Mitagadás az egyik legjobb találmánya a XX. századnak. A magunkkal cipelhető személyes azonosító eszköz, amivel ellenőrizhető minden percünk, és mi is ellenőrizhetünk másokat. Erre a nők természetesen egyből rájöttek, hogy ez a találmány lehetőséget ad a férjek és a gyerekek távirányítására, olyan ajándék, aminél nagyobbat akkor sem kaphatnának, ha egy hétre magukhoz ragadhatnák a nappaliban a tévé távirányítóját, hogy a hátralévő időben nyálas amerikai filmszínészek lelki kínjaival azonosulhassanak. Itt a remek lehetőség, egy csodatávirányító, csodább mint a tévéújság hátán lévő teleshopos hirdetésekben árult ezernyi - ámde rendkívül jutányos kacat és bóvli, egy fekete doboz, rajta piros gombokkal - A férj és a gyerek felirattal. Utálok telefonálni, noha nekem is lóg az oldalamon ilyen készülék. A tudat nyugtat meg, hogy telefonálhatnék, ha szeretnék - de soha nem szeretnék olyan igazán, csak jó arra gondolni, hogy esetleg mégis, akkor van mivel. De ettől én még ideális alany vagyok a távirányításra. A reggeli percekben, amikor szinte még ki sem hűlt a nej nyoma az előszobában, már csörögni kezd ez az átok, és kapom az időközben aktuálissá váló utasításokat, ezt csináld, azt csináld, ide tegyed azt, ne felejtsd el az, stb. Bármennyire is kedvelem a lehetőséget, ilyenkor szívesen élnék újra a középkorban, amikor nem volt ilyen gond, mert legfeljebb a sűrűn érkező galambokat leves gyanánt tálalja a szakácsnő az asztalra..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése