2008. szeptember 3., szerda

Álmaim temetője

Álmaim temetője - ahova napi vágyaim mint mélységes és feneketlen kútba dobott kő belevesznek, hogy úgy érezzem, újra egy eltékozolt nap áll mögöttem az életemből. Tegnap délután telefon jött, mint baljós hír hozója, hogy be tudnék-e menni a családomért az Ikeába. Addig ők ott várnak. Ebben még semmi rossz nincs, de mint előjel - baljós. Nem gond - bemegyek, felmarom a családot és már jövünk is haza, hisz vár az otthon melege, a megszokott környezet. De nem! Egy újabb alattomos női cselszövés áldozata lettem.  Amikor szóltam, hogy készülődhetnek, mert már a közelben vagyok, derült ki a lényeg. Szó sem volt taxiszolgáltatásról, mint inkább az egész hátralévő nap elkótyavetyéléséről, megrágásáról és a szemétbe hajításáról. Meg kellett néznem egy szekrényt - mintha nem láttam volna eleget az életemben. Sorsfordító bútordarab - szerintem nem jó, de csak rosszul éreztem át a helyzetet, mert valójában egy műremek és mint kiderült nagy szükségünk van rá, csak é n immúnis vagyok a kellés ilyen mértékű rezgéseinek a detektálására, amire a nej alapvetően fel van készítve. Nagy szerencse, hogy az áruházat este bezárják, mert amúgy mehettünk volna reggel onnan dolgozni. Egy újabb elpazarolt nap..

Nincsenek megjegyzések: