2008. július 14., hétfő

Krisnás

Szombaton megejtettem rendes heti bevásárlásomat. Épp mikor végeztem, a parkolóban egy fiatalember lépett oda hozzám. Közölte, hogy az ő a Krisnásoknak gyűjt, ételosztásra készpénzt. Alapvetően nem szeretem az áruházi parkolókban bármely nemes célból gyűjtögetőket, most is próbáltam diplomatikusan megszabadulni tőle. Semmi nem használt, egyszerűen levakarhatatlan volt, de be kell vallanom, vérprofi. Mindenre volt megfelelő válasza, és ha éppen abban a pillanatban nem  bosszantott volna annyira, akkor nagyon jól szórakoztam volna. Lepattantam a könyv felajánlására tett - nem tudok olvasni - válaszommal, a cd-re - tulajdonképpen süket vagyok, és csak szájról olvasok - riposztommal is. Végül azért adtam neki pénzt, hogy maradjon csendben. De ezt sem bírta ki a végén. Mikor emlékeztettem rá, hogy az adomány azzal a feltétellel érkezett, hogy ő csöndben marad, vadul kérte az elnézést, hogy úgy látszik ezt a feltételt ő nem tudja betartani. Vissza kellett volna kérnem azt a pénzt..

Nincsenek megjegyzések: