2011. szeptember 19., hétfő

Talán megmaradok

Szombat este egy teljesen rutindolognak tűnő tett határozta meg a további napjaim sorát. Az orvos által felírt új gyógyszer kezdőadagját vettem be, ami magasabb volt mint a leírásban szereplő kezdőadag, de az orvos megnyugtatott, hogy gyerekek ennek többszörösét szedik be. A bajomra már eddig is próbáltam szedni valamit - mert maga a kórság zavart. Nem olyan halálos nyavalya, de mindenképpen zavaró. Az eddigi orvosságok vagy nem használtak, vagy olyan tüneteket okoztak, amik kellemetlenek voltak, így kerestem az igazán nekem való szert, amit tegnapig azt is hittem, hogy megtaláltam. A bevett adag (valószínű) kölcsönhatásba lépett az altatómmal (szerencsére az allergiagyógyszerem éppen elfogyott, mert különben azt is bevettem volna) és a teljes vasárnapi napra kiütött. Nem bírtam járni, émelyegtem és ha felálltam, azonnal el akartam ájulni. Így az egész napot tulajdonképpen átaludtam. Az orvos azt mondja, hogy meg fog szűnni a hatás, ahogy kiürül a szervezetemből. Ma szabadságot vettem ki, mert dolgozni nem tudnák - tulajdonképpen a munkahelyre való bejutás is megvalósíthatatlan feladatnak tűnik. Apró céljaim vannak mára, megfürdök, esetleg lemegyek a lépcsőn, ilyesmi.. Ezzel azt hiszem elleszek, a világmegváltás meg várhat. Ha megélem..

Nincsenek megjegyzések: