Irigylem a céltudatos embereket. (A céltudat nem egyenlő a küldetéstudattal - mert azokat nem.) A legtöbb ember tudja mit akar, milyen célokat tűzött ki magának az életben, milyen vágyai vannak és addig hajt, míg el nem éri őket. Magam a hangulatok embere vagyok. Felnézek azokra akik használnak, majd ha kell - illetve már nem kell, könnyedén megszabadulnak a feleslegessé vált eszközöktől. Ez nálam nem megy - én gyűjtögető vagyok. A dolgokat használat után félreteszem, senkiről és semmiről nem tudok megfeledkezni egy életre, gondolataimban tovább élnek a kapcsolatok, ezeknek a terhe egy életen keresztül nyomaszt. Igazából nem is értem más, hogyan tud megszabadulni ilyesmitől? Hogy tud valaki valakit, aki szimpatikus volt neki, vagy talán csak nem utálta őt, de együtt voltak heteken, hónapokon, esetleg éveken keresztül egyszerűen elfelejteni és nem gondolni rá többet? Jó lenne ezt gyakorolni - kár, hogy ez nem megy nekem..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése