Egon és Dönci

Pénteken moziban voltunk. Ritka alkalmak egyike volt, általában nem szoktunk filmszínházba járni, és most is, szülőhelyünktől távol kerítettünk rá alkalmat a Hűség városában, hogy megnézzük a most megjelent magyar animációs rajzfilmet, a bejegyzés címében is szereplő Egon és Döncit. Ha a városlakók péntek esti mozilátogatási szokásából kellene levonnom következtetést a filmről, akkor eléggé lesújtó kritikát kellene megfogalmaznom annak ellenére, hogy személy szerint a film nekem nagyon tetszett. Noha kicsit késve indultunk el a moziba, és útközben rá kellett jönnöm, hogy a kb 5-6 év alatt soproni tájékozódási ismereteim jelentős erózión mentek keresztül, és emiatt oda is telefonáltunk a moziba, hogy tartsák fenn a helyünket, de kiderült erre nem volt szükség. Ugyanis az egész 250 fős teremben öten voltunk, ebből a családom három fővel (engem is beleértve) képviseltette magát, de a maradék két fő (apuka a gyerekével) az első öt perc után meggondolta magát és kiment. Szóval ritkán adatik meg az, hogy az ember személyes vetítésen vegyen részt azáltal, hogy csak ő van egy böszme nagy moziban, de ez most előfordult, és legalább nem zavartak az idióta megjegyzések, és a film alatti zabálás illúzióromboló zajai. A film mindenképpen egy jó kezdeményezés, és igényes grafikai és animátori munka, mindamellett, hogy vannak benne helyzetkomikumból adódó poénok is. A kísérőzene jó, és kellemes, a látványvilág igényes és logikus, csak gratulálni tudok az alkotóknak, és sok ilyen szép és igényes mozit kívánok nekik. Az alkotók és a film honlapja itt található.