2008. június 2., hétfő

Buli után

Újra egy sikeres bulin vagyok túl. Az utóbbi időben megszokottá és elfogadottá vált számomra az, hogy ha buliba akarok menni, akkor rendeznem kell egyet. A meghívottak nagy része így is kimenti magát mindenféle indokkal, ezek közül vannak tényleg halaszthatatlan és már előre leszervezett programok, és vannak üresnek, ámbátor ügyesnek tűnő kifogások is. Azt már megszoktam, hogy más vagy nem rendez murit, vagy nem hív meg. Ez teljesen elfogadható viselkedésforma, hisz bizonyos érzések nem lehetnek feltétlenül kölcsönösek, akiket jó társaságnak tartok, azok még mindig gondolhatnak engem unalmasnak, aki maga egyszikű lévén, nem férhet bele a kétszikűek táborába. Most fáradt vagyok és törődött. Már nem bírom az éjszakázást sem, ráadásul a mostani hétvége szerencsésen egybeesett azzal a nappal, amikor elkezdtem szedni a gyógyszeremet ezért úgy érzem magam, mint akit fejbe vertek. Ülve el tudnék aludni, most ebben a percben, és ez még pár napig - amíg hozzá nem szokom - biztosan így lesz. Csak annak örülök, hogy az összejövetel jó hangulatban telt, vidámak voltunk, (ordítottunk mint az állatok, bár féltem tőle, hogy a szovjet himnusz énekléséért meg fognak lincselni) a kitűzött célok elkészültek, jókat főztem, lehetett fürödni. Ősszel veletek, ugyanitt - a jelszó. Aztán majd meglátjuk ki fog eljönni..

Nincsenek megjegyzések: