Farkatlanul

Már lassan két hete vagyok farkatlan. Illetve nem is én - bár ebben a korban ez szinte mindegy is lehetne - hanem az általam vett és azóta a gyerek által elorzott helikopter. Buzgón gyakoroltunk vele odahaza a lakásban, mikor is az a végzetes esemény történt a farokrotorral, miután már nem igazán teljesítette a tervezői által neki szánt tevékenységet. Igaz, ehhez aktív közreműködésre volt szükség, és valljuk be, elég nagyot esett szegény. Ha én hullanék le olyan magasból nekem sem a farkam lenne az elsőszámú problémám. Szerencsére ezt a játékot keményebb fából faragták, így csak a motorról tört le egy vezeték, a szerkezet épen maradt. Mivel egy komplett farok épp csak valamivel drágább mint egy motor, így inkább az egész farkat rendeltem meg, de egyelőre se híre se hamva. Most itt várok rá repülésre kiéhezetten és farkatlanul. Azt hiszem veszek még egy helikoptert..