2008. január 31., csütörtök

M mint mester

M mint mester, vagy M mint megbízhatatlan? A történet ott kezdődött, hogy leszakadt a hintaszék nádazása. Nosza, uccu neki, iparost ide ízibe. A netről talált szakember készségesnek ígérkezett, azt mondta, eljön a hintaszékért és elviszi, megjavítja, visszahozza. Hurrá! De azután alakulni kezdtek a dolgok. Nem jönne el mégsem, mi vigyük el, de akkor sem az egészet, hanem szereljem szét, és csak az ülőfelület kell neki. Rendben. Megbeszéltük, hogy az adott nap 11 és 1 óra között találkozunk. A telefonszámomat megadtam neki, probléma esetére. Fél kettőkor rácsörögtem, hogy elkerültük-e egymást? Féltem tőle, hogy esetleg nem talál meg míg dolgozom. Azt mondta, hogy elcsúszott, de Isten bizony 2-3 között odaér. Mondtam, hogy jó, mert 4-ig dolgozom. Természetesen nem jött, és nem is hívott. Négy órakor hazamentem, majd negyed ötkor csörgött a telefonom, hogy ő ott van. Rövid úton hajtottam el, engem ne nézzen senki vásári huncfutnak. Többször, jelentősen késik, sosem hív, mindig nekem kell utána érdeklődnöm, és a végén még hülyének is néz. Túl jó dolga van a mestereknek manapság, meg kellene tapasztalniuk egy kicsit a szabadversenyt. Csak hát sajnos van egy rossz hintaszékem...

2008. január 30., szerda

MÉM

Megint Én Másképpen. A zene és a hangok. Szerencsére az ezévi mémkedés hullámai elcsitulni látszanak, az őrület visszatér az eredeti medrébe, így ideje talán újra követ vetni a tóba, vagy belerúgni a vödörbe, kinek kénye kedve, vagy vérmérséklete szerint. Arra gondoltam, hogy rövid pontokban összeszedném kedvenc zenéimet (zörejeket, zajokat) amik az elmúlt évet is bearanyozták, és talán a jövőmet is segítenek nyugodt mederbe terelni. Ha valamiért ragaszkodnánk az ötös számhoz, akkor íme egy rövid válogatás. Kedves Mó, Összetett, Ylosom, Zebra, Szimat, többiek, a labda felétek száll..
1. Dire Straits - You and your fiends -  Azt hiszem ha az embernek ebben a modern korban lehet még 'nótája' akkor ez az enyém.
2. Tökéletes csend - A legszebb és a legjobb hangtalanság, maga a csend szimfóniája. Egy párszor volt csak alkalmam megélni.
3. Az erdők hangja, a viz lágy csepegése a levelekről, az apró neszek, a fű növésének a zaja..
4. A víz hangja. A játékosan csobogó patak, vagy kedvesen hullámzó tó neszei.
5. A mellettem alvó gyermek szuszogása - Talán mind közül a legédesebb és legmulandóbb..

2008. január 29., kedd

Sok vagy kevés?

Sok vagy kevés? - Az örök dilemma a poharakkal. Egy félig lévő pohár majdnem tele van, vagy inkább nagyrészt üres? Ki tudja? Bárhogy és bármit is diktál a személyes habitusunk, azt megállapíthatjuk, hogy valami nincs rendben vele, főleg ha tele kellene lennie. Az idő olykor csak egy pillanat ugyanakkor kínszenvedés is lehet, ólomlábakon vánszorog és sehogy sem akar telni, ha éppen arról van szó. Épp úgy mint a poharaknál. Nem valószínű, hogy a kedvünkért gyorsul fel, vagy éppen áll meg. Csak hömpölyög a megszokott ritmusában és mi másként éljük ezt meg. Percről percre. Pont mint a poharaknál. Hol majdnem tele van, hol pedig üres. Most éppen az utóbbi, bár nagyon vágyom rá, hogy valaki teletöltse..

2008. január 28., hétfő

Vár állott, most kőhalom.

Vár állott, most kőhalom. A tegnap esti viharos erejű szél az üvöltözésen túl szükségét érezte, hogy az üresnek tűnő szavait tett kövesse, így elintézte számunkra azt, hogy újra egy lépéssel közelebb kerüljünk a szomszédainkhoz. A köztünk lévő határok aktív felszámolásába kezdett azáltal, hogy a kerítésünk maradékát a földdel igyekezett egyenlővé tenni. A tavalyi projekt a mezsgye alsó végének a helyreállítása volt, dróthálóval cserélve le az addigi táblákból álló telekhatárt. Akkor a felső rész stabilnak látszott. A mostani orkán viszont felfedte a gyenge pontokat, így kénytelenek voltunk az este egy részét a sárkányként csapdosó hatalmas zöld táblák leszerelésével és biztonságba helyezésével tölteni a szakadó esőben, hogy további károkat ne szenvedjünk. Szent György érezhette hasonlóan magát, amikor a sárkánnyal kelt birokra. Nála biztos több fegyver volt azért, mint egy zseblámpa és csavarhúzó..

2008. január 27., vasárnap

A szél

Ezer torokból üvölt a szél. Haragját nem csillapíthatja senki és semmi, míg magától meg nem nyugszik, dühöng és tombol. Szerencse, hogy mi bent, ő meg kint..

2008. január 25., péntek

Barátság

Kedves, Barátom?

Se szó se beszéd eltűntél. Titokban sejtettem, hogy így lesz, csak nem akartam tudni róla, erővel a szőnyeg alatt tartottam a dolgot miután besepertem oda akkor, amikor a múltkori leveled írtad hasonló helyzetben. Tudom, barátságunk aktív szakaszában gondjaid voltak. Az ellenséges környezet, a sok ártó szándék miatt jó, hogy volt olyan ember akinek el lehetett ezeket mondani, aki tarthatta benned a lelket. Vagy ha ezek nem is (Nem akarom saját szerepem túldimenzionálni.) akkor is jó volt valakihez szólni. Most végre megtaláltad a boldogulásod, ennek őszintén örülök. Tényleg! Megértem, hogy a múlt szemetét, így engem is ki kell dobni, semmi se emlékeztessen a régi rosszra, ha itt az új, ami jó, ami feldob. Emlékszel a legutóbbi hasonló helyzetben írt leveledre? Sajnos nem tartottam meg, mert akkor is eléggé hiteltelennek tűnt, a barátságról, ami nem múlik el? Fogadkoztál akkor is, hogy ez nem így lesz, és magad sem érted, noha akkor én már sejtettem. Sajnos elég rossz tapaszta lataim v annak ezekről a dolgokról,és az élet mindig gondoskodik arról, hogy ez ne változzon meg, pedig titokban mindig reménykedek abban, hogy egyszer lesz egy üdítő kivétel. Igazából nem várok ettől a levéltől semmit, ha eddig magadtól nem ébredt fel benned az, hogy ez talán mégis barátság volt, és nem egy szolgáltatás használata, akkor nem kellene ezt erőltetni, mert abból semmi jó nem származik. Nem újabb levelet várnék, újabb, be nem tartható fogadalmakkal, csak annyit, hogy gondolkozz el ezekről a dolgokról, és vonjad le a tanulságot magadnak a következő barátod miatt.

Legalább neki legyen jó...

2008. január 24., csütörtök

Szájíz


Furcsa dolog az ember szájíze. Nem pont a dolog fizikai részére gondolok, amikor is az ember fia aznap este jól bevacsorált hagymából, és másnap reggel érzi a növény utóízét és ezt még az alapos fogmosás is nehezen tünteti el, hanem a lelki részről, amitől rosszul érezzük magunkat. Erre is ezt a kifejezést alkalmazzuk, bizonyos dolgok képesek ugyanúgy befolyásolni a szájízt, mint a kiadós hagymavacsora, némi bűntudattal elegyítve. Az igazságtalan dolgok, vagy csak azok, amiket úgy érzünk, előidézik ezt az állapotot, ami viszont elronthatja a legszebb tavaszinak induló napsütést, borongós, zivatarfelhőkkel terhelve az amúgy gyönyörű kék eget. Ez esett meg velem a tegnapi napon. Kaptam valamit, amiről azt hihettem, hogy az enyém lehet, mert az elmúlt idők gyakorlata ezt támasztotta alá, most mégis visszavették tőlem. Örülhetnék annak, hogy eddig az enyém lehetett, hogy használhattam ingyen és bérmentve, de mégis ott a rosszkedv bennem emiatt. Jobb lett volna talán meg sem kapni , mint í gy elveszíteni, mégsem hibáztathatok érte mást. Illetve ha hibáztatok is, attól nem változik semmi. Nagyon kis mazsolák vagyunk mi itt ebben a világban...

MÉM

MÉM - Miért Én, Megint? Most éppen a könyvek. Nehéz feladat összeszedni az elmúlt esztendő legjobb könyveit, legalábbis a saját szempontomból, és az egészet öt műre szűkíteni. Alapvetően igyekszem mindig jó könyveket olvasni, ugyanis, ha valami rossz, azon nem rágom át magam, hanem a sutba dobom. Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy tanulmányaim végeztével csak olyasmit olvasok, ami érdekel, nem kell olyan dolgokkal foglalkoznom, amik untatnának, vagy nem keltenék fel az érdeklődésem. Kicsit lazábban értelmezném az öt művet illetve könyvet, inkább szerzőoldalról megközelítve a kérdést. Álljon itt tehát a felsorolás:
J.R.R. Tolkien - Gyűrűk ura trilógia
J.K. Rowling - Harry Potter könyvek
Bulgakov - Mester és Margarita (mint örök kedvenc)
Pete McCarthy munkái
Robert Fulghum könyvei

2008. január 23., szerda

Könyvajánló

Hugh Laurie - A balek című könyvét olvastam és ajánlom. A szerzőt ismerhetjük az éppen most futó Doktor Ház című méltán népszerű, amerikai filmsorozatból, ami egy izgalmas, a mai korban játszódó Sherlock Holmes adaptáció. A főhőst játszó színész civilben eléggé sokoldalú, most éppen írásra adta a fejét, és nem is csinálja rosszul. 'A balek' című műve remek angol humorral átszőtt szórakoztató krimi, benne a műfaj sikeréhez elengedhetetlen alkotóelemekkel. Egy csetlő botló, ámde néhol meglepően talpraesett főhős, csinos nők és szerelmi szálak, gonosz és kevésbé gonosz ügynökök, terroristák, új fegyverrendszerek és természetesen, egy krimi elengedhetetlen részeként hullák számolatlanul. A könyv nem vontatott, a részei logikusan kapcsolódnak egymáshoz, az író közérthetően, fanyar humorral vezet bele a rejtelmekbe és a végkifejletbe, ami követi a krimikben megszokott sémát. Kellemes olvasmány egy borús vasárnap délutánra, hintaszékben ülve a kandalló tüzénél. Csak ajánlani tudom, most olvasom másodszor...

2008. január 22., kedd

Pillanat

A pillanat, mint a neve is mutatja kérészéletű dolog. Alapvetően megfoghatatlan, megragadhatatlan valami, illetve akkor és ott megfogható, bár rendszerint utólag jövünk rá, hogy megtehettük volna, de már végérvényesen lekéstünk róla. Ez a momentum jellemzi az eddigi életem folyását, az, hogy lemaradok valami utolérhetetlenről és pótolhatatlanról teljesen jellemző rám. Megadathatódott volna az is, hogy ezt ne ismerhessem fel ezt, de nem tette, így saját hibáimba magam orrát verem bele önnön kezem által, mintegy büntetésként. Ma emiatt egy csodálatos napfelkeltéről maradtam le saját lustaságom miatt. Boldogok a lelki szegények, illetve boldog az, aki nem látja be saját hibáját. Nekem így csak a búsulás marad..

2008. január 21., hétfő

Kötelességtudat

Ma reggel felébredt utódomban a kötelességtudat. Önmagában ez jó dolog lenne, ha nem járt volna tényleges, fizikai felébredéssel és dühödt rohangálással a lakásban, hajnali négy órakor. Valami házifeladat meglétéről volt szó, mint utóbb kiderült, de akkor csak annyit észleltünk, hogy az álom pánikszerűen távozott a szemünkből és csak nagynehezen tudtam visszaédesgetni hozzám a nyavalyást. Fárasztó hétvégém volt, mindkét nap reggel 9-től este 9-ig dolgoztam, a cég éves leltárt tartott, ráadásul még felelősnek is ki lettem jelölve, úgyhogy jutott munka és idegeskedni való is. (Bár egyes ismerőseimnek, kiknek a tojáshéj a fenekükön van, ám de nőből vannak (Tehát tulajdonképpen ez elég indok is rá!) csak az a munka amit ők végeznek.) Azon ritka alkalmak fordultak így velem elő, hogy tudtam volna még aludni. A reggeli kávé ellenére dög fáradt vagyok. Csak az ágy lebeg a szemem előtt, de a megvalósulásig még jócskán várhatok...

2008. január 18., péntek

Minden csoda.. (A sün)

Azt hiszem minden csoda három napig tart. Nincs ideje a hosszabb jónak, elképzelt boldogságunkat hamar félbeszakítja a valóság ridegsége. Örök és fájó pontom a barátság a barátok keresése, és megtartása. Igyekszem sok emberrel kapcsolatot kezdeményezni, és a legtöbb esetben túldimenzionálom az általam felépített 'barátságot'. A reményeimet vetítem rá  és nem a realitást szemlélem. Komolynak hiszek komolytalan dolgokat, vakká (és hülyévé) tesz a remény, a bizalom. Ellenséges környezetben mindig jól jön egy 'társalkodónő' akivel beszélgetni lehet, és akit, ha a körülmények megváltoznak a sutba lehet dobni, mint egy megunt könyvet vagy ruhadarabot. Úgy gondolom, a sün is úgy kezdte, hogy puha selymes bőrű állatként születhetett az idők kezdetén, és azt hitte, hogy sok barátja van. Minden 'barát' elvesztésével tüskék nőttek rá, így lett végül egy lábakon járó magányos tűpárna. Ilyen lettem én is, kívülről tüskés és szúrós. Milyen a sün belülről? Talán nyálkás és büdös - de erre senki nem kíváncsi...

2008. január 17., csütörtök

Sajtválság

Az egész egy mezőn kezdődött. A látszólag kopár vidéket egy könnyű nyári zápor öntözte nem sokkal ezelőtt. A vizet a kopár föld beitta, látszólag nyom nélkül tűnt el a száraz rögök között, ám a mélyben mégis megmozdult valami. A száraz kietlen síkságon apró zöld levelek kezdtek az ég felé törni, kis fűszálak nőttel látszólag a semmiből, hogy magukba szívhassák az éltető napfényt és ahogy rendelve lett, bokrosodjanak és vad szaporodásba kezdjenek. Nemsokára már az egész mezőt beborították, amíg a szem ellát, tömött mélyzöld szőnyeg feszült minden irányban. A füvet a tehénkék jóízűen megették és tejet készítettek belőle, csak úgy saját szórakoztatásukra és a gazda boldogulására. Ő ebből a tejből sajtot készített, ami az üzleteink polcára került, és így jött be az én illetve a családom életébe. Mi mind, sok emberhez hasonlóan szeretjük a sajtot. Általában én szoktam bevásárolni, és a kosaramba mindig rakok valami sajtárút, viselve a következményeket, amit azért kapok, mert hazaállítok egy kilós darabbal. Meg vagyok szólva, hisz egy ekkora tömb jelentős értéket képvisel, és egy nagy szám szerepel a blokkon a tétel mellett, egy kiló ebből kb. 1500 Ft, és akkor ez még nem is a legjobb minőség. Átlagos trappista egy átlagos családnak. Bűnös pazarlás, tudom, és mindig megkapom a fejemre a büntetésem. Tegnap azonban a nej ment el vásárolni és hazaállított egy kis mozzarellával. (150g - 350Ft) Amikor ezt megemlítettem, hogy hol itt a spórolás, az állandóan hangoztatott érvek a 'minek veszel ennyi pénzért sajtot!!' valahogy ebben az esetben mintha nem jutottak volna el a fülekbe, természetesen, hisz ami az egyik oldalon bűnös pazarlás, a másikon erény, hisz ezek által egy kis változatosság csempésződik a vacsoraasztalra, az ár pedig ebben az esetben mellékes. Bűnös lélek vagyok, szégyellem is magam, hogy ezt nem fogtam fel elsőre és feddő szavakkal illettem azt, aki csak jobbító szándékkal vezérelve cselekedett. Tudom, hogy hibáztam, de egyed ül nem viszem el a balhét. A másik főbűnös is megvan, a fű az! Örök lecke, soha ne bízz egy egyszikűben!!!

2008. január 16., szerda

Az igazi kakaó

Szeretem a kakaót, a jó, igazi kakaót. Régebben lustaságból az egyik legnagyobb élelmiszeripari cég instant termékét vettük, azt, amiből kell még egyet inni és a nyúlra fogni, de elhatároztam, hogy többet ebbe a hibába nem esem. Nincs is jobb az eredetinél, és szinte azonos erőfeszítés mindkettőből italt varázsolni, de míg az előbbi, a keverés után öt perccel alkotóelemeire válik szét, a hagyományos kakaó megtartja konzisztenciáját hosszabb időn keresztül is. A megfelelő arányok fontosak, bár ízlésfüggők. Egy teáskanál kakaóporhoz két teáskanál cukrot számítok, majd kevés forróvízzel elkeverem. (Lehetne forró tejjel is, de az némileg körülményesebb, és a víz is megfelelően kielégítő eredményt hoz, a lényeg úgyis az, hogy forró legyen.) Ha kész, akkor ízlés szerint hideg vagy meleg tejjel felöntöm, és már fogyasztható is. Ínyencek bolondíthatják kevés alkohollal, vagy tejszínhabbal is, de a reggeli rohanásban elég az így is kellemes ízű és frissítő alapváltozat is ..

2008. január 15., kedd

Denevérember

Furcsa dolgokra képes az evolúció! Ha eddig csak egy bizonyítékot láttam volna erre, azt mondanám, ez csak véletlen lehet, de egyre több és több  tény utal arra, hogy valami elkezdődött. A fejlődés szembeötlő, csak közforgalmú utakra kell állni és figyelni. Ha szerencsénk van, megpillanthatjuk az új fajt, az evolúció műhelyében kifejlesztett szuperembert, aki denevérként lát a sötétben, nem szükséges neki az autója világítóberendezését használnia. Engem kifejezetten zavar az, hogy a mostanság, a télre oly jellemző vizes útfelületen felkapcsolt lámpák mellett is keveset látok, de az új fajt ez nem izgatja. Teljes sötétség mellett is csak helyzetjelző lámpákkal közlekedik olyan helyeken is, ahol még közvilágítás sincs. Tegnap végig mögöttem jött a 2/A úton egészen Gödig, ahol én letértem, ő továbbzúgott a koromfekete éjszakába. Szemmel láthatólag nem zavarta az, hogy a látószerveit nem használhatja, így szinte biztos, hogy más módon tájékozódik. Eddig csak sejthettem, de mostantól biztosan tudom, hogy Batman itt van, visszajött, és köztünk él! Vigyázzatok!

2008. január 14., hétfő

Új kolléga

Életem tengere akkor is háborog, ha nem kellene. Most éppen az kavarja fel nyugalmam tavát, hogy az osztályunkra új kolléga érkezik. Mivel látszólag senki helyére sem jön, legalábbis vezetőink szerint, hanem eddig nem létező, új feladatokat fog kapni, rögtön elkezdődött a találgatás, hogy kit fognak kirúgni miatta. Lassan tíz éve fogok itt dolgozni, és azt hittem, hogy a mi gárdánk egész, és teljes rálátásom van arra a részre amit itt a cégnél képviselek. A főnököm előre szólt ugyan, de csak pár nappal, a múlt hét végén tudtuk meg a hírt. Eddig sem volt ez szokás, én is úgy jöttem ide, hogy a leendő munkatársaim semmit sem tudtak rólam, így azt hitték, hogy csak valakit keresek. A mostani helyzet már jelentős fejlődésnek fogható fel, de valahogy még mindig kevésnek találom a kommunikációt. Mint egyszer régebben mondtam volt, mi szerszámok vagyunk, egyszerű gépek, akik a munkaerejüket és a szaktudásukat váltják aprópénzre, és így is kezelnek bennünket. Az ember otthon sem beszélget a szerszámkészletével, nem szól a kalapácsnak arról, hogy rövidesen vesz mellé egy vésőt is. Változtatni kellene ezen. Lehet, hogy otthon el is fogom kezdeni...

2008. január 11., péntek

Ági néni

Ági néni pedagógus, általános iskolai tanár (vagy tanító?)  Alsósokat oktat és ott jön be a képbe, hogy utódom lelki és szellemi fejlődésének egy része - elég nagy része, hisz a hétköznapjainak jelentős részét az iskolában tölti - rá van bízva. Szerény véleményem szerint Ági néni megtestesíti azt, hogy nem szabad oktatni alsós gyerekeket. Az elsőben és a másodikban nem volt ennyire szembetűnő a dolog, de a második végén történhetett vele valami, egy lelki törés, amitől tisztes tanárlény helyett időnként hisztis p.csaként funkcionál, ezzel rongálva gyerekeinket és közvetve minket is. A nevelési elvei közé tartozik a gyerekek nyílt színen, a többiek előtt történő megalázása, ahelyett, hogy a még törékeny lelküket erősítené, és próbálná megkedveltetni velük azt amit tanulnak, a maradékot is elveszi tőlük. Azt látom a gyerekemen, hogy lelki válságban van emiatt, gyűlöli az iskolát, és a saját életét is, olyanokat mond, hogy minek született a világra, ha ilyen ügyetlen és tehetetlen, mint ahogy a tanár mondja. Kétségbe vagyok esve, és nem tudom mit lehetne tenni. Negyedikig mindenképpen ide kellene járnia, és beszólni egy tanárnak a gyerekkel való kitolást jelent. Őrlődöm a gondok között..

2008. január 10., csütörtök

Jogerőszak

A közelmúltban történt három eset megerősítette bennem a hitet, hogy hazámban még csak jogszolgáltatás működik, igazságszolgáltatás nem, illetve néha még az sem. Az egyik az Aggtelek környéki erdő kivágása, ami nem történt meg, legalábbis jogi értelemben egy erdő kiirtása, és módszeres ellopása nem bűncselekmény, mert ha nem egyben lopják el, hanem darabokban, addig amíg a szabálysértési határ alatt van, a kutya sem foglalkozik vele. Elég nehezen tudnám tulajdonosi szemmel ezt jogosnak/igazságosnak elfogadni, hogy az egyik pillanatban volt még valamim, a másikban már nem, de nem történt bűncselekmény, noha naponta tettem feljelentést, mert láttam, hogy viszik a fát. Ha a tulajdonos önbíráskodni kezdett volna, persze ettől lenne hangos a világ, sőt, nyilvánosan meghurcolták volna érte, és az 'igazságszolgáltatás' vasökle rá kegyetlenül lecsaphatott volna. Nem így történt, tehát ez a gondolatmenet csak fikció. A másik eset az AIDS fertőzött nők esete. A bíróság szerint nem történt bűncselekmény, mert részben bizonyíthatatlan (Ezt azért nem értem. Én úgy gondoltam, hogy aminek DNS-e van, annak a vándorlását, öröklődését nyomon lehet követni, és tudtommal olyanjuk a vírusoknak is van.) részben meg a pert egyéni önző érdekek vezették, ugyanis az egyik károsult a könyvét szerette volna reklámozni ezzel. Szép kis médiahadjárat az, ahol a hirdető éveken belül meghal, ráadásul a másik hölgy nem is írt könyvet. A harmadik eset tegnapelőtt történt, amikor is egy bíróságon megpróbált egy ügyfél székekkel érvényt szerezni a véleményekkel. Fel is bolydult a bírói szakma, mert most nem arról van szó, hogy valakit megtámadtak az utcán, és összerugdosták minden látszólagos ok nélkül, mert az csak garázdaság, itt arról volt szó, hogy őket verték meg, tehát ez rögtön súlyos testi sértés, de ma azt hallottam a rádióban, hogy inkább gyilkossági kísérlet, mert az súlyosabb. Rendben van, hogy védjük meg a bírókat, de bennünket ki véd meg? Vagy itt elfogadható az, hogy minden szentnek maga felé hajlik a keze? Ha engem viperával agyba főbe vernek az utcán, az garázdaság, ha egy bíróval teszik ugyanezt, akkor az gyilkossági kísérlet mindazért, mert úgy hosszabb időre kerülhet rács mögé a delikvens? Kezdem megérteni azokat akik azt mondják, sokkal jobb lehetne a világ, ha megennénk a jogászokat..

2008. január 9., szerda

A fog

Újra visszanyertem a fogaimba vetett reményemet a tegnapi napon a fogorvosomnál tett látogatás után. Egy fogamat (épp a bölcsességem egy negyedét képviselte) már elvesztettem azáltal, hogy belülről szétmorzsolódott, tömhetetlenül lett az enyészeté, és elvesztését nagyon megszenvedtem. Hiánya hetekig fájó űrt hagyott maga után, ami a fogdoktorom szabadságával esett össze, és egy másik (akire talán azóta is rájön a csuklás néha) alaposan elintézte a helyet, és azt, hogy a gyógyszergyártók biztosak lehessenek az optimális fájdalomcsillapító kereskedelemben. Féltem attól, hogy megint így járok. Abbéli vízióim voltak, hogy megint jön a legalább egy hónapig tartó szenvedés, és a mostaniaknál is álmatlanabb éjszakák, de mint kiderült vaklárma volt csak. Egy már tömött fogamról tört le a tömés széle, ami könnyen pótolható volt. Ezzel kapcsolatban jutott eszembe az, hogy bámulatos, hol tart ma a fogtudomány. Apáink, nagyapáink szájában negyvenéves korukra alig maradt valódi fog, mert a gyógyítás akkori állása csak a húzást ismerte, mostanra azonban a fehér tömés mellett számos egyéb fogpótlási technikát és fogvédelmi eljárást ismerünk. Bár már az ősember is ismerhette a fogápolást, szétrágott ágakkal pucolhatta a fogát, de igazán az áttörést a huszadik század vége hozta meg a fogápolás szükségességének a hangsúlyozásával. Talán már egy kicsit sok is a jóból..

Ez egy csoda!

Minden csoda három napig tart! Na én túl vagyok már az ominózus három napon, és az együtt töltött kilenc év is kevés volt ahhoz, hogy élményt találjak a magic programozásban. Szeretnék egyszer egy olyan emberrel beszélni, aki élvezi azt, hogy ilyen nyelven programozhat. Illetve dehogy szeretnék - hisz ép elméjű ember nem lehet. Lélekölő, favágó, ezek a szavak jutnak eszembe erről a nyelvről, de sajnos ez is a munkám része. Már Pelikán elvtárs is megmondta, az élet nem habostorta, és a nemzetközi helyzet fokozódik. Milyen igaza volt!

2008. január 8., kedd

A jóslás boszorkányság?

A tegnapi napon egy hosszú lelki folyamat lezárásaként végre beválthattam, amit magamnak ígértem, és randevút szerveztem egy régi iskolatársammal, aki jósol, hogy a természetfeletti révén bepillantást nyerhessek a sors különös bugyraiba, amik az én életem  is irányítják. Kicsit szkeptikus vagyok/voltam a sorsszerűséggel kapcsolatban, eddig úgy gondoltam, hogy amit teszek, az én szuverén akaratom műve, de most egy kissé meginogtam. Tanulságokkal szolgált ez a rövid, jósnál töltött idő, számomra pozitív dolgokkal. A hölggyel nem ismertük egymást, legfeljebb látásból, tehát olyan jellegű dolgokat, amiket végül a tudomásomra hozott nem tudhatott. Képtelenség lenne. Sherlock Holmes mondta volt, hogy ha egy bűnügyben az összes logikus variációt kizártuk, akkor, bármennyire is hihetetlen, az utolsó, teljesen valószínűtlen megoldás is lehet a befutó. Azt hiszem, ebben az esetben is így történt. Azt hiszem szeretjük azt hinni mi emberek, hogy a világ egyszerű és általunk maximálisan uralható, de talán ez mégsem így van teljesen..

2008. január 7., hétfő

Attila nap

Ma van Attila nap, ma ünneplik e becses név viselői a nevenapjukat. Ma szeretnék megemlékezni egy bizonyos Attiláról, aki számomra eddig a legnagyobb emberi csalódást jelentette a barátság terén. Írni már írtam róla, hitvány szeletét bemutatva annak, ahogy elárult engem és a barátságunkat, és így lassan tíz év távlatából már egész jól ment a felejtés, az, hogy ezt az embert(?) próbáljam az emlékezetemből végérvényesen kitörölni, de a mai nap, a felejtés szürke ködéből újra a felszínre verekedte magát. Kedves Attila! Névnapod alkalmából fogadd ezt a kis csekélységet tőlem! Ha a mai napot végeláthatatlanul megállíthatatlan csuklással fogod tölteni, azt hiszem méltó és hozzád illő ajándékot kaptál. Tőlem...

2008. január 5., szombat

Reklám

Továbbgondolva egy mai, népszerű reklámot:
-Használjon Calgont, hogy öt év múlva, ha már nem kap új alkatrészt hozzá, egy vadonatúj mosógépet dobhasson ki! Számoljon utána, megéri!
Nem is tudom miért jutott az eszembe...

2008. január 4., péntek

Marha

A marha a wikipédia szerint: A szarvasmarha (Bos primigenius vagy Bos taurus) párosujjú patás állat, kérődző. Háziasított alakja a házi szarvasmarha vagy házimarha, amely a ma már kihalt őstuloktól (Bos primigenius primigenius és Bos primigenius namadicus) származik. A házi szarvasmarhák genetikai állományuk alapján két alfajba sorolhatók, az Ázsia nagy területén elterjedt úgynevezett "brahman" típusnak vagy zebunak vállpúpja van (Bos primigenius indicus), míg a világ többi részén a púp nélküli közönséges szarvasmarha (Bos primigenius taurus) a megszokott . A házi szarvasmarhát korábban az őstuloktól eltérő külön fajnak tartották (Bos taurus). A hím állatot bikának, a heréltet fiatalon tinónak, később ökörnek, a nőstényt tehénnek, a fiatal nőstényt üszőnek, a nem ivarérett fiatal állatot borjúnak hívják. A szarvasmarha két ma élő alaptípusa a közönséges szarvasmarha és a zebu. Megemlíthetünk egy újonnan felfedezett alaptípust is, őt(engem), aki éppen ez t a blogot írja, mint ahogy egy ismeretlen, ámde kedves hölgy a tegnapi nap folyamán, oly találóan megjegyezte. A hasonlóság szembeötlő, hisz alapvetően békés állatnak tartom magam, és épp húsz ujjam van, amivel éppen beleillek a párosujjú definícióba is. Külön előny, hogy van gerincem (Nekem előny, társadalmi érvényesülési szempontból inkább hátrány), mondhatott volna valami csúszómászó gerinctelen ragadozót is. Minden nap van minek örülnöm. Legelni mentem, ne keressetek...

2008. január 3., csütörtök

Fogadalmaim

Az új esztendő elején illik valamiféle összegzést adni az eddigiekről, illetve előretekinteni, legalább az aktuális évre valamiféle terveket vagy reményeket megfogalmazandó. Optimista megközelítés szerint életem felénél járok, ebben az évben fogom betölteni a negyvenet, realista hozzáállás szerint életem háromnegyedének már lőttek. Már annak idején a Krisztusi kort is soknak találtam, pedig az tíz éve volt, és hogy elrepült az az idő. Lélekben még mindig ugyanolyannak érzem magam, de a tükörből egy őszhajú pasi néz vissza rám. Hmm. Szóval megpróbálom pontokba szedni az ezévre tervezetteket. Hogy a legnehezebbel kezdjem, megpróbálom valóra váltani az álmaim, és rendezni az életemet. Konkrét vágyakat fogalmazok meg, és azokhoz ragaszkodom, illetve próbálom őket megvalósítani. A csüggedésem (Na jó, a vágyaim) fel nem adom. Próbálom a természetfelettit is bevonni az életembe, és végre már tényleg elmegyek ahhoz a jóshoz. Újraértékelem a baráti kapcsolataim, az arra érdemeseket a szemétre vetem, másokat jobban meg fogok becsülni. Kiválasztom a megfelelő szekereket és csak azok után fogok futni, a többiek menjenek csak nélkülem. Próbálom a hibáikkal elfogadni a körülöttem élőket és nem a vágyaim szerint értékelni őket. Lehet, hogy inkább ez lesz a legnehezebb? Majd meglátjuk, a vak is ezt mondta..

2008. január 2., szerda

Hóhelyzet

Hóhelyzet van! Ez abból következik, hogy vastag fehér, hideg és csúszós lepel fedi a tájat. Mifelénk az utakat is. A gödi önkormányzat azon az állásponton van az utak takarítását illetően, hogy aki letette oda a havat az majd el is takarítja. Én úgy gondolom, hogy ha elő tudja azt írni, hogy mindenki köteles a háza előtt a járdát tisztán tartani, akkor neki is lennének feladatai, legalább a nagyobb forgalmú utakat illetően. Azt megértem, hogy az utcánkra nem jut hókotró, de azért azt a három, nagyobb forgalmú utat végigtolhatnák, netalán fel is sózhatnák, ha már a térképeken városként jelölik ezt a települést. Megjegyzem, a környékbeli összes helyen, még a nem város Fóton is takarítva vannak az utak, csak itt nem. Ez, mindamellett, hogy szégyen, meglehetősen balesetveszélyes. Erre bizonyára már nem jutott pénz, mert elvitte a karácsonyi üdvözlőlap előállítása az egész költségvetést. Mi is kaptunk, ahogy mindenki más. Talán inkább erre kellett volna félre tenni inkább...

2008. január 1., kedd

Első nap

Ha igaz az, hogy amilyen az első napod az új esztendőben, olyan lesz az egész éved, akkor én most nagy bajban vagyok. Szeretnék inkább egy évvel idősebb lenni. Miért nem lehet nekem is hosszú, téli álmot aludnom? Olyankor legalább béke van..

A lencse

A mai kötelező menü a lencse. Ennek örömére mi mást is készíthettem volna, mint lencselevest. Ilyenkor szimbolikus jelentése van, az apró lapos szemek a pénzt jelentik, és ha az ember sokat eszik belőle, akkor másnap erőteljes puffadtságérzés jön rá, mindenféle légnemű mellékhatással, de leginkább jól fog neki menni az egész következő évben. Ha már boldog nem lehetek, legalább sok pénzem legyen, mert ugye az anyagiak nem boldogítanak, viszont a hiányától se leszünk automatikusan örömmel teltek. Ahogy Woody Allen is megmondta volt, a gazdagság sokkal jobb a szegénységnél, legalábbis anyagi szempontból. Azt hiszem igaza volt ebben is..