2008. december 12., péntek

Fociblog

Tegnap volt a focinapom. Nincs ebben semmi meglepő, hisz csütörtökön szokott lenni az a nap, amikor kollégákkal együtt rúgjuk a bőrt. Eddig jobbára csak mint töltelék szerepeltem a csapatban, mint Woody Allen filmjében a H.E.T. kategória (Háború Esetén Túsz.) kapusként, hogy a többiek játszhassanak. Erőnléttel sem bírtam a folyamatos rohangálást, a rendszergazdai munka jobbára nem a kisportoltak álláslehetősége. Mindent egybevetve egy lepény vagyok még így is, hogy csütörtök délutánjaimat a mozgás oltárán áldozom fel. Futni kellene rendszeresen - de ez az egyetlen sport szinte, amit szívből utálok. Ehhez is kellene egy társ, aki segít nem feladni. A tegnapi mérkőzés meglehetősen jól telt. Két három fős csapatban harcoltunk egymás ellen, és végig kiegyenlített küzdelem zajlott. Nem csak a kapuban álltam, hanem mezőnyben is igyekeztem mozogni, aminek mára meg is lett a következménye. Egész speciális helyeken lettem izomlázas, azon kívül, hogy a labdával ágyékon rúgtak (szerencsére a lövés erőt vesztett a karomon), képen találtak (a fogaimért izgultam, de este még megvolt az összes) szétrúgták a jobb csuklómat illetve magánszorgalomból bevágtam a jobb könyökömet, ami a múltkori siklóernyős, aszfalton pofáraesésem után még mindig fáj. (Tapogatva érdekes alakú képletek érződnek a bőr alatt, de mozgatni tudom, és ha nem nehezedek rá, akkor nem fáj.) Számos taktikai tapasztalattal lettem gazdagabb (amit ha a magyar profi labdarúgás is a magáévá tenne, akkor talán esélye lenne a Ferencvárosnak kikerülni a harmadosztályból.) tehát mindenképpen hasznosan eltöltött idő volt. Remélem a legközelebbi csak jobb lesz ennél..

2 megjegyzés:

Unknown írta...

A futást mindíg is totálisan rühelltem én is. A tornaórákra gondolok vissza a legkevésbé szívesen - szerencsére sokszor fel voltam mentve. A gyaloglással viszont épp ellenkezőleg voltam. A kétezres évek első felében nagyon sokat mentünk egy barátommal, teljesítménytúráztunk is, akkor merült fel, hogy szigorúan edzés gyanánt meg kéne próbálkozni a futással. Az első néhány (borzasztó) élmény után átment a dolog nettó élvezetbe. Ráadásul egyből szintes terepen kezdtem. Aztán leraktam a cigit és ettől még jobban ment, egyre több volt a sikerélmény. A túrákon pedig nem volt az a szintkülönbség ami sok lett volna.

Szóval igazából bíztatni akarlak, nagyon hamar eljön az a pont amikor megszűnik a gyötrelem. Ugyanakkor nagyon hasznos és egészséges, persze fő a fokozatosság. Kitűnő alapállóképességet ad, ha jól megy a futás, akkor jobban megy az egyébként űzött sport is automatikusan.

Szivesen adok még információt, ha érdekel, keress meg.

Névtelen írta...

Ha a futás nem , még ott a kerékpár.

Amúgy futáshoz valami jó kis zene a fülbe és talán jobban fogod élvezni :)