Ananászos csirkemell - ahogy én csinálom. Kicsit fellengzős a cím, mert még csak egyszer tettem, de saját kútfőből, és semmit sem tennék másképp, ha újra kellene kezdenem (Ez a különbség a főzés és a szerelmi életem között.) Szóval vettem egy adag csirketőgyet, (Na jó, ezt beáztattam volna egy kis tejbe előző nap este, ha előbb eszembe jut.) majd gyros fűszerkeverékkel beszórtam mindkét oldalát, majd pihenni hagytam egy kicsit. (Alapvetően nem vagyok barátja a fűszerkeverékeknek, kivéve talán ezt az egyet.) Felforrósított vajon kisütöttem ezután őket, amíg mindkét oldalán el nem nyerte azt a fajta színt, amit én szeretek. A kisütött húsokat újból pihentettem egy kicsit. (Ez a világ egyik legjobban stresszmentes étele - ugyanis a hozzávalók alaposan kipihenték magukat.) A hátramaradt pecsenyelevet, illetve azt a jófajta húslét, amit a kisütött mellek engedtek a fene nagy gondolkozás közben, az ananászkonzerv levével és kevés balzsamecettel beforraltam. Egy tepsibe helyeztem a hússzeleteket, ráhalmoztam az ananászt, aláöntöttem az elkészült pecsenyelevet, majd a tetejére sonkaszeleteket raktam, és alufólia alatt , közepesen meleg sütőben félórát izzasztottam. Az idő leteltével az alufóliát levéve, sajtszeletekkel fedtem, majd még negyed óráig sütöttem, hogy a sajt megfelelő színt kaphasson. Krumplipürével tálaltam...
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése