2008. december 22., hétfő

Életen túl


Kedves meghívást kaptam egy újabb játékra és ezt most megpróbálom meg is valósítani (Nem úgy, mint az előzőt, amit a Blogtér szerencsétlenkedése miatti negatív hangulatom és a költözés felrémlő gondolata söpört el.) Ez a játék a túlvilági életről szól, illetve arról, kinek képzeltem magam azelőtt hogy én én lettem volna. Előzetesen leszögezném, hogy ebben a témában meglehetősen szkeptikus vagyok. Hogy stílszerű legyek, mondhatnám azt is, hogy már az előző életemben sem hittem a lélekvándorlásban. Egy pszichológussá fejlődött (visszafejlődött?) iskolatársam szerint a hipnózisban végrehajtott előző élet kutatások eredménye megkérdőjelezhető, ugyanis nem lehet tudni, hogy ténylegesen egy előző élet bizonyítékai kerülnek felszínre, vagy csak esetleg egy gyerekkori vágy, vagy elképzelés bukik csak a felszínre. Ezzel együtt megpróbálom a jelenlegi tulajdonságaimat előző életbeli indíttatáshoz kötni, szóval:
 - Nagyon szeretem Görögországot és a görög embereket, Vonzódom hozzájuk valami okból - ezért tanultam sokáig görögül, és most sem tettem le arról, hogy egyszer tényleg megtanuljam ezt a nyelvet, sőt a nyugdíjaskorom is el tudnám képzelni egy távoli görög szigeten. Ha ennek nincs előző életbeli vonzata, akkor semminek. Tehát egészen biztos, hogy voltam görög is.
- Nagyon nem szeretem a halat. Szinte mindent meg tudok enni korlátozás nélkül, csak a halat nem. Ha megérzem valamin a halízt, akkor odáig tartott az étkezés, legyen az ténylegesen egy potyka teteme, vagy mondjuk egy nagyüzemi csirke. Innen jöhet az, lehet, hogy egyszer hal is voltam.
- Biztos voltam valaha fa is. A fák meglehetősen közel állnak hozzám, el tudnám képzelni magam ekképp, szeretteim gyűrűjében évszázadokig állni valami kihalt, de amúgy csodaszép helyen, csak az elemek és néhány felettébb pimasz mókus társaságában, akik mogyorókat dugnak időnként a fülembe.
- A macskákat is szeretem. Ebből kiindulva lehettem házicirmos is, de akár Alf, az űrlény is. Végtére is, ő is szerette a macskákat, a szó szoros értelmében ugyan, de rajongott értük.
- Valami megmagyarázhatatlan okból a repüléshez is vonzódom. Lehettem ezért talán büszke kőszáli sas is, aki a levegő ura volt, de lehettem bátor nyúl is, aki a sassal a hátán repült. Ez az igazi extrém sport a javából..
 

Nincsenek megjegyzések: