2007. szeptember 18., kedd

Levelet várva

Várok egy levelet, már napok óta. Akitől várom, nem ír, pedig ha tudná - ha tudná, vajon mi lenne? Befolyásolná-e őt bármiben is? - De jó lenne tudni! Mindenesetre, ha sejthetném, hogy valaki ennyire vár rám, biztos írnék neki. Most megtehetném, hogy én lépek elsőnek, de mindig én lépek, és az igazságérzetem egy kicsit tiltakozik ez ellen, hogy újra, mindig csak én. Mindenki magával törődik csak, azon kivételesen szerencsés embereken kívül, akiket megkeresnek a barátok, ha bajban van, engem nem keres meg senki. Nem kíváncsiak a gondolataimra, mint ahogy általában az emberek nem kíváncsiak a másikra (Nem rossz értelemben, hanem épphogy azzal a fajta törődő, nem kellemetlen kíváncsisággal, ami két ember barátságát jellemeznie kellene.) Jó lenne tudni elengedni az ilyen embert, de nagyon nehezen szánom rá magam. Nehezen hiszem el azt, hogy ő is csak olyan mint a többi, csak magával van elfoglalva, mint bárki más. Mindig utánakapok, és ez egy kis csalfa reményt ad e gy kis időre, pedig nem kellene. De nem megy. Még nem..

Nincsenek megjegyzések: