2009. november 27., péntek

Kasztok

A gyermekem történelemből épp Indiáról tanul így alkalmam nyílott felfrissíteni az információmat az országról. Amit India esetén szinte elsőként meg szoktak említeni az az elmaradottnak mondott kasztrendszer. A társadalmat bizonyos rétegekre osztó és ezen rétegek közötti átjárhatóságot megakadályozó társadalmi törvényekről, aminek a durva hibáit a vallás sebnyugtató krémével egyengettek el, tulajdonképp erről szól ez az egész. Nekik volt erre pár ezer évük mire kitalálták és tulajdonképpen jól működött, bár meglehetősen igazságtalannak hangzik, főleg a fehér ember előtt, aki belejtvén az országba, megállapította mindezt. Mivel a fehér embernél puska volt, így a fehér embernek igazsága van - ez is általános szabály. Igazságtalan - mondjuk - de ezek a szabályok nálunk is megvannak, igaz nem tesszük ezeket a kirakatba. Nálunk is vannak páriák, hisz minden nap ott utaznak a buszokon, élnek a parkokban, kéregetnek az aluljáróban. Vannak olyan alsóbb kasztok, akik csak azért nem kapnak munkát, mert látszik rajtuk a kaszthoz való tartozás minden jegye, de a legelőkelőbb csoportok sem vesznek be maguk közé akárkit. Mi azt mondjuk kasztokra, hogy egy elmaradott rendszer és meg kell szüntetni, holott lehet, hogy csak őszintébb?

2009. november 26., csütörtök

Tojógalamb

Világ életemben zavartak a pontatlan emberek. Már gyerekkoromban szigorúan voltam fogva pontosság tekintetében, inkább előbb értem valahová mintsem később, így szabályszerűen beteg vagyok, ha valahonnan késnem kell. Más pontatlansága is zavar, főleg ha az illető tehetne érte, hogy ez ne legyen így, mégsem tesz. Mint például egy szem sarjam. Reggel bármennyi időt képes eltökölni, akár ellenőrzés alatt áll, akár nem. Ide oda totyog mint egy tojógalamb, az idő meg közben sebes lábakon szalad és a végén mindig nagy rohanás lesz az egészből, ha nem akar elkésni. Ráadásul ami a legjobb, hogy én vagyok ideges miatta. Isten nem ver bottal. Azt hiszem van ebben igazság.

2009. november 25., szerda

Kurválkodás

Egy vidéki parókia melletti házban egy fiatalasszony a grádicson épp a legyeket hajtja egy konyharuhával és közben zsörtölődik. 'Kurva legyek, ne legyek!' Hallva ezt, a szomszéd pap átszól a kerítésen. 'Kedves lányom, ezt lassan ideje lenne eldöntened!' - Valahogy én is így vagyok munkaügyben. Immáron bizonyossággá vált, hogy az általam épített és üzemeltetett rendszert a jövő hónapban leállítják, hogy helyette egy nem igazából jobb, de lényegesen drágább és mindenképpen kényelmetlenebb megoldást telepítsenek - ez a cég érdeke! - mondják. Biztosan igazuk is van ebben. A kialakult helyzet miatt, azok a kollégáim kapják az új területek adminisztrációját, akik eddig nem is foglalkoztak hasonlóval (Így ők is utaznak el tanulmányútra Németországba) míg én, aki lassan 10 éve foglalkozom ezzel, maradok idehaza ogreként a szerény kis mocsaramban. Kollégám azt mondja, hogy amíg van munka, mindegy hogy miért kapunk fizetést - és ebben a gazdasági helyzetben van igazság a szavaiban. Ha minden hónapban szart kennek szét a fejünkön, de fizetést kapunk mindezért, akkor ez már egy munkahely, de ha gondolkodom ezen, akkor ez a pénzért bármit tipikus esete és ez valahol már prostitúció..

2009. november 24., kedd

Röviden

Rövid leszek - mondta a kí­gyó, és átmászott a villamossí­nen. Azt hiszem igaza volt. Csak röviden, ez a lényeg..

2009. november 23., hétfő

Szabadság

Szabadságnak nevezzük azt az időt amikor a munkásosztály újratermeli a termelőerejét, kipiheni magát a hétköznapok robotjából a hétvégeken kívül. Érdekes kérdés a szabadság ügye, ugyanis a munkáltató annak sem örül, ha az ember kiveszi, de annak sem, ha nem veszik ki ezeket a napokat. Az év legnagyobb részében, ha az ember pihenőre menne, ferde szemmel néznek rá, esetleg elvárt munkáit emlegetik fel, határidőket sorolnak aminek még addigra kész kellene lennie. Azután az év vége táján fordul a kocka és kínosan feszengővé válik a hangulat azzal, hogy hogyan lehet valakinek még ennyi szabadsága az év végéig? Átvinni nem lehet a jövő évre, kifizetni sem akarják - ki kellene venni! De hogy lehet kivenni egy hónap alatt azt, amit előtte nem lehetett, úgy, hogy közben annyi munka van még hátra, hogy egy teljes hétvégét is a munka oltárán kell feláldoznunk a decemberi hónapban? Egy volt vezetőnk erre azt mondta, hogy a szabadság nem arra való, hogy az ember kivegye, hanem arra, hogy kiírja és bejöjjön dolgozni. Szerencsére ő már nyugdíjba ment, így nekünk megmarad a puszta talány..

2009. november 21., szombat

Bevásárlás

Ma, midőn épp a fogyasztói társadalom egyik szentélyéből kifelé igyekeztem, ahová a közelgő ünnepek okán a nép pénzt szeretetre kíván cserélni, érdekes kérdés ütötte meg a fülem a mögöttem haladóktól. 'Informatikus volt?' Érdekes feltételezés - minden azért itt sem lehet. Sajnos nem sikerült megtudnom, hogy sikerült e kapni ezt a szakembert, mindenesetre engem nem adtak el, és egészben el tudtam hagyni a helyet. Azt hiszem óvatosabbnak kell lennem, mert ha rájönnek, hogy én is az vagyok akkor legközelebb el leszek adva, és ha még pechem is van, akkor nem is egyben, hanem szeletben..

2009. november 20., péntek

Baleset

Úgy tűnik talmi sikereket el lehet érni politikai témák boncolgatásával itt a Blogtéren, de nem szeretnék ebből szokást csinálni és mivel nem vágyom a népszerűségre, könnyedén süllyedek vissza a középszerűség langyos mocsarába a továbbiakban. Ma munkába jövet megint majdnem elkéstem, pedig idejében sikerült elindulnom otthonról. Az idő ködös volt, az út meg csúszós - ezért a dunakeszi lehajtó előtt hatalmas baleset látványa fogadott - az ezzel járó, elengedhetetlen dugó mellett. Legalább tíz autó amortizálódott le ebben az eseményben, ennyire csúf dolgot rendszerint ZS kategóriás autópálya rendőrökről készült tévésorozatokban látni, de nem gondolná az ember, hogy az élet másolja a rendezői agyakban megfogalmazódott beteg gondolatokat. Azt hiszem az a baj, hogy a mindenható túl sok tévét néz mostanság..

2009. november 19., csütörtök

A vég

Nem szeretem a politikai témákat, mert olyanok mint a színültig telt szarosvödör. Bárhol rúgunk bele, kifröccsenhet a tartalma és mi is trágyásak leszünk tőle, de a mai nap apropóján nem tudtam kihagyni ezt az alkalmat. Vegyünk egy példát: Adott egy iskolai vásár, ahol a diákok előjogokat vásárolhatnak maguknak a suliban. Ezt úgy tehetik meg, hogy zsebpénzük bizonyos százalékából alkudnak rá. Az ajánlat egy látszólag független testület elé kerül akik elbírálják ezt, és döntenek a nyertesről. Ugyan nyílt titok, de a családom is benne van ebben a grémiumban és ők is azt szeretnék, hogy nyerjek, mert tudják milyen fontos ez a státusz mostanság - ugyanakkor a demokrácia szabályait nem rúghatják fel ők sem. Legalább is ennyire látványosan. A státusz előző gazdája is pályázik - a bejáratott kapcsolatai és lehetőségei miatt nehéz őt elmozdítani - és valljuk azért be, a zsebpénzemre is szükségem van, hiszen a fagyit azóta sem szeretem kevésbé és moziba is el akarok járni, viszont mindenképpen rá kell ígérnem az előttem licitálóra. Apáékkal azt a briliáns ötletet találtuk ki, hogy nyugodtan ígérjem oda a zsebpénzem kilencven százalékát - ezzel biztosan nyerek. Ezt senki ugyan nem fogja elhinni, hogy meg lehet csinálni - de a nyeréshez jó lesz, ugyanakkor ők a pénzemet nem nekem, hanem a tesómnak adják oda, aki majd megveszi nekem a fagyit, meg a mozijegyet is, és ami a hónapban megmarad, azt odaadja nekem. Ennek a pénznek én bátran odaadhatom a kilencven százalékát, sőt még örülhetek is, mert kapok egy kis extra pénzt is a státusz mellé. Zseniális ötlet, hiszen így a demokrácia is védve van, hisz a legnagyobb ajánlatot tevő nyert! Hogy az iskola nem kap még feleannyi pénzt sem mint eddig? Na hát az az ő bajuk. Nem is tudom miért jutott ez a példa az eszembe. Illetve udom. A mai napon két új rádió indult, megfelelő párttámogatással. Az elődjeik jól prosperáltak, de jogilag lejárt a szerződésük - és lássuk is be, az újak többet is ajánlottak a működésükhöz elengedhetetlen frekvenciákért. Nem arról van szó, hogy könnyeket ejtenék ezekért a rádiókért, hiszen nem is hallgatom őket - a módszer háborít fel. Húsz évvel a gengszterváltás után itt tartunk még. Az egyik párt szerencsére talán el fog tűnni egy időre a politikai süllyesztőben, de a másik jövőre az igazság bajnokaként választásokat fog nyerni! Azt hiszem nincsenek illúzióim a jövővel kapcsolatban..

2009. november 18., szerda

Digitális világ

Járvány van! Most már hivatalossá vált az, hogy nyakunkon a kórság. Furcsa módon tegnap még híre hamva sem volt, most viszont itt liheg bele a nyakunkba az új vírus. Pont úgy, mint amikor felkapcsolják a villanyt, mindenféle átmenet nélkül. Az egyik pillanatban még sötét van, a másikban teljes fényárban úszik minden. Végül is, pont így terjednek a járványok is. Ez így abszolút hihető..

ABC

Ezt a betűszót, hogy ABC azt hiszem szinte mindenki ismeri. Az átkos szinte egyetlen élelmiszerárusító láncát jelölték ezzel a szóval, jelentése és kialakulása számomra balladai homályba vész. Amúgy sem volt túl sok ABC az életemben. A deákváriba jártam rendszeresen biciklivel és csodák csodája a jármű mindig megvárt az üzlet előtt - ma már ezt nem merném jóérzéssel megtenni sehol sem, illetve a Radnóti, esetleg a Tízes. Utóbbi már a városban volt - nem érte meg csak úgy odamenni, csak valami nyomósabb indokkal. A rendszeresen látogatott üzlet akkor olyan nagynak tűnt. Vagy négy pénztár működhetett ha igény volt rá és legalább három sor gondola volt belül, plusz halas, húsospult, és kenyeres. A pénztárakon túl presszó volt, ott lehetett kapni a dohányárút és a főzött kávét, és a süteményeket. Valamelyik nap, talán húsz év után újra jártam az üzletben. Mára jelentősen átalakult - pici lett és zöld. Nincs már presszó sem és ugyanúgy néz ki mint akármelyik másik, semmi egyedi nincs már benne. Lehetne akár ott, akár máshol is, a gyerekkori emlékeknek nyomát sem lelem sehol. Nem is fogok oda járni többet..

2009. november 17., kedd

Késésben

Azt hiszem mindenki életében eljön az a nap, amikor nem jut arra ideje bármennyire is szeretné, hogy a blogjához nyúljon. Ma a húslevesről akartam írni, nem gasztronómiai értelemben, de azt hiszem el kell raknom máskorra - bár pont erről a dologról szól. Nem baj, ami késik az nem múlik..

2009. november 16., hétfő

Örökség

Sokféle örökség létezik. Van a szigorúan vett illetve van lelki, szellemi és szakmai örökség is. A legtöbb esetben nem is kell az örökhagyónak kitáncolnia ebből az árnyékvilágból, ha nem anyagi javak az ügylet tárgyai. Szüleinktől képességeket, tulajdonságokat és sokminden egyebet öröklünk. Anyámnak nagyon jó nyelvérzéke, képessége a szabadkézi rajzhoz és kitartása volt. Miért pont a komplexusait kellett örökölnöm tőle?

2009. november 15., vasárnap

Az ünnepség

Ünnepségre készül a család. Ismerősök jönnek hozzánk, hogy vendégül láthassuk őket és ők megemlékezhessenek az utód neve napjáról. Sokan nem tekintik a névnapot igazi ünnephez, hisz nem kapcsolódik hozzá semmilyen erőfeszítés vagy történés, csak van és kész. Mi azt az elvet valljuk ehelyett, hogy ez is csak egy alkalom az összejövetelre és arra, hogy megmutathassuk, hogy szeretnénk élni - mint ahogy ezt egyszer egy nálamnál bölcsebb ember kifejtette volt. A gyerekkori ünnepekre visszaemlékezve: Számunkra mindig két részből állt. A publikus részből, amikor együtt ültünk le a vendégekkel és a szüleink az erényeinket és botlásainkat ecsetelték az egybegyűlteknek, illetve a jobbik részére, amikor is elvonulást kaphattunk a nyilvánosság alól és a szobánkban játszhattunk az esetlegesen vendégségbe érkezett rokongyerekekkel együtt. Pár év, pár gondolat és ma már én vagyok az, aki nagy kegyesen elbocsájtja a gyereket a társaságból. Hogy repül az idő, de szívesen lennék újra gondtalan ifjú!

2009. november 13., péntek

Sertésvész

A szomszéd bácsi egy angyal. Persze nem a szó templomi értelmében, hiszen részben ráér még erre a dologra, részben ha a földön mászkálna nagy fehér szárnyakkal, csak mindenbe beleakadna - szóval elég kellemetlen érzés lehetne, főleg a biciklijén egyensúlyozni ilyesmivel. A lelke angyali, csendes és kedves ember. Egyedül a disznókra jelent halálos veszélyt, főleg így november táján. Minden évben ugyanis amint beköszönt a hideg idő, párosával döglenek nála a gyesznyók. Épp kérdezni akartam is tőle, hogy mikor lesz a következő szeánsz, hogy lélekben fel tudjunk készülni az ártányok elmúlására - ugyanis nem szokták szó nélkül hagyni saját végzetüket és kellemetlen hajnalban egy síron túli üvöltésre ébredni, esetleg kizuhanni az ágyból, hogy - Úristen, mi a nyavalya az? Ma sikerült ezt az élményt megtapasztalni újra, így a kérdés okafogyottá vált. Csak nehogy egyszer a disznók kerüljenek hatalomra, mert akkor el fogok veszíteni egy amúgy jó szomszédot..

2009. november 12., csütörtök

Csoda

Ma reggel kisütött a nap! Persze a jelenség lehet lokális is, hiszen a rádió azt mondta, hogy a Tiszántúlon zuhog az eső. Az, hogy ennyit esik Bankokban talán fel sem tűnik, de itt azért elég ritka dolog az emlékeim szerint az, hogy az ég csapjai napokig nem állnak el. Kicsit olyan, mint amikor valaki nem tudja abbahagyni az esőtáncot és folyamatosan pörög. Szerencsére ez a személy mostanra elájult. De tartok tőle, hogy egyszer fel fog ébredni, megreggelizik és utána azonnal megy a táncparkettre..

2009. november 11., szerda

Pofátlanság

Állandó téma a szakemberek tevékenysége, mert sosem tudok elmenni szó nélkül amellett ahogy a mai magyar rögvalóban ezek a dolgok működnek. Az még rendben van, hogy keresleti a piac és nagyon nehéz szakembert találni egy egyszerű munkára, mert az összes szaki, akivel nem egy tornacsarnok, vagy egy tízemeletes toronyház teljes épületgépészetét akarná az ember megcsináltatni, az elhajt azzal, hogy ez neki kevés, hanem a végre vállalkozó, és megbízhatónak ajánlott ember is részben nem végzi el a megbeszélt munkát arra hivatkozva, hogy jó lesz az úgy is, részben meg még át is ver! Ez mindennek az alja és a teteje is! Felújíttattuk a vízmelegítőt és a lecserélt kazántestet szó nélkül elvitte. Más meg szokta kérdezni legalább, hogy kell-e nekünk a dolog. Amíg nem voltunk képbe az ügyet illetően, addig mi is azt mondtuk, hogy nyugodtan vigye el, de egyszer valaki felhívta a figyelmünket, hogy az egész kazántest vörösréz és ebből fakadóan a méhben is elég nagy értéket képvisel - megértem, hogy el akarja vinni minden szaki, főleg ha tudja azt, hogy a kedves ügyfélnek fogalma sincs arról, hogy egy ötezer forintos szemetet készül kidobni. De hogy valaki úgy indít, hogy megelőlegezi a válasz, hogy úgyis nekiadtuk volna - na ez tényleg kiüti nálam a biztosítékot.

2009. november 10., kedd

Agymosás

A napok óta egyfolytában hulló csapadék azt hiszem elmosta a gondolataimat. Lassan már halak fognak a levegőben úszni, ha ez így folytatódik tovább..

2009. november 9., hétfő

Első libám

Tegnap nagy nap volt az életemben, az első libám napja. Nem mintha eddig nem találkoztam volna libákkal, sőt, időnként beszéltem is velük, főzni illetve fűzni is fűztem őket, hogy hozzájuthassak azokhoz a kívánatos combokhoz - igaz, akkor még teljesen más megfontolásból és szándékkal. Most a hentesnél jutottam hozzá a megfelelő libalábhoz - bizonyos szempontból sokkal egyszerűbb és korrektebb megoldás, mintha magam kísérletenék az elejtéssel. Sokáig hezitáltam, hogy mi legyen velük, túrtam az internetet a helyes megoldás után, számtalan elkészítési módot olvastam át egy bizonyos megoldást keresve. Azt már az elején eldöntöttem, hogy elő fogom főzni és almával készítem el. A combokat alaplében kezdtem el főzni lassú tűzön. Az alaplevet szépen bezöldségeltem (leveskockából készült eredetileg) és a főzés során csodálatos libahúslevessé nőtte ki magát, így tulajdonképpen két legyet üthettem egy csapásra. Közben kiolvasztottam a mellékesen vásárolt libahájat is. Egy uborkásüvegnyi aranylóan csillogó libazsírt kaptam eredményül, mely szükséges volt a szárnyas további ápolásához. Egy tepsibe került a majdnem készre főtt végtag. Alá került a zsírból, vörösborból és alapléből készült zaft, és fólia alatt ebben párolódott még háromnegyed órát. Azután a fólia nélküli végjáték következett, locsolgatva a húst a mártással, mígy végül aranybarnára nem sült a hús. Na és mi maradt ki az egészből? Természetesen az alap elhatározásom - azt alma. Gordon
Ramsey szavai jutnak eszembe ilyenkor: Basszus! Majd legközelebb..

2009. november 6., péntek

Indiánok

Egyszer az indiánok elküldik a legfiatalabbat a nagy varázslóhoz a hegyen túl, hogy kérdezze meg őt, hogy milyen tél lesz, mert aszerint vágnának fát. Visszatér a fiatal indián és azt mondja: - A varázsló azt üzente, hogy kemény tél lesz! - Az indiánok erre egy egész hétig csak fát vágnak, majd újra elküldik a legényt, aki az alábbi válasszal tér meg: - A varázsló azt üzente, hogy igen kemény tél lesz! Több sem kell, újabb hétig vágják a fát, majd a követ újra az útjára indul. A varázsló üzenete: Igen, igen kemény tél lesz! Újabb egy hét kemény munka a fenyvesben, majd a követet újra az útjára bocsájtják azzal, hogy kérdezze meg a varázslót arról, hogy honnan tudja. A varázsló azt feleli a kis indiánnak: Kutya kemény tél lesz! és amikor megkérdezi, hogy honnan tudja, azt feleli: Ez mindenki számára világos, hiszen az indiánok a hegyen már három hete egyfolytában fát vágnak! Nem tudom miért jutott eszembe ez a vicc, de ma láttam befelé jövet három hótolót villogva haladni az úton, és elgondolkoztam, hogy ezek most
tudnak vajon valamit?

