Tegnap egy hét táborozás után hazaérkezett a gyermek. Vártuk már nagyon, egész üres volt a ház nélküle. Egész más érzés, ha ott van velünk, mint nélküle múlatni az időt. Amúgy is kíváncsi voltam arra, hogy milyen a sérülése, ami abból a bizonyos verekedésből (Igazából verés - őt ütötték meg, egyszer ököllel, arcba). Hát, rosszabb, mint vártam. A foga tényleg elmozdult, kifelé és oldalra, az ínye féloldalt fekete, sötétkék, elég szörnyen néz ki és még mindig fáj, használni nem tudja. Ma vittük el fogorvoshoz, de röntgen csak délután lesz, így biztosat nem lehet tudni. Le vagyok hangolva, lehet, hogy ez a sérülése egy életen át meg fog maradni. Mindig úgy gondoltam, hogy egy nyári gyerektábornak inkább adnia kellene, mint elvenni..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése