2009. május 5., kedd

Elmenni mellette

A hétvégén érdekes és egyben felkavaró élményben volt részem. Teljesen véletlenül találkoztam gyermekkori jóbarátommal. Illetve nem is találkoztunk, hiszen szemmel láthatólag nem ismert fel, és úgy gondoltam, hogy ezért én sem teszem. Gyermekkorom nagy barátsága és legnagyobb csalódása volt egyben, amikor később kiderült, hogy másképp gondoljuk ezt az egészet, és a pénz hatalma bármit tönkretehet amit az ember időtállónak és megingathatatlannak hisz. Szombaton bicajozni voltunk a családdal, amikor összefutottunk Gödön. Épp egy vendéglőbe igyekezett a családjával. Megöregedett, megszakállasodott. Felismertem azonnal és azon gondolkodtam, hogy szólni kellett volna, de végül csak elmentem mellette szótlanul. Még mindig ott van bennem a kétség, hogy jól tettem-e a dolgot..

Nincsenek megjegyzések: