2007. július 31., kedd

A fotós dilemmája

Ha nem szeretnéd azt, hogy szerepelj a fotókon, tartsd te a kezedben a gépet - Lehetne ez a mottója annak, hogy miért van az, hogy társaságban szívesen vállalom el az esemény megörökítését. A pénteki találkozón sem volt ez másként, ugyanakkor itt szembesültem azzal a dilemmával, ha arra törekszem, hogy rendesen dokumentáljam az eseményeket, ha kínosan ügyelek arra, hogy mindenki szerepeljen a képeken (Magamat persze kivéve.) akkor kiszorulok a társaságból azáltal, hogy mindenütt ott vagyok, de tulajdonképpen sehol sem. Nem tudok belefolyni egyetlen beszélgetésbe sem, mert ott a kötelesség. Szívesen mennék és beszélnék emberekkel, főleg azokkal akik kedvesek számomra, de ugyanakkor ott van a késztetés is, hogy ezeket a pillanatokat az utókornak megőrizzem, hogy bitek hosszú sorába zárjam a felejthetetlen pillanatokat.  Azokat a pillanatokat amiket magamtól tagadok meg ezáltal...

2007. július 30., hétfő

Osztálytalálkozó

Pénteken sikeresen lezajlott, az első, részben általam szervezett osztálytalálkozó. Eddig is rendre voltak, de akkor kevéssé folytam bele a megszervezésébe, inkább csak örömmel nyugtáztam a végeredményt, és a dokumentálásában vettem részt, mint minden eddigi közös alkalmon. Nagyon élveztem a társaságot, a megjelent embereket, mert bár mindenkin meglátszik az elmúlt 21 év, senki sem változott annyit, hogy ne ismerjem meg, és akkor és ott, újra fiatalok lehettünk arra a kis időre. A legtöbb ember őszül vagy kopaszodik, (Kivéve az egyetlen olyan férfiút, aki megmaradt agglegénynek - az ő haja makulátlan. Na vajon miért?) szemeik sarkában szarkalábak gyűlnek, de a fiatalság tüze még mindig ott lobog a szemeikben, és ezt jó volt újra látni. A lányok még mindig szépek és kedvesek. Jó volt együtt beszélgetni, kicsit kiszakadni a hétköznapokból és ünneppé varázsolni a szürke pénteket. Jövőre Veletek megint ugyanitt...

Tortarecept

Mai remekbe szabott tortareceptet olvashattok az interpretációmban a Blogámián. Mindenkinek ajánlhatom csak, remek sütemény és egy olyan kezdő cukrász is mint én, fél kézzel el bírja készíteni. Még robotgép se kell hozzá, csak pár edény, egy sütő és a hozzávalók. Sok sikert az elkészítéséhez. A receptért örök hála a sógornőmnek és annak a számomra ismeretlen hölgynek, akitől ő szerezte meg..

2007. július 29., vasárnap

Autópálya

Tegnap újra autópályahasználók lettünk. Meglepő módon szombat este hazafelé majdnem olyan dugó volt, mint reggel, lefelé, a Balaton irányába. A háromsávos résznél jutott eszembe, hogyha az a pár szerencsétlen, aki lassan akar menni, 'tiszetlettudóan' a középső sávban megy, mint a többség, akkor milyen vidáman lehetne közlekedni a külsőben. Mert ugye, akkor a legbelső sáv a 'nagyon' autósoké a nagy fekete csodákkal, a középsőben mennek a lassú vezetők, a szélsőben pedig az  az átlagautós, aki gyorsan akar menni, de nincs annyira presztizsautója, hogy bemehessen a legbelső sávba vele.  A viccet félretéve, ez egy újabb dolog ami nem való a magyar embernek. :-(

2007. július 27., péntek

Vélemény

Mióta próbálok aktívabban is belemászni a Blogtér világába, a véleményekről és az őszinteségekről alkotott elméletem egyre szilárdabban áll. Ez azt mondja ki, hogy az emberek nem az őszinte igazságra vágynak, nem arra, hogy megismerjék mit gondol a másik róluk, vagy éppen arról amit írtak, hanem azt várják el, hogy dicsérjük őket. Teljesen mindegy, hogy mit írsz - ha egyetértesz vele és magasztalod, akkor vagy normális, ha valami kritikát fogalmazol meg (ezt persze a megfelelő - szerintem nem bántó stílusban) akkor őrült vagy, akit kezeltetni kellene. Esetleg irigy vagy valami olyasmire, ami szerinte neki van és nekem meg nincs. Mindenesetre egyszerre érdekes és szánalmas is az ilyen ember. Itt egy pillanatra Heller - 22-es csapdája c. műve jutott eszembe és a kapcsolata az őrültekkel. Mert valóban nincsen kizárva, hogy őrült vagyok. De ha ezt felismerem magamon, akkor már nem is vagyok az. Amúgy meg a bolondok világában a normális az aki kilóg a sorból. .

A nyúl - szolgálati közlemény

A szomszédi nyúljárás eredményeképp gondoltam arra, hogy inkább nyulat kéne tartani, mint macskát. Bár macskát is szeretnék, tehát ha valaki esetleg tudna ajándékozásra váró kismacskát, lehetőleg kislányt, aki elvágyódik a családi alommelegből, Budapest, Göd illetve Vác környékén, az szóljon. Ugyanakkor igényem lenne egy szép kosorrú nyuszira is. Ha netalán van valakinek egy hasonlóan jó képességű önállósodásra vágyó nyuszilány, vagy ismer ilyet, szóljon. Előre is köszönöm!

2007. július 26., csütörtök

Tegnapi gondolatok

A tegnapi nap azt hiszem sikerült egy apróbb követ ejtenem a Blogtér állóvizébe, ami kisebb hullámokat kavart. Ám mégsem ezt a gondolatot szeretném továbbvinni, hanem egy másik, általam olvasott, és szintén nagyobb hullámokat vetett írást, 'A pina' címmel. Már maga a cím provokál azzal, hogy meglehetősen durva szót használ a női szaporítószervre, de végül is a nagy többség úgyis ilyen néven ismeri. Nem tudtam eldönteni azt, hogy ez a társadalmunkban jelenlévő hímsovinizmus paródiája-e vagy maga a hímsovinizmus, ezt mindenki döntse el maga. Már akkor is jeleztem (ha a gondolatmenetet továbbfűzzük, akkor a nő az a függelék, aki fondorlatosan ránőtt a 'pinára' és előtte és/vagy utána beszélgetni kell/lehet vele.) hogy véleményem szerint fontosabb a címben szereplő szerv gazdája, mint maga a szerv. Nem fetisizálhatunk valamit ennyire úgy, hogy minden mást figyelmen kívül hagyunk, mert a fizikai együttléten kívül létezik szellemi együttlét is, ami legalább annyira jó lehet. Én legalábbis fontosnak tartom. (Nem is tudom, hogy miért kellett ezt leírnom, hiszen ezt mindenki így érezheti.)
Közben újra elolvastam a cikket és a hozzá tartozó kommenteket is. Bár számomra még nem teljesen egyértelmű, de lehet, hogy alapvetően teljesen rosszul értelmeztem az írást, és bedőltem az elsődleges jelentésének, és örültem annak, hogy azt hiszem, hogy értem. A mögöttes tartalommal nem foglalkoztam, ugyanis az alkoholos koktélok egyelőre kívül esnek az érdeklődési körömön. Mentegetőzésképpen mondom, hogy egy indiánnak is, ha azt mondják, hogy nagy, fehér és gyorsan repül, valószínűleg először egy bazi nagy albatrosz jut az eszébe és nem a repülőgép, amire esetleg az író gondolt, de ez most csak az én hiányos műveltségemnek tudható be, és semmi másnak. Este megyek és keresek egy koktélbárt. De mi van akkor, ha nem fog ízleni?

Index

Index. - Nem a leckekönyvről lenne szó, hanem arról a mostanság sokat hanyagolt négy (vagy több) kis sárga bigyótól, amit arra lehetne használni, hogy embertársainkat a szándékaink felől informáljuk, ha már részt kívánunk venni a közlekedésben, mint társas folyamatban. Úgy látom, hogy egyre kevésbé népszerű ez, és ennek számos oka van. Mik lehetnek ezek?
  • Talán képtelenek az emberek egyszerre több mindent csinálni. Nehéz dolog a kormányt fogni, figyelni az útra, beszélni Piroskával úgy, hogy a mobilunkat a vállunkkal szorítjuk a fülünkre, esetleg közben a közlekedésben résztvevőt szidni a fogunk között lágyan elmormolt szavakkal, és eközben egy kis mozdulatot tenni a bal kéz egyik ujjával, amivel úgyis a kormányt fogjuk. (Persze aki bal kézzel telefonál...)
  • Önző, egoista dögök lennénk, akiket a magunk dolga mellett semmi és senki más nem érdekel? Szükségtelenül feltartjuk és akadályozzuk a másikat esetleg balesetveszélyt teremtve azzal, hogy majd ő megoldja, ugyanakkor mélységesen fel vagyunk háborodva, ha egy ugyanilyen önző dög jön velünk szembe?
  • Talán csak feledékenyek vagyunk.
Azt hiszem, ha lehet választani, akkor az első vagy a harmadik pont lenne az, amit az emberek inkább a magukénak éreznének, de félek tőle, hogy az igazság inkább a második pontban van. Sajnos...

2007. július 25., szerda

Kortalan szerelem

Vajon létezik-e igaz, kortalan szerelem? Arra gondolok, amikor két, korban nagyon nem összeillő ember köti össze az életét, kölcsönös, igaz szerelemre hivatkozva. A régi feudális Magyarországon elfogadott volt az érdekházasság, amikor pusztán anyagi érdekből, termőföldek összekapcsolásáért, vagy egyéb gazdasági előnyökért köttettek hasonló frigyek - Nem baj, majd megszeretitek egymást! - jeligével. Manapság a szabad döntések korát éljük, amikor jobbára 'szerelmi' házasságok köttetnek, de az emberben mégiscsak ott bujkál a kisördög. Családi példából indulok ki, tehát ez nem azt jelenti, hogy  nem fordulhat elő más, ténylegesen igaz szerelem, hanem azt, hogy én nem ezt látom. Ez tulajdonképpen az én szubjektív magánvéleményem. Szóval adott egy ember. Életének nagy részét már leélte, tisztességben megőszült, gyerekeit felnevelte, békés nagypapa korban van, amikor megismerkedik egy ellenkező nemű fiatallal, aki kor szerint a gyereke is lehetne, és olthatatlan szerelem támad közöttük. Rövidesen hivatalosan is összekötik az életüket, békében és nyugalomban élnek... Eddig a mese. Én megértem az idős embereket, hogy a hiúságukat piszkálja az, hogy egy fiatal megnézi, sőt őket választja, hisz az emberek többsége mindig fiatalabbnak érzi magát annál, ahogy kinéz. A fiatalt nem tudom megérteni, mi motiválhatja arra, hogy ne a saját korosztályát válassza. A generációs szakadék megléte miatt korántsem biztos, hogy meg tudják magukat egymással értetni, és aki öreg, akárhogy is igyekszik, fiatal már nem lesz újra. Én elhiszem, hogy létezik igaz és kortalan szerelem, de miért van az, hogy a kapcsolatok egy részében, azért felfedezhető valami erősebb, rendszerint anyagi érdek is, amit az illető emberen kívül mindenki azonnal észrevesz?

2007. július 24., kedd

Runaway

Az utóbbi időben egyre gyakrabban jut az eszembe, különösen lelket próbáló parttalan viták közben, aminek a nagy részében a nej érzi magát megbántva és én kérhetek bocsánatot tőle, ez a szó. A veszekedés során úgy érzem, hogy nekem van igazam, mégis nekem kell megalázkodnom, így szoktam arra gondolni, mennyire egyszerű volna ilyenkor mindent otthagyni és elindulni a világban. Csak úgy, mindent hátrahagyva, eldobva mindazt ami most vagyok és valami egészen mást csinálni a hátralevő életemben. Valami egyszerű kétkezi munkát, a természet lágy ölén, vagy valami igazán embert próbáló környezetben, ahol nem jutnak eszembe ezek a kicsinyes emberi és sehova sem vezető viták és veszekedések. Oda, ahol küzdenem kell az életben maradásért, ahol a kemény munka elfeledteti velem mindazt aminek a súlya nyom. Mondjuk alaszkai rákhalásznak. Kíváncsi lennék magamra, hogy kibírom-e...

2007. július 23., hétfő

A sajt

A sajt születésnapi ajándékként érkezett egy üveg bor kedélyes társaságában. Az utóbbi időben szinte mindig bort kapok a jeles alkalmaimra, így a spejzunk lassan olyan lesz mint egy borlerakat. Ugyanis nem vagyunk nagy borisszák, mellettünk jól elvannak ezek az üvegek. Annyira jól, hogy kiábrándultságukban inkább öngyilkosok lesznek, akár csak a tegnapi üveg vörösbor. Szóval a lényeg a lényegtelenségben az, hogy új üveg nedűvel gazdagodtunk. (Nem lehet mondani, hogy teljesen haszontalan ajándékokat kapok, mert ezt legalább el lehet főzni, vagy meg lehet inni - már ha hirtelen jelentős pálforduláson mennék keresztül és hátralévő életemre masszív alkoholista szeretnék lenni, a saját levemet a hegy levébe pácolván. Kaphattam volna egy karton cigarettát is, az még haszontalanabb lett volna, ugyanis nem dohányzom. Szerencsére ez még nem jutott eszébe a rokonaimnak.) De hogy egyik szavamat a másikba ne öltsem, a tegnapi ajándéknak volt egy, igaz csak számomra kellemes összetevője is - A sajt. Szép fadobozban érkezett, dupla nejlonba csomagolva - utóbb kiderült, hogy az efféle prevenció hatástalan. Moldova szavaival élve olyan illata van, hogy a görény díszlépést vágna ki előtte, de az íze igazán finom lehet. Míg fiatal voltam és bohó, sokkal jobban befolyásolt az, hogy ép szaglószervekkel rendelkező ember az ilyen sajtot csak komplett vegyvédelmi felszerelésben közelíti meg, és csak bottal piszkálja, de legutóbbi, Párizsban tett látogatásom döbbentett rá arra, hogy igenis ezeknek az étkeknek van helye, (ráadásul igen előkelő!) a gasztronómiai szótáramban, ha már a hal úgyis hiányzik belőle. Ma reggelre már igen masszív 'illat' hatolt át a hűtőszekrényen (Szinte rá lehet könyökölni), és lengte körül annak környékét, bizonyítván, hogy a sajt jó érett, pedig a nej megelőzendő az atrocitásokat egy 'állítólag' jól záródó műanyagdobozba is igyekezett elrejteni. Azt hiszem a ma esti vacsora igazán emlékezetes lesz. Mindkettőnknek..

2007. július 22., vasárnap

Borban úszva

Tegnap békésen vacsoráztunk az ámbituson, amikor is lágy pukkanás lépte át a hallásküszöbünk alját. Jó ez a vidéki lét, hogy ezt is meg lehet hallani. Amikor a maradékot helyeztem el a hűtőben, ráléptem valamire a konyha kövén. Egy dugó volt. Rosszat sejtve nyitottam be a spájzba, és igazam is lett. A bortartóba helyezett egyik borosüveg kilőtte a dugót és minden úszott a vörös folyadékban. Kicsit egy maffialeszámolásra hajazott, mikor a borfelvásárlót a legfelső polcon ölik meg. Mindig tudtam, hogy nem szeretem a száraz vörösbort. Most már tudom is, hogy miért...

2007. július 20., péntek

Éjszaka

Ma ismét szörnyű éjszakám volt. A nagy meleg még hagyján, mert sikerült egy ventilátorral elviselhető klímát teremteni, de most a gyerek miatt nem aludtunk. Megrántotta a nyakát és emiatt jött át sírva és kicsit hisztis állapotban. Fél Algopyrin után most meg alszik mint a tök, az ágyamban. Én a díványon aludtam egy órát, de eléggé kómásnak érzem magam, úgyhogy nem is jut az eszembe semmi mélyenszántó...
De itt egy virág kárpótlásul:
Utóbb jött hír:
A  gyerek nem megrántotta magát, hanem valami vírust kapott el és ez ezzel jár. Most pesztrálom, és borogatom.

2007. július 19., csütörtök

Az én házam az én váram

'Az én házam az én váram' - Utoljára ilyesmit igazán meggyőzően Kinizsi Pál mondhatott Nagyvázsonyban, de azért kíváncsi lettem volna arra, hogy volt-e saját szobája és felesége. Megkérdeztem volna tőle, hogy kezeli le azt a problémát, amikor a saját szobájában nem a felesége által elgondolt helyre teszi le a pallosát, vagy a páncélingét hanyagul a széke karfájára teríti. Bár, ha akkor volt pallosjoga és saját hóhér is a háznál, akkor gondolom gördülékenyebben mentek ezek a dolgok, de nem hiszem, hogy csak ezért kellene ezt bevezetni. Próbálom másképp is megoldani a felmerülő problémákat, de bevallom elég nehéz. Nővel vitatkozni szinte annyi, mint vogonokat tanítani a költészetre, vagy csak meggyőzni őket arról, ne hajítsanak ki a világűrbe. Csak egy bevált sémát ismételgetnek, a felfogóképesség leghalványabb jele nélkül és ez esetben szinte mindegy, hogy az 'Ellenállás értelmetlen'-t hangoztatják, vagy a 'Rakj rendet a szobádban!'-t. Ugyanaz mind a kettő..

2007. július 18., szerda

Nyuszi ül a fűben

"..Nyuszi ül a fűben, ülve szundikálva.." - mai mottóm tulajdonképpen a lábaimnál hevert, ahogy kiléptem a kertbe, ugyanis tényleg volt egy nyúl a fűben és a reggeli sziesztáját végezte a fűben. A mai nap abból is különleges volt, hogy hosszú napok után először engedte magát megsimogatni, bár az is lehet, hogy este még lerágott egy mákligetet és kellőképp le volt szedálva ahhoz, hogy ne fusson el. A szomszéd bácsi az unokái szocializálásához beszerzett két nyulat, egy alapvetően fehéret fekete orral és fülekkel (u.n pozitív nyúl!) és egy feketét fehér orral és fülekkel (ő a negatív nyúl!) Önhatalmúlag, hisz a kertemben randalíroznak napestig, Richárdnak és Róbertnek neveztem el őket. Az utód a negatív nyulat Roger nyúlnak hívja, bár többször is jeleztem neki, hogy a névadásában nincs semmi fantázia. Ugyanis a vak is láthatja, hogy az említett negatív nyúl Róbert! Nem is lehet más, olyan Róbertes. Ha előbb eszembe jut, még le is fotózom. A nyúl amúgy kedves háziállat lehet azon túl, hogy a tejfeles nyúlpaprikás alapanyagaként is tekinthető. Állítólag, ha az ember a nyúlhúson kívül nem eszik mást, akkor bele is lehet halni (Remek fogyókúra - nyúlhús általi halál. A túlélőskönyvek meg is szokták enni, hogy időnként együnk mást is. Pl rókát. :-)) mert a hús megemésztéséhez több energia kell, mint ami a húsban van. De hát a házikedvencet amúgy sem illik megenni. Nagyapám mindig azt mondta, amikor megkérdezték tőle, nem sajnálja-e az általa étkezési célból lemészárolt állatokat, hogy - Lett volna barát! Egy házikedvenc mindenképpen a barát kategóriába tartozik, tehát az a jó ha a kosárkájából néz vissza ránk és nem a tányérunkból...

2007. július 17., kedd

Születésnap

Régen, gyerekkoromban ez egy várva várt ünnep volt, egész évben azon izgultam, hogy vajon megkapom-e a hőn áhított akármit, amire egész év alatt vágytam. Mostanság azonban valahogy elveszítette varázsát az ünnep. Amire vágyom, azt vagy megveszem magamnak, vagy akár el is felejthetem örökre. Kicsit úgy vagyok vele, mint Dumbledore professzor, aki csupa haszontalanságot kapott, pedig egészen egyszerű vágyai voltak csak egy pár remek zokni képében. Mára már az ünnep teherré vált, egy alkalom csupán arra, hogy emlékeztessük magunkat arra, hogy egy évvel megint távolabb lettünk attól a valamitől amit annyira meg kívánunk magunkban őrizni. Haszontalanságokat adunk egymásnak és ugyanezeket kapjuk is vissza, remek mementóként arra, hogy nem is figyelünk egymásra. Vannak szabványajándékok, amiket talán senki sem szeret, de úgy érzik, hogy ilyesmit illik adni anélkül, hogy gondolkodni kellene egy percig is azon, vajon milyen is igazából a másik. Az ilyen tárgyaknak persze örülni is illik, azután gondosan fel kell cinkézni, hogy kitől kaptuk és betenni a továbbajándékozandók gyűjtésére szolgáló fiókba. Ezzel le is zárul az ajándékok körforgása, mert mindenki egy ördögi körbe kerül, a kényelem ördögi körébe, és ráadásul van egy teli fiókja is odahaza, amiben a szíve szerint puha zoknikat tárolna, de nincsen rá hely…

2007. július 16., hétfő

Női hibák

Mint a közelmúltban a Blogámia magazinba küldött ’Az eper sem kivétel’ című cikkemben megírtam volt, a nőknek igenis vannak hibái. Ezt mi, a férfiak nemzetközi összeesküvése által már régen tudtuk. Nekünk elég a cinkos összekacsintás, elég megtudni a baleset híréből azt, hogy nő volt a sofőr, máris megvan a magyarázat, az ok és az okozat összeáll és szilárd, megingathatatlan vázat alkot. Megvan a végső válasz – hisz NŐ VOLT az Istenadta, ez pontosan elég indok minderre. A lüke eper aki másfél centin képes eltévedni ezekből kifolyólag csakis nő lehet, ezt érezzük, ezt tudjuk és mindig tudtuk is.. De azért nem kéne ezt egy élelmiszeripari cégnek ilyen nyíltan terjesztenie, közprédává téve az eszmét!

2007. július 15., vasárnap

Vakond ok

Mi szeretnél lenni kisfiam, ha nagy leszel? - hangzik el a kérdés.
- Nyáron tanár, télen medve..
 
Igazán frappáns életcél, azt hiszem keresve sem találhatnánk jobbat ennél. Illetve a nagy meleg kapcsán eszembe jutott az, hogy a vakonddal jobban járhatnék. Most, ha az ember már nem ül a nagy néplavór partján hideg sörrel a kezében, akkor csak az ábrándozás marad arról, hogy mások hogyan vészelik át ezt a rettenetes hőséget. Azt hiszem a vakond egész jól csinálja. Ha melege van, csak lejjebb ás egy métert. Ilyenkor összegömbölyödik a vackán, feltesz valami kellemes zenét a lemezjátszójára és nagy, vörösen tekergő kukacokról álmodik. Vakond szeretnék lenni!

2007. július 14., szombat

A szabadság vége

Mint minden jónak a rendes évi szabadságomnak is vége lett a mai nappal. Ez a nap amúgy is a bögyömben van más okból, amit most nem fejtenék ki, de úgy látszik minden erőfeszítésem ellenére erősödik bennem a feminim jelleg. Szóval visszajöttünk a Balatonról és a jó idő is megjött. Ezután javaslom bárkinek, hogy nyaralását arra a pillanatra időzítse, amikor én megjövök és dolgozni kezdek. Úgy látszik ez a biztos befutó az időjárás előrejelzés területén. Egy kicsit más elképzelésem volt a tó mellett eltöltött napokról. Egy norvég vagy svéd embernek valószínűleg a katarzist jelentheti az, hogy július közepén nem lát jeget, ha kinéz kedvenc tavára, de engem nem boldogít, ha náthás fókákat kell kergetnem, ha be akarok jutni a házba, miközben orkán tombol és a szél jeges vizet vág az arcomba. De legalább a koszt jó volt - mert én főztem. Recepteket majd később..

2007. július 13., péntek

Csinálni a semmit

Semmit csinálni nagyon sokféle módon lehet, de ha igazán modernül szeretnéd, akkor szükséged van egy 3G adatkártyára. Ez a remek eszköz arra lenne való, hogy az otthonodtól távol is tudj csatlakozni az internetre, mobiltelefonon keresztül. Ez napjaink univerzális megoldása a mobilinternet. Ez az a szó amitől a managerek elalélnak, és rituális öngyilkosságot követnek el, ha nem kaphatják meg. Kaptam egy kártyát, mert csak így engedtek el szabira, ha viszek magammal. A cég nagyon a szívén viseli a kártyák sorsát, épp volt egy elárvult darab, aki még sosem látta a magyar tengert és ezért azt mondtam, egye fene, megmutatom neki a nagy tavat. Gondoltam elleszünk itt mi ketten. De úgy látszik, tényleg csak pihenni jött. A szolgáltatás látszólag élő, mert úgy csinál, mintha lenne, kiír egy szép nagy számot, amire a managerek arca felderülhet, hogy ejha és tyű, de azon túl nem történik semmi. Valamennyire csak délelőtt használható, a GPRS és a z EDGE kapcsolat is elméletileg adott, de bedugva a kártyát mégse történik semmi. Délután és estefelé tökéletesen használhatatlan, szó szerint percekig képes molyolni egy egyszerű oldalon, mint például a google, azután kiírja azt, hogy időtúllépés. Ha magam szeretném használni ezt értelmesen, most már rég az ügyfélszolgálaton borogatnék asztalokat, de így derűs nyugalommal nézek magam elé, végül is itt van ez a csoda, és mégsincs. Már megint az okos lány helyzet...

Rekviem egy meg nem született életért

Ma kaptam a hírt ami mélyen megrázott. Egy derűs remény aki azzá lehetett volna, keserű bánattá változott. Tudom, az ilyen dolgok naponta megesnek, de általában mindig másnál, így fel sem kapjuk a fejünket egy ilyen hírre. Esetleg, aki mégis, az megcsóválja a fejét, és továbbmegy. De amikor hozzánk közelállókkal történik meg ez, akkor érint meg igazán a bánat, akkor tudjuk csak felfogni a tragédia súlyát. A világban percenként jönnek világra csecsemők. Egy részük szerető családhoz érkezik, más részükkel inkább a bánat jár együtt. Egy család most hiába várja azt, hogy szemük fénye lehessen egy ifjú élet, olyan emberek bánatává vált, akik igazán megérdemelték volna ezt, az élettől. Igazságtalan világ ez..

2007. július 10., kedd

A női nem

Minden látszat ellenére nincs semmi bajom a női nemmel. Persze, mint minden rendes férfiember, sokkal jobban szeretném az 'igen'-t, de azt hiszem már elértem abba a korba, amiben az ember annak örül ami éppen van. De azért sokkal jobban esne, ha elutasítás helyett inkább a belegyezésből lenne a több. És ezt nem csak olyan értelemben értem, sőt! És tulajdonképp még sőtebb!

2007. július 6., péntek

Szúnyogok

Életünk megrontói ők, ezen kívül számos betegség terjesztői, köztük a malária és a Dengi-láz is az ő lelkükön szárad. Továbbá aludni sem hagynak a nyavalyások a szüntelen muzsikálásukkal. Ezért elhatároztuk, hogy a tettek mezejére lépünk és szúnyoghálókat szereltetünk az ablakra. Tegnap jött volna a szúnyoghálós hozzánk, de végül is a telefonos megbeszélés ellenére mégse ért ide. Szerintem a szúnyogok keze lehet a dologban. Egy sarok mögött meglesték, leteperték és végeztek vele. Régóta rajta lehetett a listájukon. Arra nem is gondolok, hogy az ember nem korrekt, ez elképzelhetetlen. Csak így történhetett...

2007. július 5., csütörtök

Bojlerblog

A hétfőn sikerült végre alkalmat találni arra, hogy a nagybeteg bojlerünket alaposabban szemügyre vehessem. Életének vége felé már gyanúsan sárga víz szivárgott belőle, és ez semmiképpen nem jelentett jót. Szétszedve több dolgot állapíthattam meg a szerencsétlenről. Mindenek előtt tele volt vízkővel. Fent említett anyag lerakódott benne akár csak a guánó, keményen és vastagon, ha már a dolog költészeti oldalával szeretném érzékeltetni, hogy mit találtam. A fűtőszál teljesen kikészült, visszaszerelhetetlen állapotban volt. Több helyen megrepedt és a tövénél el is törött. Még egy nappal előtte fűtött, de nem száz százalékosan, illetve az automatát is levágta. Most már legalább látszott, hogy miért.
Ímhol a fent említett beteg fűtőszál.
Az alaplemez tömítésén kívül (ami persze a leszereléssel együtt jár) cserélni kellett az aktív anódot, mert ez teljesen eltűnt. Ebből saját hanyagságom látszik csak, hisz a nem létező anód nem tudta megvédeni a készülék belsejét a vízkő alattomos támadásával szemben. Egy alapos pucolás is ráfért a bojlertest belsejére, amit vízkőoldóval spricceltem le. Ennek hála a vízkőoldó végigfolyt rajtam és rögtön mehettem is fürdeni, mert igen kellemetlen dolog az, ha az ember a verejtéken kívül vízkőoldóban is fürdik. A dobozra rá volt írva, hogy izgató hatású - és tulajdonképp igaz is volt. Végig izgatott voltam, hogy működni fog-e, de minden jó, ha a vége jó, ténykedésem siker koronázta és van egy 'szinte' új bojlerünk. Majd jobban figyelek ezután az állapotára és akkor mindketten elégedettek leszünk..
Ímhol a régi és az új anód. Van némi különbség.

Valaki

Ha valakiben eddig megbíztál és most úgy érzed nem őszinte veled, ha rákérdezel, hogy miért, de látszólag semmi nincs és mégis van, akkor az a legvalószínűbb lehetőség, hogy idegi fáradtság vett rajtad erőt és pihenned kéne? Belátom, a pihenés mindig jót tehet, de azért dolgokat nem magyaráz meg.

2007. július 3., kedd

Nyári nyugalom

Nőm egykor irigyelt tulajdonságaként számon tartott állandó szervezhetnéke és intézhetnéke mára inkább bosszantó, mint irigyelt tulajdonsággá vált. Most, hogy így nyári szabadságunkat töltjük a Magyar Tenger partján, most sem tud megnyugodni, hanem folyamatosan szervezkedik, mint akinek zabszem szorult a hátsójába. Nem tud nyugodtan ülni, nem tudja csendben nézni, hogy hálót sző a pók, és lassan nő a fű, vagy csak ülni egy jó könyv társaságában, esetleg áztatni a langymeleg vízben a zrityóját. Inkább bement Siófokra ügyintézni! A sírba fog ezzel vinni! Alig használt feleségem nyugodtabbra cserélném! Ajánlatokat a kiadóba várnék. Jelige: nyári nyugalom.