2010. február 23., kedd

Megint és mindig

Elöljáróban le kell szögeznem, hogy nem szeretem a MÉM játékokat. Csak a fogamat összeszorítva tudok megfelelni az elvárásoknak, hogy bizonyos, a feltételeknek megfelelő mondatokat sajtoljak ki szottyadt agyamból, de azért még eddig nem vallottam kudarcot. Eddig még azt a feladatot is meg tudtam oldani, hogy a MéM betűszót megfelelő szavakká ki tudtam fejteni. A szakmám csúcsának a Málna és Makaróni szókapcsolatot tartom, de ezt majd valahol, később fogom csak elsütni. A mai agyzsibbasztó kérdés a legfontosabb öt dolog az életben. Az enyémben, vagy ha úgy vesszük, akkor mindenkiében. Ahogy derűs írótársam ezügyben papírra vetett gondolatait vizslattam, az tűnt fel, hogy elsősorban magára gondol mindenki - ami ugye nem csoda, hiszen a kérdés erre irányula. Ezért, hogy megfeleljek a saját magam által támasztott követelményeknek és kellően kilóghassak a sorból, próbálok valami globálisat, valami kozmikusat választani. Szóval, az öt dolog, ami fontos lehet az életünkben, szépen sorban, de nem okvetlenül sorrendben:
1. A kozmosz. Szürke atomok egyhangú tánca, amiből sok csoda született. Bizonyos atomok úgy gondolták, hogy ezen a ponton egy Földdé állnak össze és ez így is lett. Azt hiszem ennek a csodának a fontossága a számunkra vitathatatlan.
2. Az első villámcsapás - Ami a szürke fellegek közül az őslevesbe csapott, aminosavak és fehérjék kialakulását segítve elő.
3. Az első egysejtű ébredése. Amikor egyszer csak csillói nőttek és vidáman úszni kezdett az ismeretlenben, olyannak nyitva utat, ami én vagyok egy homokból, fémből és műanyagból álló szerkezet végén, ahol apró műanyag pöcköket nyomkodok a kedvem szerint és ez nyomot hagy valamiben és talán valakikben is.
4. Az evolúció - azt hiszem belátható, hogy ez mennyire fontos dolog. Itt ülök a szobában a melegben, noha a fa tetején is ülhetnék, miközben esik rám az eső és a fa alatt kiéhezett farkascsordák masíroznak fel és alá és nem egy gondolkodó egyedre tekintenek, hanem mint a főfogásra az étlapjukon. Most arra gondolok, hogy a munkaidőm végén beülök a kocsiba és hazamegyek, de gondolhatnám azt is, hogy ha lemászom a fáról és nem esznek meg a vadak, akkor eszem még egy banánt. Mégis lehet, hogy az jobb világ lenne?
5. A gondolat - Ami hozzásegített, hogy lemászhassunk a fáról, hogy a farkasok is inkább féljék a jelenlétünk, mint elsődleges táplálékforrást jelenthessünk a számukra és felemelt, de egyben le is taszított minket.

Nincsenek megjegyzések: