2008. április 21., hétfő

Zöld - zöld

Időről időre feltámadó sóskavágyamra gyógyírként próbáltam e nemes főzeléknövényt beszerezni. A kedvenc áruházamban nem leltem fel, ezért végső megoldásként az oldalbordám kértem meg e remek és imádott növény beszerzésére. Ő egy nap boldogan tért meg közös otthonunkba, szatyrában a sejtelmesen dudorodó dobozzal, amely reményeim szerint az általam annyira várt alapanyagot rejtette volt. Örömöm gyorsan ürömmé vált, amikor rá kellett jönnöm, hogy nem véletlenül nem volt erős a nej biológiából (vagy környezet ismeretből) ugyanis a doboz nem az annyira várt sóskát rejtette, hanem spenótot. Végül is csak a második betű különbözött csak, illetve megtévesztésként a dobozra azt rótták, hogy paraj, de ilyen apróságokkal nem foglalkozunk. Zöld, zöld mindkettő, és az is jó, hogy mindkettőt szeretjük. Csak az az erősödő sóskavágy nem akar tőle elmúlni!

Nincsenek megjegyzések: