2009. január 31., szombat

Örök igazság

A tök jó könyvek nem attól tök jók, hogy ezt a kitételt a címlapra írják, hanem irodalmi értékük miatt, vagy a nyújtott élvezetek miatt lesznek azzá. Ha ráírjuk a címlapra, az inkább már gyanús. Csak úgy az eszembe jutott..

2009. január 30., péntek

Kihívás

Bárki bármit is mond, az igazi kihívás egy labdarúgó szövetségi kapitány részére az lehet, ha a magyar válogatottal tartós sikert tud elérni valahol. Persze nem Albánia, és a Feröer szigetek csapatainak a legyőzésére gondolok, hanem tetszőleges európai másodosztályú klubokra, és mondjuk három egymást követő alkalommal. Profikkal bárki érhet el jó eredményt, de a magyar csapattal? Ez olyan siker lehetne, mint oxigénpalack nélkül egy szál fecskealsóban megmászni a Himaláját.

Vasban gazdag

A nagymama jutott az eszembe, aki tele van cukorral és vasal. Volt valamelyik plakátkiállításon egy ilyen plakát és azóta sem tud kimenni ez a fejemből. De ez most mellékszál. Furcsa, hogy mennyire tud rétegződni az időjárási helyzet. Itt épp szépen süt a nap, és kétszáz kilométerrel innen szinte szükségállapot van a hóhelyzet miatt. Vas megyében gazdagon hullott a hó, itt meg sehol semmi. Nem mintha annyira hiányozna a dolog, mert már inkább a langy tavaszi szellő az, ami után vágyom..

Bajom vele

Azt hittem, hogy barátok leszünk. Ez az érzés általában kialakul mindenkivel, akihez sikerül közelebb kerülni mint az átlag. Vele baj van, mert bár szóban minden rendben volt, a tettek nem a szavakat igazolták. A viselkedése unfair volt, és erre tegnap még rá is tett egy lapáttal. Ahelyett, hogy odajött volna amikor ketten vagyunk, és megbeszéltük volna a problémát felnőtt ember módjára, inkább a végleges megoldást választotta. Ebédnél, amikor a teljes ebédlő tele volt, az ajtóban megfordult és úgy, hogy mindenki hallja, rákérdezett, hogy ugye azért nem haragszol rám annyira? Azt hiszem, már nem haragszom, de a megfelelő következtetéseket levontam. Egy reménnyel kevesebb..

Lepke

A káoszelmélet hívői szerint Dél-Amerikában egy pillangó egyetlen szárnycsapása pusztító hurrikánt okozhat a világ másik részén. Tegnap a postát bíráltam az írásomban, és kritikaként megkaptam azt, hogy ha nem tudok változtatni rajta, akkor inkább maradjak csendben. Azt hiszem nem osztom ezt az álláspontot, és itt utalnék a káoszelméletre vissza. Ha csöndben maradok, és nem teszek abszolút semmit, esély sincs arra, hogy változzon valami. Ha már kimondjuk a bajt, akkor valamit mégis tettünk az ügy érdekében. A lepke sem tesz túl sok mindent ott a dzsungelben, de mégis szükség van arra a szárnycsapásra az események láncolatának az elindításához. Talán én leszek az a lepke, aki tesz valamit ezzel az írással. De ha nem, az sem baj, legfeljebb keresek magamnak egy másik bibét..

2009. január 29., csütörtök

Kudarc

Azt hiszem kudarcot vallottam. Régebben megvettem már ezt a könyvet - Fritjof Capra - A fizika Taója címmel, de eddig nem olvastam még el. Most sem sikerült. Talán túl földhözragadt vagyok a filozófiai kérdések boncolgatásában..

Fecskék 2.

Tegnapi nap érdekes hírt Írtam be a fecskék telelési szokásairól. A fecskék a telet a víz alatt töltik - ahelyett, hogy Afrikába mennének - ez volt a rövidke megállapítás. Az ügy előzményéhez tartozik, hogy ezt az Időjós élővilág című könyvben olvastam. Ez a hiedelem eléggé sokáig tartotta magát a nép egyszerű gyermekei között, míg az ornitológiai kutatások megcáfolták ezt. Onnan indulhatott, hogy a fecskék előszeretettek költöztek be éjszakára a nádasokba ősszel, mert a víz lassabban hűl le mint a levegő, így a szántóvető csak azt láthatta, hogy bemegy a fecske a nádba, esetleg tollakat is találhatott a környéken, majd eltűnik, és csak tavasszal kerül elő. Tehát a következtetés tulajdonképpen logikus volt, hisz hova mehetett volna máshová az a madár? Afrika olyan távol van, hogy talán nem is igaz, hogy létezik..

Közös kasszán

Mióta házasságban élek a kassza közös volt. Valahogy fel sem merült bennem az, hogy külön pénzem legyen, ez így jóval egyszerűbbnek tűnt. Elképedve látom, hogy nem mindenki tartja ezt a vonalat üdvözítőnek, kollégáim egy része külön kasszán van, bár a közös költségeket továbbra is közösen fizetik, de amúgy mindenki a saját fizetéséből gazdálkodik. Mi azonban spórolunk. Így előáll az a helyzet, hogy magam kényelmére szánt dolgokért könyörögnöm kell, és falakba, merev elutasításokba ütközöm. A hétvégi leltár benn töltött 22 óráját szerencsére ki is fizették már. Az így szerzett mellékes egy részét szerettem volna egy műszerbe fektetni, de ez az elképzelésem a spórolás jegyében meg lett fúrva. Állítólag nem időszerű, és a mellékes is jól jön a közös kasszában. Majd egyszer erre is kerül tőke - talán. Addig marad a takarékoskodás.

Posta

Az emberiség kezdete óta fokozatosan fejlődő szervezet. Egykoron rangja volt, sőt bizonyos hatalmat is biztosított az információáramlás kézben tartása. Manapság azonban csak egy bürokratikus vízfej, ami lépten nyomon próbálja elérni a saját felszámolását. Ezen az úton legalább jól halad, hisz míg más cégek a véget próbálják elkerülni azáltal, hogy új és újabb technológiákat valósítanak meg, próbálják a színvonalat emelni, a szolgáltatás minőségét javítani, a reklamációk számát csökkenteni, a magyar postánál épp ellenkező tendencia látszik. Minap hívtam a bankomat és egy kártyát reklamáltam náluk. Kiderült, hogy már postázták, de a posta egy belföldi levél továbbítását 15 napra (ÉRTSD, TIZENÖT NAP!!!) vállalja el. Nekem ez az idő elég lenne ahhoz, hogy az utat gyalog megtegyem oda vissza, és még egy hét üdülés a hawaii szigeteken is beleférne. Persze oda azért repülővel mennék. Az eszem áll meg, de tényleg..

2009. január 28., szerda

Fecskék

A legújabb kutatásaim szerint a fecskék nem is költöznek délre, hanem levetik a tollruhájukat és a víz alatt töltik a telet. Kört alkotnak, csőrükbe fogják egymás lábát és így pihennek a tavasz beálltáig. Bámulatos hol tart manapság a tudomány!

Erőszakos éjszaka

Az utóbbi időben sokat foglalkoztatnak az éjszakák és az álmok. A kellemes gondolatok aránya sajnálatosan eltolódott negatív irányba, így egyre több időt töltök az ágyamban a pihentető alvás helyett kellemetlen, sötét és kiűzhetetlen gondolatoktól terhelten. Ma éjjel először az eső agresszív dobolása keltett fel, amint vad szólót produkált a bádogon. Nagy kövér cseppekben esett és nagyon nem volt megelégedve a zenei teljesítményével, mert sokáig gyakorolta ugyanazt a taktust, míg végül megunta, vagy megelégedetten tért nyugovóra esetleg egy másik csendesebb tevékenységbe fogott. Ekkor maradtam egyedül a gondolataimmal. Próbáltam semleges dolgokra gondolni, bár a fehér bárányok számlálása már régóta nem megy, de most ez sem hozott eredményt. Sorra vettem a nap eseményeit, az ismerősöket, akik most épp nem nyugtalan forgolódással töltik azt az időt amit én rájuk szánok, hanem azzal, amit igazából én is szerettem volna tenni - édesdeden aludni. Átkaroltam a hitvest megnyugvásul, erre ő, rövid, de energikus ütést vitt be vesetájékra, úgyhogy erről is le kellett tennem, hogy ebben találok megnyugvást. Vajon ő mit álmodhatott?

2009. január 27., kedd

Furcsa

Egy furcsa beszélgetés azóta sem megy ki a fejemből. Egy nem létező vita lezárásában felmerült annak a lehetősége, hogy megveretne. Ez egy hölgy szájából hangzott el és bár kiemelte, hogy pusztán elvi síkon beszélgetünk ilyesmiről, de az állítása őszintén meglepett. Azóta sem tudom, hogy mit gondoljak erről és róla is. Hogy alapvetően szóbeli véleménykülönbség lezárására igénybe vehető a fizikai erőszak - vagy csak viccelt? Na ezt azt hiszem sosem fogom megtudni..

ÁlomPárizs

Álmomban Párizsban jártam. Régebben nem rajongtam Franciaországért, hidegnek tartottam az ottani embereket, olyanoknak, akik alaposan el vannak telve maguktól, akik lenézéssel kezelnek mindet, nem francia földi halandókat. Míg nem jutottam el fizikai valómban is a fény városába, addig erről is ezt gondoltam. De az embernek nem csak tudnia kell kitartania az igaza mellett, de be is kell tudni ismerni azt, ha tévedett. A városba mindenképpen el kell menni, mert csodálatos. Tegnap este megint ott jártam Veled. Rövid utazás volt, de minden percét élveztem. Az idő nem volt jó, az eső bánatosan esett, az utcák kihaltak voltak, a kockaköveket a lehullott nedves levelek fedték. Kéz a kézben jártuk be a csendes várost és arra a kis időre igazán boldog lehettem. Kár, hogy csak egy rövid álom volt, és semmi nem igaz már belőle..

A váza

Uram, jöjjön ide legyen szíves! - kéri az eladót a vevő.
Mondja uram, mi a probléma! - válaszol amaz.
Ennek a vázának be van csinálva a teteje!
Mutassa! Nahát, és még az alja is lukas..

2009. január 26., hétfő

Egyedül hagyva

Ezen a hétvégén sorra került az, amire egy évig szoktunk készülni. A cég, ahol dolgozom, rendes évi leltárt tartott, és nekem, mint informatikusnak, évek óta megbízható tevékenységet jelent ez az esemény, így a pihenőnapjainkat munkával töltöttük. Ennek örömére a többiek jól elfelejtkeztek rólunk. Míg mi arra vártunk, hogy elvégezzék a dolgukat és szóljanak, ha mi kezdhetjük a miénket, ők elfelejtettek szólni arról, hogy befejezték, sőt már rég haza is mentek, amikor, megunva a tétlen várakozást rájuk telefonáltam, hogy lassan be kellene fejezniük. - Ekkor derült ki, hogy legalább egy órája, mint akik jól végezték a dolgukat - az egész gárda hazament, épp csak szólni felejtettek el, hogy mi jövünk. Tegnap így fél tízre érhettem csak haza, és reggel fél hatkor már csörgött a macska a garázsban, úgyhogy lehetett is kelni..

Megbízható

Félelmetes, hogy mennyire megbízható emberek léteznek! Tegnap megerősítést kaptam, hogy bizonyos leveleimet elolvasta az, akinek szántam. Kicsit izgultam, hogy vajon kapok-e valami üzenetet tőle, megtisztel-e a bizalmával, mit fog arra reagálni, amit neki írtam, de azt kell mondanom, hogy tökéletesen igazolta a várakozásomat. Na jó, bizonyos értelemben csalódni szerettem volna, de a megbízhatósága azért diadalmaskodott felettem. Válaszra sem méltatott, pont úgy, ahogy szokott. Újra a földön állok, mind a két lábammal, hála annak, hogy mégis vannak olyan emberek, akikben sohasem lehet csalódni..

2009. január 25., vasárnap

A sztrájk margójára

Csak felületesen érintkeztem a blogtérrel, így késve értesültem magáról a sztrájkról és a kedvező végkifejletről. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe pár gondolat és ahogy nézem, talán nem is vagyok egyedül ezzel. A helyzet az volt, hogy egy kétségkívül beteg ember kiélte a közlési vágyát és a bejelentett sztrájk, nem hogy megakadályozta volna őt valamiben, hanem kiemelte a szürkeségből. A londoni Hyde park esete jutott az eszembe erről, ahol mindenki, ha szerez magának egy hordót, bármit mondhat. De igazán valakit a közönség emel ki, vagy süllyeszt el, így ebben az esetben is az lett volna a legjobb megoldás, ha tudomást sem veszünk róla. Ha valaki reagál, tiltakozik, a troll erőre kap. Az élteti, ha foglalkoznak vele, ha etetik. A népszerűség táplálja, és valljuk be, abból kapott éppen eleget. Talán a régi beidegződés mondatta sokakkal, vagy a megszokott paternalista felfogás, hogy valakinek el kell járnia helyettünk és meg kell ezt a fertőt szüntetni - de az igazság az, hogy csak mi tehetünk ellene. A mi figyelmünkből táplálkozik, tehát ha nem kap, éhenhal, elmegy - mindegy, a végeredmény ugyanaz. Bár  - itt Nietzsche egyik gondolata jutott eszembe - amíg lószar van, veréb is akad - ez nem is olyan biztos. (Most, hogy erőszakkal lett eltávolítva, bármikor visszajöhet, és talán vissza is fog, nem akadályozza meg semmi ebben. így magának a sztrájknak célja ugyan volt, de sok értelme nem.)  

2009. január 24., szombat

Esélytelenek nyugalma

Megvolt a központi felvételi, így egy nagy kő esett le a szívünkről. Némi üröm az örömben az, hogy ez a szikla egyenesen a nagylábujjunk körmére esett, ráadásul jó magasról is, így nem annyira felhőtlen a boldogság. Persze elkeseredni kár, hisz még történhetnek csodák, mint ahogy matematikai esély van arra is, hogy lottó ötösöm lesz a közeljövőben, igaz erre sem fogadnék nagy téttel. A jelenlegi helyzet egy jó magyar felvételiből, és egy tökéletesen selejt matekfeladatból áll. Hiába no, a gyermek nem egy matektehetség, ez már látszik. Csak azt nem értem, hogy miért szükségszerű az, hogy utódaink a hibáinkból és nem az erényeinkből gyúródjanak össze?

2009. január 23., péntek

Felvételi

Ma 68500 gyerek életében jön el a pillanat, hogy számot adjon a tudásáról. Ma lesz ugyanis a középiskolai felvételik napja. Bár ez a nap is úgy indult, mint a többi, a reggeli pára nyálkás fröcsögéssel hullott, vizes lepellel borítva mindent és mindenkit. Azzal a tudattal indultam ma dolgozni, hogy a hetvenezer gyerek közül az egyik az én utódom lesz. Ma próbálja magát beírni egy nyolcosztályos gimnáziumba. Nem a tudásával van a baj, hanem a hozzáállásán kellene javítania. Okos gyerek (apja fia!) de koncentrálni azt nem tud. Szétszórt, akár a dezodor. Azt hiszem, jobban izgulok ma nála is..

2009. január 22., csütörtök

Kinézés

Úgy néz ki, hogy sikerrel elzavartam a rajongókat - már ami a céges olvasóimat illeti - innen. Úgy tűnik, hogy nem szült jó vért az, hogy idebenn egyeseknek ennyire kiadom magam, hogy megtudják a gondolataimat, mert inkább kárát láttam mint előnyét. Persze azt nem tudom megakadályozni, hogy otthonról olvassanak - igazából nem is akarom, de itt pár dns rekord tartósan meg tudja oldani a problémákat..

Politika

Gizella (ki emlékszik erre?) éneke jutott eszembe az István a király rockoperából, amiben közli, hogy a gyermeknemzést előbbre valónak tekinti mint a politizálást. Azt hiszem, egyet tudok érteni vele. A mai politika eléggé lélekromboló dolog. Két szereplős a játék, két keselyű köröz egy lódög körül és ha az egyik egy kicsit közelebb kerülne, a másik belerúg. Igazából ez a helyzet senkinek sem jó, se a keselyűknek, sem a lódögnek. El kellene zavarni mindenkit a fenébe, eltemetni a lovat és ültetni a helyére virágokat. Ezzel csak nyerhetnénk, bár a technikai megvalósítást illetően kétségeim vannak..

Lottóznom kellene

Itt van az eső, amit annyira vártam. Változó intenzitással esik, hol jobban, hol kevésbé. Jobban, ha épp fedetlen fővel rohangálok az udvaron, kevésbé, ha éppen a szobám ablakán bambulok kifelé, és épp azon gondolkozom, hogy ki kéne menni valamit csinálni. Az időjárás azt hiszem ilyen, hektikus és némi rosszindulattal terhelt. Azt szoktam mondani, ha ennyire bejön az, amire vágytam, hogy miért nem inkább lottószámokat találok ki ahelyett, hogy teljesülő jóslatokat gyártanék. Gazdasági értelemben mindenképpen sikeresebb tevékenység lenne - noha én is tudom, hogy szoktam lottószámokat kitalálni, de azok ritkán jönnek be, és igen kis hatékonysággal. Sajnos, jelenleg ez az egyetlen értelmes, és nem büntethető mód a felemelkedésre és a kereteimből kitörésre. Kár, hogy az esővágyat nem lehet legalább annyira nyereségessé
tenni, mint a számmisztikát..

2009. január 21., szerda

Lepényhal

A múltkori barátságpostom hatására kaptam pár levelet, amiben egyesek felajánlkoztak, hogy bennük mennyire meg lehet bízni. Még a bámulatos, éjszaka telefonálós lehetőséget sem hagyták ki, biztosítva az elgondolás komolyságáról. Azóta kiderült, hogy egyesekre nem hogy éjszaka, de még nappal sem lehet számítani, és ha az érdek úgy kívánja, félretesznek mindent, ismeretséget, barátságot, bármit. Ismerem a mondást: Elöl megy a lepényhal, a remény hal meg utoljára. Na, ez a kopoltyús, már régóta döglött, már szaga is van..

Szenny

A tél maradandó nyomokat hagyott. A fák, az utcák, a terek - mind, mind a téli mocsokkal borítottak. Lerakódott a hideg hordaléka mindenre, filmszerű szennyezett nyomot hagyva, jelezve, hogy itt járt. De nem csak a tárgyakon, de rajtunk is látszik a lassan elmúló évszak hideg és nyirkos keze. Egy kiadós eső hiányzik, ami erős keféivel eltávolítja ezt a szürke réteget, visszaadva a dolgok eredeti fényét. De lelkünk szennyét vajon milyen csapadék távolíthatja el? Nem tudom, de igazából azt várom már nagyon..

2009. január 20., kedd

Csalódás

Mindig az a legnagyobb csalódás, ha az ember olyasvalakiben csalatkozik, akiről fel sem tételezi azt, hogy vele ez megtörténhet. Csak azért mondom, hogy közhelyszintre süllyedhessek.

Jó ütemben

Azt hiszem érzékem van ahhoz, hogy jó ütemben tudjak belenyúlni a trágyába, lehetőleg egészen könyékig. Közvetlenül ezután szokott kezdődni a kavarás, és a termék egymásra csapkodása. Ennek csak egyetlen pozitívuma van, általa derül ki az emberek igazi jelleme és szándékaik tisztasága is..

Egy fa emlékére

Élete apró magként kezdődött. Valami megmozdult a hideg földben, kicsírázott és szárba szökkent. Gondos kezek válogatták, kötözték, ápolták, védték és kiültették. Éveken keresztül szívta magába a napfényt és az éltető nedvességet, míg szép kis fácskává serdült. Egy hideg télen álmában érte a vég. A kéz, amelynek az életét köszönhette, fűrésszel érkezett és vége is lett a fiatalságának, az álmainak. Teste a piacra került, ahol megláttuk és megvettük, hogy dísze legyen szobánknak egy áldott ünnepen. Az ünnepnek vége, a fa elszáradt és az enyészeté lett, de valahol, a zsíros, nedves földben egy újabb kis mag mocorog..

2009. január 19., hétfő

Akasztásra kötelet

Néha az az érzésem, hogy jól alávágok magamnak azzal, hogy leírom a gondolataimat azokról a dolgokról és emberekről, amik vagy akik körülvesznek. Megismerhető és ezáltal sebezhető is leszek amellett, hogy aki ezt rosszra kívánja használni, megteheti úgy, hogy közben semmilyen támadási felületet nem nyújt nekem. A saját privát zónám érdekében bizonyos lépéseket meg kellett tennem, hogy a saját akasztásomra mégse én vigyem a kötelet..

Eszem megáll..

Vannak adatbázisok és az adatbázisokban rekordok. Bizonyos rekordokban szerepelnek mezők és a gyakori mezőértékeket szokás kódokkal helyettesíteni. Ennek az a haszna, hogy kisebb helyet foglal, és mivel nem kérjük be mindig a mezőértékeket a felhasználóktól, csak egy listából választhatnak, a tévedés esélyét is csökkentjük vele. A használók meg a kódok által kifejtett neveket látják úgyis, őket nem éri kár. Ma kértek tőlem egy kódfelvételt. Annak a rendje és módja szerint felvettem a kódot, de épp most beszéltem az emberrel - aki ezáltal került be a rendszerbe - hogy nem tetszik neki a kapott kód. Ráadásul úgy adta elő, hogy az egész az én hibám, mert számára nem tetsző kódot adtam neki, puszta rosszindulatból! az eszem áll meg ilyesmin! Hogy képzelheti azt valaki, hogy én ráérek valakikkel rosszindulatúskodni pusztán szórakozásból, főleg nem olyanokkal akik egykoron talán közelebb álltak hozzám valamiben. Az is lehet, hogy talán így akarják a tudomásomra hozni azt, hogy kiestem a kegykosárból, esetleg csak magukból indulnak ki - ezt nem tudhatom. De sokkal egyszerűbb lenne ha megmondanák, hogy mi bajuk van velem, nem pedig jönnének hátulról, kerülő utakon..

Itt a tavasz!

Itt a tavasz. Tegnap még hó esett, igaz, csak merő rosszindulatból, és ahogy reggel láttam, csak az autómra, hogy tudjak mit vakargatni elindulás előtt, de esett. Most viszont egész kellemes az idő, a nap hétágra süt, a levegő szinte meleg. A fene enné meg ezt a hisztérikus időjárást!

Nemecsek

Volt egyszer egy Nemecsek Ernő. Molnár Ferenc ismert művében, büntetésként kisbetűvel írták a nevét. Hogy mi volt ebben a megtorlás, nem tudhatom, talán az, hogy próbálták érzékeltetni, hogy ő a kicsinál is kisebb pont csupán. A regény végére kis pontból igazi hőssé nőtte ki magát, igaz, hogy ezért az életével kellett fizetnie. Nem tudom Nemecseket zavarta-e a kis kezdőbetű, a könyvet már régen olvastam. Azt tudom, hogy engem viszont zavar, ha a nickemet kisbetűvel írják. Nem tudom hogyan tudatosítsam az emberekkel, hogy a sparhelt, egy takarékos házitűzhely, Sparhelt néven pedig én vendégszerepelek. Sokak úgy látszik nem tudnak e kettő között különbséget tenni, de a kedvükért azért még nem áldozom fel magam csak azért, hogy kiérdemelhessem a nagy 'S' betűt. Legalábbis még nem, inkább várnék még vele..

Lidérces éjszaka

Vannak jó és rossz éjszakák. Amikor az embert húzza az ágy, amikor csak lehunyja a szemét és már reggel van, vagy édes álmok jönnek - az jó, viszont nehéz gondolatoktól terhelten, fájásokkal ébredni, állandó harcot folytatni, hogy az álomtó hűs vizébe dughassuk a fejünket - ez egyértelműen a rossz éjszakák közé tartozik. Már ha az ember nem mazochista és nem szeret szenvedni. A magam részéről éjszaka aludni szeretek, derűs álmokat hajszolni a napsütötte álomréten, nem pedig harcot folytatni minden egyes álompercért. A mai éjszaka lidérces volt, semmi nem használt, megváltásként vártam a macska és az ébresztőóra csörgését. Szerencsére kimenekítettek ebből a borzalomból, és végre elindult a nap, viszont a fájások bennem vannak, emlékeztetve, hogy nem minden éjszaka fenékig tejfel..

2009. január 18., vasárnap

Napivicc

Ma csak ennyi telik tőlem. Van egy aktualitása ennek a viccnek, Épp tegnap történt valami, amihez kapcsolódik. Egy kislánytól kérdezik:
- Mondd kislány, te kínai vagy?
-Nem, csak apukám fonta be a hajam..


2009. január 16., péntek

Blogot olvasni jó!

Blogot jó olvasni. Megismerhető belőle az író, a gondolatai. Nem is érdemes ezután beszélni vele, hisz magáról mindent elmond, rólam meg nem szükséges tudnia. Azon kívül alkalmas a helyzet a személyét illető következtetések levonására is. - Apám, ez tökhülye! - és mindezt úgy, hogy egy percet se kell vele társalogni. Lám, mindennek vannak előnyei..

Az álmok hazudnak

Vannak akiknek az álmaik igazat szólnak. Belegondolva roppant teher lehet így élni egyfelől, bár az is attól függ, mit szokott álmodni az adott ember. Az én álmaim hazugok, mert semmi közük nincs a valósághoz, éppen ezért legalább azt elmondhatom róluk, hogy élvezem azt az időt, amit alvással töltök el. Nem is tudom mit tennék, ha egyszer csak igazzá kezdenének válni? Tudnám-e igazán élvezni a pihenést?

A templom

A templom egy hely, ahol közel lehetünk valakihez, akire vágyunk. Igazából nincsen szükség rá, mert csak egy külsőség, és emlékezni, nagy beszélgetni lehet a hely nélkül, de mégis kell, hogy elválasztassuk a világi dolgokat a lelkiektől. Ma jutott eszembe ez a dolog egy egyszerű kis szalagtól, ami lassan tíz éve az emlékeim templomát jelenti. Segít abban, hogy általa kerüljek közel hozzá, hogy segítsen mindig rá gondolnom, ha amúgy éppen nem tenném.

2009. január 15., csütörtök

Kutya se

Tegnap találkoztam egy kutyával. Teljesen átlagos eb volt, semmi extra, de mégis volt benne valami emberi. Értelmesen nézett, úgyhogy nem hagyhattam ki a kérdést, hogy olvassa-e a blogomat? Nem válaszolt, csak csóvált. Ha bólogatott volna, egészen más lenne a helyzet, de így száz százalékos bizonyosságot nyert az a megállapítás, hogy engem a kutya sem olvas..

Sózás

Népszerű elfoglaltság lett az utak sóval hintése. A helyzet az, hogy hasznos, ha az ember nem szeretne pofára esni, és bár némileg környezetszennyezőnek mondják, de azzal együtt mégis természetes anyagról van szó. A világtengerekben hatalmas mennyiség van belőle, és előbb utóbb úgyis oda jut az is, amit a járdára szórunk belőle. Hogy az egyhangúságot megtörjük, egy javaslattal állnék elő. A szokásos csak sózás mellett hintsünk egyéb fűszereket is el, használhatunk borsot, majoránnát, de akár piros fűszerpaprikát is. Vegyük magunkat körül illatos fűszerekkel, és csak pár leveszöldséget kell elhelyezni a járdán, és máris kész a jobbféle leves..

Olvadás

Nem csak a lakásunk olvad kifelé, azt hiszem a baráti köröm is olvadásnak indult. Sosem dicsekedhettem nagy rajongói táborral, legalábbis a velem kommunikáló rész igen kevés. Aki megpróbálja az is inkább úgy gondolja egy idő után, hogy inkább csak olvas, de nem ír. Nehéz megérteni ezt, hogy milyenek azok az emberek, akik kíváncsiak a gondolataimra, de beszélni róluk, (vagy másról) nem akarnak..

Olvadás

Olvad. Gondolom senkit nem ér újdonságként a hír, hisz már egy napja elmúltak a legendás farkasordító hidegek, és minden csöpög és olvad. Ez természetes is lehet, amennyiben a kertben, a ház körül vagy a mezőn történik mindez. De amikor azt tapasztalom, hogy nedves foltok jelennek meg a plafonon és a gardróbban lassan térdig áll a víz, rögtön gondok ráncolják a homlokomat. Azt hiszem, a kivitelezésnél szúrhattak el valamit, és a laktérből a pára felmehetett a tetőtérbe, és a hideg hatására megfagyott, most viszont olvad kifele. Hogy mindig kell valaminek lennie, ami miatt idegeskedni lehet?

2009. január 14., szerda

Ónos eső

Mostanság időszerű megmagyarázni pár meteorológiai fogalmat, amivel találkozhatunk. (Megjegyzem én is csak azóta vagyok ennyire 'okos' mióta rá lettem kényszerítve a kupálódásra - igaz régebben is érdekelt az, mitől megy a villamos.) Lehet olyasmit hallani manapság, hogy ónos eső, vagy fagyott eső. Sokan nem tudják, hogy mi a különbség közöttük. Szóval pár gondolat ezekről: Kialakulásukhoz légköri inverzió szükséges. Ez azt jelenti, hogy bizonyos okokból a feljebb lévő légrétegek magasabb hőmérsékletűek miatt a lejjebb lévők. A talaj közelében fagy, feljebb viszont fagypont feletti a hőmérséklet. Az innen hulló eső folyadékként hullik le, átzuhan a hideg rétegen és túlhűl. Ha nem indul el a vízcseppben a halmazállapotváltozás, akkor képes a fagypont alá hűlni úgy, hogy megmarad folyékony állapotban. Ha ez a vízcsepp akármihez hozzáütődik, akkor az ütődéstől azonnal megfagy, csúszós jégréteget képezve mindenen, amin jó nagyot lehet esni. Ez az ónos eső. Ha a víz, a zuhanás közben megfagy, de nem indul meg benne a kristályképződés, akkor apró fagyott cseppekben esik le a földre, sok kis golyó formájában. Ez a fagyott eső. Az utóbbi tulajdonképp kellemesebb, hisz majdnem olyan mintha hó lenne..

Fekete-fehér

Épp az egyik kedvencemet néztem a tévében, Fernandelt a Don Camillo sorozatból, amikor utódom a következő kérdést tette fel: - Apa, miért nézed te ezt a filmet fekete fehérben? - A kérdés a saját szempontjából jogos. Furcsa, hogy a következő generáció mennyire elszakadt ezektől a dolgoktól..

Fogalomtár

Mostanság időszerű megmagyarázni pár meteorológiai fogalmat, amivel találkozhatunk. (Megjegyzem én is csak azóta vagyok ennyire 'okos' mióta rá lettem kényszerítve a kupálódásra - igaz régebben is érdekelt az, mitől megy a villamos.) Lehet olyasmit hallani manapság, hogy ónos eső, vagy fagyott eső. Sokan nem tudják, hogy mi a különbség közöttük. Szóval pár gondolat ezekről:
Kialakulásukhoz légköri inverzió szükséges. Ez azt jelenti, hogy bizonyos okokból a feljebb lévő légrétegek magasabb hőmérsékletűek miatt a lejjebb lévők. A talaj közelében fagy, feljebb viszont fagypont feletti a hőmérséklet. Az innen hulló eső folyadékként hullik le, átzuhan a hideg rétegen és túlhűl. Ha nem indul el a vízcseppben a halmazállapotváltozás, akkor képes a fagypont alá hűlni úgy, hogy megmarad folyékony állapotban. Ha ez a vízcsepp akármihez hozzáütődik, akkor az ütődéstől azonnal megfagy, csúszós jégréteget képezve mindenen, amin jó nagyot lehet esni. Ez az ónos eső. Ha a víz, a zuhanás közben megfagy, de nem indul meg benne a kristályképződés, akkor apró fagyott cseppekben esik le a földre, sok kis golyó formájában. Ez a fagyott eső. Az utóbbi tulajdonképp kellemesebb, hisz majdnem olyan mintha hó lenne..

Félreértve

Egy félreértés áldozata vagyok! Azt hittem, hogy amikor leírtam, hogy visszaköltözöm a Blogtérre az mindenkinek ugyanazt fogja jelenteni, mint nekem. A jelek szerint mégsem így történt, mint ahogy meg is kaptam a szememre a hányást amiatt, hogy nem válaszolok az ide írt kommentekre. Tehát le szeretném újra szögezni azt, hogy elsősorban a Blogtérre írok. Amit oda publikálok, az itt is megjelenik. Az az oldal öncélú ez méginkább az. Ide leírok pár olyan gondolatot is, amit nem szánok nagyközönség elé, mert ezt a lapot a kutya se olvassa. Ha reakciót várnál tőlem ezekre a cikkekre beírt kommentjeidre, írj levelet, vagy írjál a Blogtérre. Ezen az oldalon, bár nem tiltottam le a megjegyzéseket, rendszerint nem olvasom el, és ezért nem is tudok válaszolni rájuk..

Az enyém 22 inch

Azt hiszem, minden jogom meglenne kiírni a figyelmeztetést, hogy 'Lányok, figyeljetek, az enyém 22 inch!' és ezzel igen közel állok a valósághoz. Tegnap szép új monitort kaptam, mint ahogy a többiek is, és valóban ekkora lett. Alig fér el rendesen az asztalon. Még hozzá kell majd szoknom ehhez a luxushoz. A szemem már aktívan tiltakozik ellene, de a monitort mégsem cserélhetem le, csak most kaptam..

2009. január 13., kedd

Blogajánló

Egy kellemes kis blogot találtam magamnak Írországról. Mert ugye vannak az írek, és vannak akik csak olvasnak róluk. Immáron én is ebbe a körbe tartozom, de aki még csatlakozni kíván, itt megteheti.

Ködös gondolatok

Itt van nekünk az aktuális téma a köd. Mert ugye eddig mindenhol a világban azt hallhattuk, hogy különféle városok szmogriadót rendeltek el, de a 'jóból' eddig ki voltunk hagyva. Ez a fogalom nem volt ismeretes itt, az önérzetes magyar füst felfelé szállt és nem ült meg a polgárok nyakán. Ám idén valaki gondolt egyet és bekövetkezett az, amire sokan már vártak egy ideje - úgy csináltunk, mintha történt volna valami. Ám azt megszokhattuk, hogy ami a széles nagyvilágban működőképes, az nálunk még véletlenül sem. A legtöbb helyen a vezetők legfőbb gondja az, hogy jó példát mutassanak a lakosságnak - ugyanis, hogyan lehetne megkövetelni a szabályok megtartását akkor, ha pont a döntéshozó nem érzi magára nézve kötelezőnek azokat - nálunk a fővárosi szmogriadót bevezető grémium az elsők között biztosította azt, hogy rá ne vonatkozzanak a szabályok. Hiába, van mit tanulnunk még a világtól..

Tegnap

Tegnap ismét elment valaki. Persze, szerencsére nem az élők sorából, csak az ismerőseim, barátaim közül került ki az illető, és csakis önszántából. 'Zseniális' beleérző képességem révén érzékeltem, hogy nincsen rendben valami, de az elmúlt nap során vált ez bizonyossá. Mindig csodáltam azokat az embereket, akik úgy tudták váltogatni az ismerőseiket, barátaikat ahogy más a kabátját. Ma nem megy hozzám a Béla, ma a Janival barátkozom. Na ez nekem nem megy. Az élet folyamatos tanulásból áll, úgy látszik ezt is meg kell tanulni, hisz a modern ember sajátosságai közé tartozhat a tökéletes érzelemmentesség és érdekből alkalmazkodás képessége is. Ebből a szempontból is réginek számítok ezek szerint, de azt már tudom, hogy vannak olyan csaták, ahol nem csak győzni nem lehet, de harcolni sem érdemes..

2009. január 12., hétfő

Jégállapot

A velencei tó jege gyönyörű

A tömeg nagy, de nagy a tér

Elférünk kényelmesen


A ligeti tavon már nem olyan jó a jéghelyzet

Ha korizni akarsz, takaríts

Más dolgozott helyettünk

Legalább közel van..

Sokan vagyok

Új szobába kell költöznöm. Ez önmagában lehetne akár jó hír is, de nem tudom eldönteni, hogy mit gondoljak róla. Tíz éve dolgozom ugyananott, és eddig jöttek mentek az emberek, de igazából a megszokott helyemen tudtam maradni. Kialakult egy jó törzsgárda is, amit szeretek itt. Most ennek vége, mert költöznöm kell. Egy cellát alakítanak ki a számomra a másik szobában, mert itt hirtelen sokan lettem. Biztos van valami ésszerű magyarázata is a dolognak, hogy miért lett annyira fontos az, hogy ennyien ülünk ebben a szobában, de miért pont én tudjam ezt meg?

2009. január 9., péntek

Hétköznapi bölcsességek

Amire az ember az élete folyamár rájöhet:
- Nagy hidegben ne a kedvenc zenédet hallgassad! (Ugyanis, ha az szól,
libabőrös leszek tőle, és az a mai reggel nem volt túl előnyös, akkor amikor
majdnem megfagytam amúgy is.)
- Ha vonattal kell randevúznod, valaki mindig késni fog.
- Ha kényelmetlen várni, akkor a vonat lesz az.
- A vasútnál, bár mindenhol analóg rendszereket használnak, egyedül a fűtés
digitális. Vagy van (és akkor meg lehet pusztulni a melegtől) vagy nincs.
- Minden hányásban van répa. Nem tudom miért szükségszerű ez, de így van. Erre is ma jöttem rá..

Téma az utcán

Hever. Legalábbis ezt szokták mondani. A helyzet az, ha reggelente úgy érzem, hogy ma sem tudok mit írni, mert témahiányom van, akkor míg beérek a munkahelyemre számtalan tollra érett eshetőség keletkezik igen rövid idő alatt. Ma például el kellett mennem reggel az autómért, ami eddig megbízhatóan és szolgai módon testem munkahelyre és visszacipelését valósította meg, napi rendszerességgel. Sajnos egy autót is érhetnek problémák, így megbízható öszvéremet is el kellett vinnem a lódoktorhoz, ezért tegnap jönnöm kellett, ma viszont mennem vonattal. Akinek nem tűnt volna fel, ma reggel nagyon hideg volt, legalábbis európai szemmel nézve. Egy inuitnak ilyenkor valószínűleg izzadtság kezd gyöngyözni a hátán, de mi nem voltunk ilyen hőmérséklettel 'elkényeztetve' az utóbbi időben, így hozzá sem szokhattunk. Idejében kikocogtam az állomásra, mert bejárós koromban magamévá tettem azt a nagyszülői útmutatást, hogy váró vonat nincs, csak váró utas. Na itt váró utas rendesen volt, de a vonat sehol. Késett vagy negyed órát, de senki sem szólt egy árva szót sem, a máv hozta szokott formáját. A kocsiban meleg volt, de a lépcső le volt hányva, méghozzá rendesen. (Takarítói szemmel előnyös a hideg, mert nem kellett volna törölgetni, le lehetett volna pattintani.) Vácnál át kellett szállnom a zónázóra Nagymaros felé, ami rövid úton meg is jött. Végig mögöttünk haladt, mert a késésünk miatt meg nem előzhetett. Vácon sikerült felszállnom egy tökéletesen üres, és fűtetlen kocsiba és ebben tettem meg az utat egészen a célig. Gyorsan kiderült számomra, hogy az egész vonatban szünetel a fűtés, mert a jegyellenőrzésre érkezett kalauz úgy reszketett, hogy alig bírta aláírni a jegyem, így nem láttam további értelmét annak, hogy fűtött kupét keressek, inkább magzatpózt vettem fel, védekezésképp. Mindenesetre mire leszálltam, ugyanúgy rezegtem mint szegény klajzer. Azt hiszem jó tanulmányút volt arra, hogy miért is jó nekem az, hogy autóval járok dolgozni.

2009. január 8., csütörtök

Apró vágyak

Volt egyszer egy perverz család, akik azt találták ki, hogy a gyerekeiknek minden nap, az orrukon keresztül kell felszívniuk két-két gilisztát. Az okok nem ismertek, de a szülők ezt kegyetlenül behajtották rajtuk. Viszont, vasárnap - pihenőnap lévén - megelégedtek egy giliszta felszívásával. A gyerekek azért lobbiztak, hogy a szombat is legyen pihenőnap. Ugye, vannak apró célok is amiért érdemes harcolni?

2009. január 7., szerda

Püspökkenyér

Horváth Ilona után szabadon. Az eddigi legegyszerűbb recept, amivel eddig találkoztam és a család örömére sikerült is elkészítenem. Hozzávalói:
6 egész tojás, 25 dkg cukor és ugyanennyi liszt, mindenféle apróra vágott aszalt gyümölcs és lehetőleg étcsokoládé kb 10-15 dkg mennyiségekben. Igazából annyit kell beletenni, hogy megfelelő konzisztenciájú anyagot kapjunk. A tojásokat a cukorral legalább fél óráig verjük. Erre legjobb a robotgép, míg végez, addig ihatunk egy rendes kávét, vagy intézhetünk egyéb dolgokat, mint például a hozzávalók aprítása. A tojásos cukor az elszenvedett bántalmazás hatására jelentős térfogatnövekedésen megy keresztül. A művelet végén hozzákeverjük a lisztet és a kevés liszttel elegyített vágott mindenfélét. (Ha utóbbit nem keverjük össze liszttel, akkor van rá esély, hogy nem oszlik el egyenletesen a tésztában, és az egész a sütemény aljára süllyed le, mielőtt megsülne.) Kivajazott, majd kilisztezett őzgezincformába töltjük és közepesen meleg sütőben aranybarnára sütjük. A pepecselőbbek az elkészülte után leönthetik olvasztott csokival és meghempergethetik apróra vágott mandulában, de anélkül is éppen eléggé finom. Egy hátránya, hogy gyorsan fogy..

Gloria mundi

Tegnap épp a régi leveleim között turkáltam és egy levelezőlap akadt a kezembe. A tartalma személyes és nem is túl érdekes, végeredményben egy útiterv volt, azonban egy sora felkeltette a figyelmemet. Egy ár volt benne, egy vonatjegy ára - az, ami szíven ütött kissé. Vác - Balatonvilágos viszonylat 60 azaz hatvan forintért, ráadásul mint retúrjegy. Belegondolva, hogy mennyire régen volt, talán igaz sem volt..

2009. január 6., kedd

Megjött

Már két napja rendszeresen megérkezik a háromórás fejfájás, ami egész estére is megmarad. (A művelt norvég halászok erre azt mondanák, hogy: ponái to kefáli mu.). Nem tudom, hogy mi az oka, de már unom..

Spóroljunk!

A fűtési költségen. Igazából az a szomorú, hogy a takarékoskodáshoz sok pénz kell ám! Ha igazán hatékony és hosszú távon gazdaságos fűtési rendszert szeretnénk otthonra, akkor az egy egyszeri nagyobb befektetést igényel. Ahhoz nem vagyok igazán jómódú, hogy távfűtéses lakásba költözzek - mert bár mindenhol azt halljuk, hogy a legkörnyezetbarátabb megoldás, mégis anyagilag szinte ezzel járnék a legrosszabbul, ráadásul elveszíthetném a szabályozás lehetőségét is, és így vagy 30 fok lenne a lakásban, vagy éppen erősen fagyna. Kisebb lakások egyedi fűtésére több megoldás is létezik, de a legtöbb a jelenlegi fűtési rendszer megbontását és több kevesebb építkezést is jelent. A meglévő kandallóbetét helyére vízteres betét beépítése, vagy hőszivattyú és napkollektor mind mind a jelenlegi rendszer szétbombázásával járna, így egyelőre elvetettük. Megoldást jelentene a jelenlegi cirkó kondenzációs üzeműre cserélése illetve a kandalló átépítése. Ebben a fűtési szezonban már nem, de a következőre mindenképpen érdemes lesz ezeket megfontolni.

Lehetetlen álmok

A tegnapi egyelőre beteljesületlen álmom után a mai éjszaka nyugodtabban telt. A kínzó gondolatok egyelőre eltávolodtak tőlem, és bár annak ellenére tudom, hogy akihez közel szeretnék kerülni nem enged magához és ez talán így is fog maradni mindörökre. Ennek örömére és talán kárpótlásul is, ma éjszaka egy tandembiciklit vásároltam. Piros volt, és első látásra beleszerettem. Szerencsére a logisztikai problémát, hogy hogy fogom hazavinni autóval a vekkeróra csörgése megoldotta, így egy gonddal kevesebb jutott rám reggelre. Bárcsak minden ilyen flottul menne..

2009. január 5., hétfő

Jó az?

Jó az, ha egy régen szólni vágyott ismerős azt mondja csak, hogy nem akar szólni? Hogy semmi esély velem szemben arra, hogy újra beszélhessünk egymással? Eddig csak a remény halvány fénye pislákolt bennem, de így erős szélviharba került ez az aprócska láng, és nehéz megőriznem ezt a holnapra, nagyon nehéz. De mindenkinek kell lennie keresztjének, és ezt vinnem kell. Még egy ideig egészen biztosan..

60 válasz

1. Hol fogtad utoljára valakinek a kezét?
Tegnap, az úton az utódom kezét. Szeretem a kezét fogni. Múló, soha vissza nem térő' lehetőségek ezek, mert rövidesen ciki lesz neki ez (is), addig meg ki kell használni minden apró lehetőséget.
2. Ha megélnél egy háborút, szerinted túlélnéd?
Egy háborúban annyi minden történhet és senki sem meghalni megy oda, áldozatok meg mégis vannak. Inkább ne is derüljön ki.
3. Bealszol a tévé előtt?
Feláll a szőr a hátamon ettől a szótól, de igen - olykor előfordul, hogy elnyom a buzgóság.
4. Ittál már tejet közvetlenül a dobozból?
Ittam. Szeretem a tejet.
5. Nyertél már valaha betűző versenyt?
Attól függ, hogy mit kell (be)tűzni..
6. Mi volt a legnagyobb vitád valamilyen baráttal?
Vitám talán nem volt nagy, csalódásom annál inkább. Amikor a jóbarátomról kiderült, hogy mégis fontosabb neki a pénz a barátságnál.
7. Gyorsan gépelsz?
A Vasedényhez képest nem..
8. Félsz a sötétben?
A sötétség lehet félelmetes is. Csúcsragadozóként talán nem kellene, de vannak kifejezetten félelmetes fényhiányok..
9. Most van valaki, aki tetszik?
Mindig akad..
10. Miért ért véget a legutóbbi kapcsolatod?
Diplomatikusan - közös megegyezéssel.
11. Szerencseszámod?
Nem vagyok oda a számmisztikáért.
12. Nyertél már lottón?
Igen, bár a hármas találat volt a legnagyobb eddig.
13. Most iszol valamit?
Nem.
14. Okosnak tartod magad?
Nem lehetnék okos, ha annak tartanám magam..
15. Ettél valaha bogarat?
Készakarva nem, de szívesen kipróbálnám.
16. Most van valaki, aki hiányzik?
Az öcsém, de ő folyamatosan.
17. Mit kérsz karácsonyra?
Nem kértem semmit, mégis kaptam valamit. Ez az igazi eredmény..
18. Ismered a muffinembert?
Szerinted ő ismer engem?
19. Beszélsz álmodban?
Ha ébren vagyok akkor sem..
20. Emlékszel az első csókodra?
Amit adtam, vagy amit kaptam?
21. Reptettél valaha sárkányt?
Ha ez az anyós elkísérése a legközelebbi tömegközlekedési ponthoz, akkor igen..
22. Mikor mentél legutóbb úszni és hova?
Balatonon szoktam az ilyesmit intézni.
23. Sikeresnek tartod magad?
Nem vagyok sikeres. Teljesen átlagos életet élek.
24. Kábé hány ember száma van a mobilodban?
Nem tudom. Akinek benne kell lennie, ott van.
25. Szerettél volna valaha kapni egy lovat?
Nem. Vessél meg, de nem szeretem a lovakat. Illetve inkább tisztelem őket.
26. Mik a terveid holnapra?
A holnap még messze van.
27. Mit csináltál múlt hétvégén?
Na az már messze van..
28. Most hiányzik a suli?
A társaság hiányzik inkább.
29. Mikor mondta neked valaki utoljára, hogy szeret?
Szavakat szoktunk mondani egymásnak..
30. Szeretsz szingli lenni?
Mindig az hiányzik, ami nincs.
31. Szereted a szobádat?
Igen.
32. Ki a hősöd?
Mi az, hogy hősöm?
33. Lógtál valaha a suliból?
Előfordult minden, de inkább a társaság miatt.
34. Most mit fogsz csinálni (miután kitöltötted a tesztet)?
Dolgozni kéne kicsinység.
35. Ha összezárva kéne eltöltened 24 órát egy emberrel, legszívesebben kit választanál?
Lennének ötleteim.
37. Ettél valaha kutyakaját?
Még nem, de az eszembe jutott már.
38. Őszinte ember vagy?
Alapvetően igen.
39. Szereted a ham&eggs-et?
Ha jól van elkészítve.
40. Mi az a három dolog, ami mindig nálad van?
Zsebkendő, pénztárca, telefon.
41. Van valamilyen sebhelyed?
Az mindenkinek van.
42. Szereted az akciót, a pörgést?
A nyugalmat szeretem inkább.
43. Mi szeretnél lenni, ha nagy leszel?
Már nem szeretnék nagyobb lenni. ͍gy sem férek be rendesen a kisföldalattiba.
44. Mi a legnagyobb titkod?
A titok az titok..
45. Milyen gyakran telefonálsz?
Utálok telefonálni.
46. Hiszel a szerelemben?
A szerelem nem hitbeli kérdés.
47. Van valami, amit szeretnél, de nem kaphatsz meg?
Persze, mindig van. Vágyakozni jó..
48. Mi az a négy dolog, amit elsőként veszel szemügyre egy srácban/lányban?
Férfi vagyok - ez válasz?
49. Mikor sírtál utoljára?
A sírás a gyengeség jele. Az öcsém halálakor gyenge voltam - de egyedül és ott, ahol senki sem látott.
50. Kit öleltél meg utoljára?
A kölköt szoktam ölelgetni. Jó érzés..
51. Jól kijössz a családoddal?
Általában igen.
52. Hol van a mobilod?
Rendszerint rajtam.
53. Mit ettél utoljára?
Püspökkenyeret.
54. Mi a kedvenc színed?
Talán a zöld. A tavaszi természet harsogó zöldjét szeretem.
55. Milyen filmet láttál utoljára moziban?
Passz. Valami gyerekfilm lehetett..
56. Most milyen dalt hallgatsz?
A csend hangjait.
57. Most mire vágysz?
Nyugalomra és biztos munkahelyre.
58. Melyik a kedvenc kocsid?
Amelyik éppen van.
59. Most nézel valamit a tévében?
A monitort nézem.
60. Kivel beszéltél utoljára mobilon?
Apámmal.



2009. január 4., vasárnap

Nézzenek nagykorúnak!

Akár újévi kívánság is lehetne a jövőre nézve, amit együgyű és egyszerű állampolgárként kérhetnék a legfelsőbb hatalomtól, ugyanis szerintem ez az a dolog, ami a legjobban hiányzik a mai magyar politikából. Az állampolgár jelenleg együgyű kis egysejtű, akit meg kell védeni akár saját magától is, ugyanakkor pedig az élet számos területén szinte kötelező az, hogy az illető képes legyen önállóan is megállni a lábán. Egy mai hír borzolta fel a kedélyemet, a tűzijátékok visszaszolgáltatásának a híre. A holnapi naptól kezdve szabálysértést követ el, aki otthonában tart ilyesmit, ezért a mai nappal a fel nem használt darabokat vissza kell adni, térítésmentesen. Úgy érzem, hogy nem csak nagykorúnak nem tekintenek, hanem még egyenesen hülyének is néznek a jogszabályalkotók. Ilyet nyilvánvalóan nem fog senki sem csinálni, már csak azért sem, mert tőlünk nyugatabbra bármikor lehet ilyesmit venni a boltban, mert ennek az egésznek is van egy kultúrája. Ott nem kell olyasmivel érvelni, hogy zavarja szomszédokat, mert ott ez nem cél - tudnak ezzel élni az emberek. Idehaza meg semmi sem sikerül. Hoznak bizonyos, eleve halott rendelkezéseket, majd jól megfenyegetnek, hogy jaj lesz nekem, ha nem tartom be, és a részükről rendben is van a dolog. A furcsa az, hogy számtalan veszélyes és nem kevéssé robbanóképes dologgal élünk napi kapcsolatban, és bár balesetek abból is vannak időnként, még senkinek nem jutott eszébe hülye és betarthatatlan szabályokat hozni mondjuk a földgázra, a benzinre vagy akár a műtrágyára vonatkozólag.
(Leszögezném, hogy bár gyönyörködni szeretek a tűzijátékban - magam még eddig sosem vásároltam ilyesmit, és nem is tervezem.)