2009. november 5., csütörtök

Benkő jelenség

Bár nem nézem a sorozatot, véleményem mégis van a most zajló valóságshow-ról, ami felkavarja az indulatokat a honi televíziózás sekélyes pocsolyájában. Tojást sem kell ahhoz tojni, hogy megmondhassuk valamelyikről azt, hogy záp - így nyugodtan kifejthetem a véleményem a műsorról azok alapján amik a legnagyobb tiltakozásom ellenére bejutnak az ingerküszöböm felett. Mert sajnos bejutnak. Sajnálatos, ha egy általam is kedvelt művész elkurvul, sikeres, ismert és gazdag szeretne lenni bármi áron. Azt hiszem mindenkiben lennie kellene egy gátnak ami megakadályozná azt, hogy egy bizonyos szintnél lejjebb kerüljön, még úgy is, ha ez mindenkinél más és más, persze szigorúan a saját egyéniségéhez viszonyítva. Nyilván van - Győzikénél is, és Benkő Dánielnél is, csak olyan mélyen, hogy a béka is felette brekeg. Sajnálom ezt az embert, bár nem szorul rá, hisz megkapta azt amire vágyott, övé a tizenöt perc hírnév, de addig sokkal jobban tetszett, amíg csak lanton játszott..

2009. november 4., szerda

Mai kérdés

Ki érti rovatom mai kérdése a semmivel meg nem magyarázható emberi cselekvések körébe tartozik. Vannak jó és vannak rossz dolgok amik az embert, jelen esetben engem érnek, de realista természetemből következően inkább a rosszakat látom mint a jót. A ma történt dolog egyértelműen rossz, ezt a legjobb szándék sem moshatja tisztára. Rég elfeledett ismerős bukkant fel a színen. Annak idején se szó, se beszéd lépett ki a z életemből, mindenféle indoklás nélkül égetett fel minden hidat maga mögött. Szíve joga - bár igazából mindig szeretem tudni a dolgok miértjeit - főleg ha azok a dolgok velem történnek meg, vagy én vagyok a kiváltójuk. Ebben az esetben ezt esélyem sem volt megtudni és szép lassan bele is nyugodtam. Ám erre ma, a semmiből előkerül újra ő, elegáns mozdulattal jól belém rúg, majd angolosan távozik. Továbbra sem értek semmit, főleg azt nem, hogy mire volt ez az egész jó?

2009. november 3., kedd

A fene sem érti

Hétköznapi talányaink közé tartozik a nap mint nap észlelt, de a megfigyelés után mint érdektelent az asztal alá söpört kérdés, hogy bár az van ráírva az általam használt fogkrémes tubusra, hogy 'White now', mégis amikor rövidke csíkot nyomok a fogkefémre a pasztából, az mégis mindig kék színű. A fehérség csak ábránd lenne? A fene sem érti az egészet..

2009. november 2., hétfő

Kígyóünnep

Egy beszélgetés során merült fel a kérdés, hogy mi miért is nem szeretjük a kígyókat? Igazából nagyon férfias állat, hisz csak farokból áll és hasznot is hajt, hiszen rágcsálókat eszik. De ennek ellenére mégsem szeretik. Mert ugye ott volt az a kis affér a teremtés körül, amikor Évát az álnok dög bűnre csábította és ezt nem tudják a világ katolikusabbik felén megbocsájtani. A hatalmas bűn a tudás almájának a fogyasztásából következett, mert mennyivel jobb lenne a paradicsomban üldögélni félhülyén, időnként 'gooombaa' kiáltásokat rikkantva egymásnak, az együgyűek boldogságával. Ehelyett kezünkben van a tudás fegyvere és a tanulás lehetősége amivel felfedezhetünk távoli galaxisokat és a tengerek mélyét egyaránt. Ahelyett, hogy örülnénk ennek, utáljuk azt aki ezt elérni segített, és visszasírjuk a boldog gomba kort, belerúgván abba aki kiemelt maguk közül. Az ember sosem tudta megbecsülni a segítőtársait. De én azért köszönöm, kígyó!