2010. január 31., vasárnap

Boldog kor

Most mondja az utódom, hogy az athéni demokráciában a nők nem kaptak szavazójogot és nem szólhattak bele a politikába közvetlenül. Boldog idők lehettek azok!

2010. január 30., szombat

Hóhelyzet

Van egy pont a havazásban, amikor több esik le egységnyi idő alatt, mint amennyit el lehet takarítani egy területről. Amikor az ember befejezné, és jólesőket szippantana a friss levegőből, kiegyenesítené fáradt derekát és hátratekint, csak az utolsó lapát nyomát lehet látni, de azt is csak pillanatokig. Na ilyenkor lehet könnyen feladni..

Tűzcsap és taliga

Ma vettem egy csodatalicskát. Régóta ácsingózom rá, mert vannak olyan szerszámok, amiknek minden rendes háztartásban lenniük kell és a talicska pont egy ilyen eszköz. Eddig, ha kellett, kölcsönkértük a szomszédtól az övét és bár mindig szívesen odaadta, de egy idő után már nekem nem volt képem ahhoz, hogy kérjem tőle. Ma, a tizedik kísérlet után, hogy végre megszabadítsam az autóm üvegét a ráhullott hótól, végre elindultam és megvettem a cseh ipar remekét, vagy legalábbis azt a műszert, amit cseh talicska névvel illet a köz. Hazafelé láttam egy tűzcsapot. Furcsa volt, de teljesen beleillett a tűzcsapok formavilágába mindaddig, amíg meg nem pillantottam, hogy lapát van nála. Mivel ez viszonylag ritka dolog, és valljuk be elég hülye helyen állt egy járda kellős közepén, figyeltem jobban rá. Akkor derült ki, hogy a valami, amit én elsőre, de másodikra is, tűzcsapnak néztem, tulajdonképp egy gyerek, kis lapáttal a kezében. Ki az aki tűzcsapnak öltözteti a saját gyerekét? Beteg világ ez! Na és mit fogok talicskázni mostanság? Hát, ahogy nézem hóból bőven van..

Elgyengültem

El vagyok erőtlenedve, miután megettem a tökebédem sült oldalassal, és előtte ellapátoltam a szomszéddal karöltve a fél utcáról a havat. (A nej ugyanis elakadt az utca végén autóval és utat kellett ásni neki.) Azután annyira belejöttünk, hogy tovább lapátoltunk, míg egész rendes utat sikerült készítenünk - persze a lehetőségekhez képest. Sok segítség volt Sanyi bácsi és az általa szállított vegyes házipálinka is, úgy hogy most, amikor mindennek vége, olyan érzés, mintha ülnének a fejemen. Sokan.

2010. január 29., péntek

A fejlődés csúcsa

Azt hiszem elértük a csúcsot, innen már csak lefelé vezet az út. A színes tévé - már lejárt lemez. Térhatású mozi? Az is megvolt már. Holdraszállás? Kipipálva! Idegen életformák keresése? Nem rajtunk múlott. Ma viszont találtam valamit az áruházban. Harminc literes, önzáró szalaggal ellátott zöldalmaillatú műanyag szemeteszsák. Szerintem ez űberelhetetlen, innen csak lefelé van..

Mindennek az oka

Mindennek az oka én vagyok! Legalábbis, ahogy beszéltem anyámmal a gyerekkoromról és arról, hogy talán jobban kellett volna ösztönözniük a tanulásra a nagyszülőkkel és a saját természetes ellenállásommal szemben, megkaptam azt válaszul, hogy én vagyok ennek is az oka. Minden rossz tőlem származik. Jó ezt tudni, így legalább nyugodt szívvel léphetünk tovább..

2010. január 28., csütörtök

A megszokás rabja

Ma reggel egy 'érdekes' emberrel találkoztam. Egy mammer érkezett a szemben lévő autóvillamossági szerelőhöz autóval, és miután gondosan leparkolt a másik szomszéd kapukijárójában (tulajdonképpen máshová is állhatott volna, akár öt méterrel arrébb sem zavart volna senkit.) gondosan kitette a vészvillogóját. Ehhez annyi tartozik, hogy Gödön, az Isten háta mögött lakom egy földút mellett. Kedvem lett volna megkérdezni a hölgytől, hogy ugye Pestről költözött ki ide?

2010. január 27., szerda

Jóindulat

Furcsa, hogy a munkahelyek többsége jóindulatúlag szemet huny afelett, ha az ember jóval a munkaidő letelte után megy haza, vagy esetleg később visszajön és tovább dolgozik, de attól még nem tud eltekinteni, hogy az ember pontosan kezdje a munkanapját. Hiába, rendnek kell lenni. No!

2010. január 26., kedd

Hálisten!

Nagy kő esett le a szívemről akkor amikor meghallottam a hírt, hogy az AB eltörölte az ingatlanadót. Érzékenyen érintett volna a dolog, persze nem azért mert annyit keresnék, hanem inkább azért mert a szüleim és az ő szüleik nem itták illetve nem kurvázták el azt a pénzt, amit fáradságos munkával megkerestek, hanem gondolva a töketlen unokákra, félretették, kuporgatták. Persze ilyen helyre születni kell, de az én kezem nem volt benne a dologban, az biztos. A maradandót összeszedni, társadalmilag káros dolog, hisz mindig attól vesznek el, akinek van. Ugye, aki annak idején keresett, abból adózott, levontak tőle mindenfélét, illetéket, mifenét. Akkor még áfa nem volt, de mostanság már azt is, de fizethetnének jövedéki adót, sőt az adó áfáját is. (Már csak az Áfa adója hiányzik és teljes lenne a kör.) Mi csak élvezzük a munkájuk gyümölcsét, halálukat duplán megfizettük - részben érzelmileg, részben a halál sincs ingyen, fizettünk örökösödési illetéket. Birtokon belül vagyunk. Ez baj. Aki annak idején a pénzéből a máját zsugorította most ingyenes orvosi ellátásban részesül (bár lehet, hogy ebben sincs köszönet) nekünk meg lehetett volna büntetést fizetnünk arra, amink van. Én megértem, hogy szükséges egy kormánynak a bevétel, mert csak a beszedett pénzt lehet zsebre tenni, pusztán csak az ideológiával és az ebből következő mértékkel van a bajom. Nem lehetne egyszer beérni kevesebbel is?

Nem értem

Nem értem miért ír valaki egy egy olyan levelet, mintha hosszabb megszakítás után újra fel szeretné venni velem a kapcsolatot és közben a neki küldött válaszra pedig egy automatikus és meglehetősen goromba visszautasítás érkezik azzal, hogy a címemről a kedves felhasználó levelet nem fogad el. Már az is magas, hogy spamre minek kell beállítani automatikus választ, nem elég, ha kidobja a kukába?

Leszúrás

Van egy szolgáltató, akinek a szolgáltatását évek óta igénybe vesszük, illetve nekünk akkor jó, ha nem vesszük igénybe, de eddig megbízhatóan teljesítettek - szó mi szó, meg vagyunk velük elégedve. A pénzügyi osztályuktól tegnap egy felháborodott, leteremtő hangvételű levelet kaptunk, amit a fennálló jó kapcsolatunk ellenére azt hiszem meg fogok válaszolni. A levél arról szólt, hogy már egy éve megváltozott a bankszámlaszámuk, mert átalakult a cég és én továbbra is a rossz számlára utalok, és most már irgumburgum! Nekem észre kellett volna vennem azt, hogy a küldött számlán megváltozott a bankszámlaszám, de hanyag voltam és ez már tűrhetetlen! Nos, mióta a sumérok feltalálták a rendszeres határidős banki átutalást, azóta a számlákat csak eltesszük, a pénz rendszeres mozgatását a bank végzi. Továbbá azt sem gondolom, hogy egy nekem küldött számlán észlelnem kellene egy 24 jegyű szám megváltozását akkor, amikor az utóbbi időben a saját személyi igazolványom számát nem tudom megjegyezni, mióta új igazolványom lett. Most írták az első olyan levelet, amivel valamit lehetett volna kezdeni, lévén benne volt az új szám és az igény, hogy változtassam meg, kár, hogy ez meg olyan amilyen. Szóval bekaphatják..

2010. január 25., hétfő

Plutty

Eddig azt hittem csak olcsó kabarétréfákban fordulhat elő, hogy valakinek a telefonja a nagy fehér porcelánisten martalékává válik. De ma pont így jártam, és egy lendületes megfordulás után a telefonom koppanását detektálhattam csak. Szerencsére a fajansz még tele volt, és a benne lévő papír némileg akadályozta a készülék elmerülését, de így is, khm. szóval nedves lett egy kicsit. Azóta kiszárítottam, szagtalanítottam, apró darabokra szedtem és kifújtam levegővel, szólal már csak az emlékeimben él az, hogy nem mindig probléma az, ha valami a szarba kerül, lehet az kifejezetten előnyös is..

Befejeztem

Azt hiszem teljesen felesleges a gyermekemet pontosságra nevelnem, mert teljesen immúnis az ilyesmire. Ha nem áll mögötte senki korbáccsal és bikacsökkel és nem piszkálja állandóan, hogy igyekezzen, akkor egy egyszerű művelet, mint például a fogmosás, órákig képes tartani. Eddig mindig szentbeszédet tartottam az autóban iskolába menet, de éppen ma mondtam, hogy felvehetném a mondanivalóm kazettára és betehetném amikor beül, mert mindig ugyanazt mondom el, és láthatólag semmi haszna. Azt hiszem, befejeztem az ilyen irányú nevelését, inkább majd a nőkről beszélünk, bár haszna annak sincs, de legalább szórakoztató..

2010. január 21., csütörtök

Statisztika

A természet láthatólag él hal a statisztikáért. Szinte kínosan ügyel arra, hogy statisztikailag mindig elegendő hó essen, ezért van olyan, mint mostanság, hogy amit nem hullajtott le több év alatt, azt most egyszerre akarja bepótolni. Nekünk meg szavunk sem lehet, hisz télen hónak kell lennie..

2010. január 20., szerda

Meglepő

Meglepő dologgal találkoztam jártamban keltemben. Két luxusautó márka egy egy képviselője váratlan dolgot tett. Az egyik nemes egyszerűséggel lemondott a javamra az elsőbbségéről, a másik irányjelzéssel jelezte kanyarodási szándékát, holott a márkakereskedésben valószínű felhívják a figyelmet arra, hogy az ilyen tevékenység kerülendő, hiszen rombolja a márka presztizsét! Gondolom azt is, hogy valahogy próbálják akadályozni is a használatot, leragaszthatják a megfelelő kapcsolót vagy efféle praktikákhoz folyamodhatnak, amit ez a trükkös ember egész egyszerűen kiiktathatott. Megáll az ész, hogy milyen bűnözők vannak! Szerencsére a mai nap reggele visszaállította bennem a világ rendjét..

2010. január 19., kedd

Lélekemelő

Lélekemelő, ha az ember anyja ahelyett, hogy a lelkemet erősítgetné, állandóan azt hangsúlyozza, hogy egy kripli vagyok. Ez fel tud engem dobni, és megalapozza az egész napi jó hangulatomat. Az ember a saját rokonait nem válogathatja meg! Most érzem, hogy mennyire igaz mondás ez..

2010. január 18., hétfő

Logikus lenne?

Nekem igen, bár nem mindenkinek jár ugyanarra a srófra az agya. Nem vagyok közgazdász, de arra gondoltam, ha egy pozitív jelenséget gazdaságilag próbálunk megerősíteni, akkor jól járunk. De úgy látszik ez nem minden körülmények között igaz. A gödi újságban olvastam, hogy az önkormányzat döntött a szemétfuvardíj kérdésében. Felmerült, hogy aki szelektíven gyűjti a szemetet, az igényelhessen kisebb kukát. De ezt a javaslatot a döntnökök elvetették azzal az indokkal, hogy ha tovább csökkentenék azok költségét akik kevesebb szemetet termelnek, akkor a TESZ még gazdaságtalanabbul működne, hiszen a szemét lerakási díja közel a kétszeresére nőtt. Józan paraszti ésszel azt gondolnám, hogyha növeljük a hajlandóságot arra, hogy az emberek tudatosabban fogyasszanak és a szemetük kisebb részét dobják csak végleg ki, akkor mivel csökken a lerakandó szemét mennyisége, a TESZ és a város is jól fog járni. De nem, ebből is látszik, hogy nem vagyunk egyformák. Talán nem is baj ezek után..

Kérdés

Ha maharadzsa, akkor vajon mi lesz holnap?

2010. január 16., szombat

Harag

A harag rossz tanácsadó! Felelős döntés előtt jó dolog elszámolni egy tetszőlegesen magas számig, mondjuk százig, de legjobb ha ötmillió háromszáztizenötezer kétszázhuszonhétig. Jobb eredményt ad. A kezdeti vélemény sokat finomodik egy ilyen eljárás alatt és akit kezdetben brutális módon, sörétes puskával vagy jégcsákánnyal volt kedvünk kergetni egy ködös éjszakán, az is megúszhatja kisebb sérülésekkel. Már majdnem elértem ezerig..

2010. január 15., péntek

Megnyugtató

Szoktam olvasgatni a 'Subba szív iwiw' blogot, ahol a népszerű közösségi oldalról válogatnak érdekes arcokat, illetve néhol pszichológiai vagy orvosi eseteket is. Ilyenkor, ha a közös ismerősök gombra kattintok és megjelenik a 'Nincs egy közös ismerősötök sem!' felirat, ez engem mindig annyira meg tud nyugtatni..

Kellene valami

Kellene valami, ami meg tudja mondani azt, hogy ma például mit is főzzek, ha a hűtő üresebb mint a világűr és a főzési kedvem egy pudvás retek szintjén mozog. Kollégáim valószínűleg a karikára vágott, rántott lócsipát ajánlanák - de nem tudom, hogy ehhez érdemben hozzá tudnának szólni. Ezt nekem kell megoldanom..

2010. január 14., csütörtök

Változás

Ma megint róla álmodtam. Nem tehetek erről, de valami úgy tűnik megváltozott. Már az álmomban is olyan undok volt mint a való életben, pedig eddig még tudtam szépeket álmodni róla. Már az álmaim sem az igaziak. Minden változik, semmi sem állandó.

2010. január 13., szerda

Napi bölcsesség

Ha valaki netalán lenne akkora barom, hogy a betegsége alatt otthonról megpróbál segíteni a munkahelyén folyó dolgokban, a mai eszemmel inkább lebeszélném erről. Ugyanis a munkahelyen dolgozók általános vélekedése az erről a dologról, hogy abban az esetben ha az ember beteg, akkor az ágyában fekszik és nyög, telefonokra nem válaszol. Ha már legalább az egyiket nem teszi, akkor pusztán táppénzcsalásból kifolyólag van odahaza és mint olyan a megjegyzések kereszttüzébe kerül, netalán úgy viselkednek vele, mintha ott lenne és dolgozna - azzal a kis mellékzöngével, hogy nincs is semmi baja, mert ugye ha lenne, akkor lásd fentebb.Szóval a jó szándék sosem szül jószándékot, mitöbb igazán rusnya gondolatok édes jó anyukája lehet.

2010. január 11., hétfő

Üvegben

Egy uborkásüvegben ülök - legalább is érzésre mindenképp. A nátha teljesen megbénítja az agyműködésemet, a tevékenységeim nagy része csak a létfunkciók fenntartására illetve a légjáratok tisztán tartására korlátozódnak. Lehet, hogy holnapra kiveszek egy nap betegszabit. Így nem élet az élet..

2010. január 10., vasárnap

Gyógyszerek haszna

Néha az az érzésem, hogy a gyógyszerek egy része csak azért készült, hogy saját létezését megfelelő érvekkel alátámassza és a szükségességét igazolja. Azt hiszem megfáztam. Fáj a fejem, a torkom és folyik az orrom. Ám de igazán betegnek csak azóta érzem magam, mióta beszedtem a megfázás ellen hirdetett népszerű és állandóan reklámozott gyógyszert, amit úgy szoktak volt emlegetni, mint azt a szert, ami egy csapásra meg kellene, hogy szüntesse azokat a tüneteket, amik azóta erősödtek fel, hogy az első szemet bevettem. Azt hiszem most már valóban szükséges a további tabletták bevétele..

2010. január 8., péntek

Az ima ereje

Az emberek végső érve az ima. Ha valaki ezt teszi, akkor már minden egyéb lehetőségről lemondott és eléggé nekikeseredett helyzetben lehet, ha ehhez az eszközhöz kénytelen nyúlni. Ha az ember a megfelelő célokat választja ki a könyörgéséhez, akkor minden körülmények között működik, ez száz százalékig biztos, magam bizonyítottam be. Egész héten azért imádkoztam, hogy legyen végre péntek, és mára az imám meghallgatásra talált. Péntek lett! Na, így kell ezt csinálni!

2010. január 7., csütörtök

Szerencsés véletlen

Azt, hogy ki mit tekint szerencsének sok minden döntheti el. Tegnap két dolog történt a családdal kapcsolatban, aminek utólag örülök, hogy így történt. A nej nekiment autóval egy kerítésnek, mert a jégen nem bírt megállni és az autó minimálisan bár, de károsodott, illetve hazafelé az iskolából egy, szintén a jégen megpördülő és az árokba csapódó autó majdnem elkaszálta az iskolából hazafelé tartó utódot, aki valami égi jel hatására éppen nem a gondolataiba temetkezve sétált, hanem figyelt, így félre tudott ugrani a kényszerpályán mozgó, fékezhetetlen vas elől. Tulajdonképpen kár ért bennünket, de mekkora nagy szerencse, hogy a baj nem fordítva történt..

Mobiltelefon

Ma hallottam a rádióban, hogy a mobiltelefon sugárzása nem hogy nem roncsolja az agysejteket, hanem ráadásul jótékony hatással van az emlékezetre, legalább is az egereken végzett kutatások ezt igazolták. Igaz, hogy eddig még egyetlen mobilozó egeret sem láttam, de ki tudja ebben a mai ántivilágban? Lehet, hogy rövidesen sajnálni fogom, hogy nem vagyok egér?

2010. január 5., kedd

Borzalom!

Vannak szörnyű dolgok az életben! Az egyik amit például a nokedlikészítésben nagyon nem bírok, a nokedliszaggató elmosása! Ez hetekkel el tudja tolni a galuska készítését. Ezzel a problémával kellene a tudománynak foglalkoznia nem a fegyverkezéssel..

Szeretem

'Szeretem' az egyes emberek elképzelését arról, hogy én mit csinálok. Sok emberben él úgy a tevékenységem, hogy tulajdonképpen az egyenlő a semmivel. Azt már megszoktam, hogy itt mindenki többet dolgozik a másiknál, meg is mondták, hogy azért vagyunk, hogy mások munkáját kiszolgáljuk illetve segítsük, de azt nehéz megszokni, hogy ezért mások még le is néznek. Ha az ember valaki alá dolgozik, akkor az az elképzelés születik meg bizonyos fejekben, hogy ettől én /bárki alávalóbb mint ő, pedig ennyiből még ennek nem kellene következnie. Az élet nem csak igazságtalan, de sokszor még bántó is..

2010. január 4., hétfő

Sutty

Sutty - Így telt el a mai napom. Mire kettőt pislantottam már lassan vége is a műszaknak, mehetek hazafelé. Elsőként akkor eszméltem fel, amikor a büfébe kívántam volna menni az éhenhalást elkerülendő, de már zárt kapukat döngettem, úgyhogy az elképzelt szendvicsek helyett az éhkoppot nyelhettem csak. Majd odahaza bepótolom az itt elvesztegetett kalóriákat..

Számvetés

Egy dologgal úgy érzem még adós vagyok magamnak, ez az elmúlt évet illető számvetés és az ilyenkor szinte kötelező ígérgetés a jövőt illetően. Az utóbbi azért jó, mert év végén, a következő számvetésnél az ember szembesülhet azzal, hogy mennyi mindent eltervezett és mégsem lett belőle semmi. Szóval a múlt év egy csendes, átlagos év volt. Bár voltak zavarok az erőben, volt egy kellemetlen munkahelyi affér és ott van a tudat is, hogy az elmúlt évben sem váltottam meg a világot, illetve a villamos kapaszkodóján kívül sok dolgot nem értem el. Ez gondolom a jövőben is így fog maradni, lévén nincsen túl sok kitörési lehetőségem. Jó lenne a munka-ügyet végre rendezni valahogy, jó lenne a repült időmet az eddigi egy óra fölé tornászni és jó lenne megközelíteni a B vizsgát is. Úgy döntöttem, hogy a mostani évet a barátok évének fogom hívni és próbálok minél több jóbarátot, vagy legalább jó ismerőst szerezni. Talán ez utóbbi lenne idén a legfontosabb..

2010. január 3., vasárnap

Meglepő

Amikor be akartam kapcsolni a gépet melyet rádióhallgatásra raktam össze azt tapasztaltam, hogy még kép sincsen a próbaképpen rákötött monitoron. Számtalan variációt kipróbáltam, új és újabb kábeleket, más beállításokat, sőt még egy másik monitort is. De se kép, se semmi. Aztán szétszedtem, mert kellett volna belőle valami, és akkor jöttem rá, hogy se winchester se memória nincs benne. Az lett volna a meglepő, ha így mégis csinál valamit..

Gyöngyöt a disznók elé

Végre sikerült egy normális kiszerelésű, magyar (ugyan enyhén sózott) vajat vennem. Az általam preferált termék műanyag dobozban van és higiénikusabb mint azok az ugyan finom, de igénytelen, sőt mi több két kibontás után már gusztustalanná váló, zsírpapírba csomagolt teavajak, amiket manapság az áruházak megfelelő polcairól levehet az ember, ha igazi vajra vágyik. Valaki, aki rátette a kezét a magyar vajpiacra, úgy definiálta a terméket a piacon, hogy valami mellőzött pozícióba kerüljön, és ezt a pozíciót sugallja a csomagolása is, pedig az igazinak nyomába sem érnek a manapság annyira reklámozott hidrogénezett növényi olajból készült pótlékok. Erre a mai reggelinél, a kölök megjegyzi, hogy a margarin azért sokkal jobb, mert azt nem kell annyit masszírozni, hogy felkenhesse a kenyerére. Ilyenkor érzem azt, hogy gyöngyöt szórok a disznók elé..

2010. január 1., péntek

jó zene

A jó zene olyan, hogy az ember azt érzi, mintha apró hangyák rohangálnak a gerince mentén fel és alá. Ettől a zenétől azt érzem, hogy egész hangyafalkák választották a sétát a pihenés helyett..