A kényelmetlenebbik fajtából. Persze nem a tükör előtt állós, nyomkodós, esetleg mindenféle szerekkel kezelős, majd bosszankodós esetekre gondolok, amikor valami apró, ámde annál kellemetlenebb dudor nő a fejünk azon oldalán, amire igazán hiúk vagyunk, hanem a ténylegesre, az ágyban álmatlanul forgolódásra, a gondolatok kiűzhetetlen kavargására és a feladásra. Mármint a nyugodt álom reményének a feladására, amikor is, inkább a papucsunkat keressük, a pihentető álom helyett, majd az órára pillantva megállapíthatjuk, hogy rendes ember ilyenkor még alszik, és hogy ebből következőleg, ami most történik, az igencsak rendetlen dolog. Nincs mit tenni, az ágy már taszít, két kezével lök és tol - menjek már a dolgomra, Megértem őt, én is ideges lennék, ha valakinek nem elég az, hogy a másikon fekszik, de még mocorog, sóhajtozik és forgolódik, mint én. Szóval ma korán keltem, volt is vagy 3 óra. Ennyi erővel lehetnék éjszakai portás is. Már csak a megváltó pollenekben reménykedhetem..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése