2008. november 18., kedd

Régi játékok

Tegnapi postom és egy kedves komment miatt döntöttem úgy, hogy egy megemlékezést mindenképpen megérne a régi játékok ügye. Manapság nem igazán látom, hogy a gyerekközösségekben játszanák ezeket. Lehet, hogy én járok mindig másfelé, és szeretném ha valaki megcáfolna ebben, de csak azt veszem észre, hogy a fiúk többnyire fociznak és a lányok is jól elvannak magukban. A régi iskolámban nem volt focipálya, legalábbis nem a szó klasszikus értelmében. Azt tudjuk, hogy focipályává bármi átalakítható, csak nagyjából egyenesnek kell lennie, és kapuk is kellenek. Erre a célra megteszi pár kő- vagy ruhadarab, és már lehet is rúgni a bőrt. Mivel nem igazán emlékszem arra, hogy űztem volna ezt a sportot, valószínűleg labda sem lehetett. Így szorultunk rá arra, hogy egyéb, társas játékokat játszunk, amik azóta is élénken élnek az emlékeimben. A kidobós, a páros fogó, az adj király katonát, vagy éppen az egyszerű bújócska. Mind mind annyi kellemes és szép emlék, amit elmos az idő árja, a pókember és a transformers. Néha arra gondolok, mennyire jó lenne egy meleg nyári nap, bújócskát játszani, önfeledten. Még hunyó is szívesen lennék. Ti jól elbújtok, én meg megkereslek. Aki bújt, aki nem, megyek..

Nincsenek megjegyzések: