2008. december 8., hétfő

Gondolat a gondolatról

A gondolat és az, amíg eljutunk addig veszélyes fegyver. A vezetőink rájöttek erre már jó régen, de amíg egy időben elég volt a szent könyvek szava, a mostani rohanó életben és információözönben sokkal nehezebb rávenni az embereket arra, hogy ne használják a fejüket másra, mint az életfunkcióik fenntartására. A magam példájából tudom - régebben az autóban mindig hallgattam zenét. Az első beruházásaim egyike rendszerint, a gépkocsi után - az autórádió volt. Szeretem a jóféle ritmust és kellemes dallamot, ezért háttérként mindig szólt valami zene. Az utóbbi időben - mióta rendszeresen blogolok, jóval kevesebb zenét hallgatok. Csak eltereli, elfojtja, gátat vet az áradó gondolataimnak, amik csak arra várnak, hogy megírhassam őket. Tudom, egy országnak, egy politikai pártnak (igazából az összesnek) kellemetlen
lenne, ha az emberek hirtelen gondolkozni kezdenének, ezért tömik tele a fejünket, a saját gondjaink helyett, más gondjait teszik a fejünkbe, saját sorsunk helyett a Berényi család sorsa köt le inkább, arról beszélünk a társaságban, miközben aki ezt teszi velünk, eléri a célját. Megszabadít minket az egyetlen hatékony fegyvertől, attól, amitől évezredek óta retteg a vezetés, az önálló, független gondolkozástól. Nem kellene ezt hagyni..

1 megjegyzés:

Netta írta...

Lázadjunk! Legyél te is EMO!! ;-) Vagy csak a mátrix része akarsz maradni? :D

(bocs, tudom komoly fajta poszt volt, töröld eddig ha nem ide illik amit mondtam.)

Néha komolyan meglepődök milyen lázadó gondolataid vannak. Szerintem te is jó lennél ilyen szónoknak aki feláll az emelvényre és elkiálja magát:

"Fegyverre fel! Hasznájjátok a zagyatokat barátaim!"

Na jó nem pont így mint az idézetem, de valami hasonlót csak Sparheltos változatban.