Az ismerőseim között van olyan aki hol letagad, hol pedig bejelöl mint ismerőst. A hangulata szabja meg, hogy mikor taszít el magától mindenféle mondvacsinált ok miatt, és mikor bocsájt meg és von újra kebelére. Valahol ez olyan ciki, bár nem is ez a jó szó rá, inkább az, hogy óvodás dolog. A barát azért barát, hogy még a hülyeséget is képes legyen megbocsájtani, nem pedig hisztizik és duzzog valami olyasmi miatt, amit ő talál ki mint problémát és nem is hagyja azt, hogy a másik valami indokot mondhasson rá. Fel kellene már végre nőni, kérem!
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése