Érdekes dolog a jóslás. Egy 'kiválasztotthoz' fordulunk, aki mindenféle mágiával próbálja a ránk váró jövő titkait fürkészni és azután kiderül, hogy igaza lesz-e vagy sem. De lehet, hogy magunk alakítjuk a sorsunk úgy, hogy végül beteljesedik az, amitől tartottunk? Remek példa erre Péliasz király, aki azt a jóslatot kapta, hogy óvakodjon attól az embertől, aki csak az egyik lábán hord sarut. A jós lehet, hogy unta már a királyt és le akarta rázni valami hülyeséggel, de az is lehet, hogy tényleg tudott valamit? Mindenesetre Iaszón megjelent a színen, és a király a saját jóslatának az áldozata lett, mert küzdeni próbált a sorsa ellen és éppen ezzel vívta ki maga ellen azt. (Érdekes logikai csavar a történetben. Valami azért teljesül, mert küzdesz ellene. Kérdés, hogyha elfogadod, akkor is teljesül?) Én is kaptam egy jóslatot, ami úgy látszott, hogy vakvágányra futott. Mivel nem volt jó hír, örültem is neki, de úgy látszik, hogy túl korán. Vajon é n magam okoztam-e azt, hogy teljesül, vagy tényleg ez a sorsszerűség? Vajon ki tudna lépni Péliasz király a saját sorsából? Jó kérdés. Azt hiszem, van min gondolkozni a jövőben..
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése