Rándulás (ki)

Megvolt a várva várt barlangtúra. Gondoltam, hogy már a hétvégén írok róla, de eszembe jutott, hogy az álmoskönyv szerint az ember nem blogolja ki azt, ha nem lesz napközben odahaza, főleg nem előre. Mégis mit lehet tudni, hogy ki olvas és ki nem. Szóval, jó korán kellett kelni - ami nekem megy, ha nem alszom altatóval. Így nem aludtam azzal és ennek az eredményeképp fél négytől vártam ébren azt, hogy fél öttől csörögni kezdjen a vekker. Bezzeg ma, igen nehezemre esett az ébredés. A barlang csodálatos - de eléggé fárasztó, főleg egyik kézben egy ötkilós lámpával tapicskolni a sárban. Szerencsére vittem lábszárvédőt, így amikor azon töprengtem, hogy ennek a következtében mennyire jól megvédtem a játszósruhám, sikerült egy méreteset taknyolnom - minekutána teljesen értelmetlenné vált a töprengés. Sikerült le is sérülnöm, a körömágyam és az ujjam több ponton felhasadt, és még a kezemet sem tudtam megmosni, mert a barlangban csak egy fokos, odakint, az amúgy jól felszerelt wc-ben is csak 5 fokos lehetett a melegvíz. Hideg meg nem volt. Vagy fordítva. Nem tudom miért szükségszerű nekem minden kiránduláson összetörni magam. Legutóbb legurultam egy hegyoldalon, most meg a bal kezem amortizáltam le egy kicsinység. Ha szükséges, tudom más emlékeket is megőrizni ezekről..