2007. június 30., szombat

Ma

A mai nap furcsán, nem hétköznapi módon kezdődött. Annál is inkább, mert tulajdonképpen a szombat nem számít hétköznapnak, de ha ezt leszámítjuk, akkor is. A mai nap tovább bonyolódik a családfánk egy esküvő képében, ami a sógornőmet érinti. Azon felül a mai nappal kezdődik a kéthetes, rendes évi szabadságom is, ezen felül rám tört az allergia, és koordinációs zavaraim is vannak. Mindent kiejtek a kezemből, mellényúlok, hagymával hintem fel a konyhát, és meglocsolom magam forró olajjal. Mivel azon törekvéseink kudarcba fulladtak, hogy meghívassuk magunkat ebédre, így ma én főzök, de ilyen gondok mellett az öröm, amit a konyhaművészetben tehető mai barangolás miatt érzek, hamar ürömmé változott. Szóval ez sem az én napom..

2007. június 29., péntek

Petőfi rádió

Tulajdonképpen a mai gondolatból indult a tegnapi, változásról szóló postom. Az eredeti ötlet innen indult, csak az egészségügy háttérbe szorította, maga mögé utasította, ami nem is baj, mert legalább volt alkalmam egy kicsit átgondolni ezt is. Szóval, még mindig ott tartunk, hogy a magyar ember fél a változtatástól, sőt, olyan dolgokban is képes kiállni a változások ellen, amihez igazából nem sok köze van. Ha meghallja azt, hogy valami átalakul, ennek hatására beindul benne a tiltakozási reflex. - 'Jó az úgy ahogy van, tessék békén hagyni, valamit újra elvesznek tőlünk, ami a miénk volt!' - Éppen ezt érzem a Petőfi rádióval kapcsolatban. Június elsejétől a rádió átalakult, az addigi profiljától eltérően zenerádió lett. Olyan emberektől is hallottam tiltakozást, aki tudomásom szerint sosem hallgatta ezt a csatornát, pusztán arra a hírre, hogy más lesz, képes volt felemelni a szavát. Pedig, szerény véleményem szer int a rá dió előnyére változott. Nagyon kellemes zenéket adnak és a paletta is sokszínű. Egyaránt vannak slágerek és modern dalok, magyarok és külföldiek. Nem túlzás, de az autómban szinte csak ezt hallgatom azóta. Egy apró hibáját látom csak, bár igyekeznek minél több magyar zenét játszani (alternatívokat is, ami kifejezett előny, mert van alkalma az embernek olyan magyar előadókat megismerni, mint például a 30Y.) de én keveslem a mennyiséget így is. Olyan hatalmas a magyar slágertermés, hogy bővebben lehetne szemezgetni belőle. Ilyenkor mindig a görög példa jut az eszembe, ugyanis az ottani rádiókban szinte csak hazai zenét játszanak, amerikai és más nemzetközi slágereket szinte alig. Ez lehetne követendő példa egy magyar közszolgálati rádiónak! Aki hallja, adja át, próbáljátok ki a Petőfit, (talán) nem fogjátok megbánni!

2007. június 28., csütörtök

Változás

Úgy gondolom a magyar ember félős. Alapvetően nem az újtól fél, hanem magától a változástól. Valami zsigeri reflex miatt a változásban mindig csak a rosszat látja, azt, hogy valami elvész, ami eddig az övé volt. Elveszítheti a magyar narancsot, ami ugyan kicsi is volt, sárga, és savanyú, de a legalább a miénk. Az egészségügy átalakításán indult hercehurca miatt jutottam erre a következtetésre. Ez a félelem politikailag remekül meglovagolható, populista indulatokat lehet vele gerjeszteni, és az emberek szívesebben követnek és skandálnak jelszavakat, mintsem hogy gondolkozni kezdenének. Gondolkozni fárasztó dolog és egy csomó kellemetlen mellékhatása lehet. Rájöhetünk arra, hogy a politikusokat (Bármelyiket!) nem az ember érdekli, hanem a szavazat, mikor rád néznek egy nagy fehér papírt látnak rajta a megfelelő helyre tett X-el. Ezért az ördöggel is képesek cimborálni, meglovagolva az emberek félelmét, hogy mi lesz, ha például betegek lesznek, és ott maradnak ellátatlanul. Amikor már most sem látják el őket rendesen, amikor a kórházba a beteg viszi a gyógyszereket és a wc papírt, amikor a rokonok viszik be az ehető ételt, és naponta járnak be fürdetni és forgatni a bent fekvőt, mert ennek a hiányában szerencsétlen simán meghal. Ez sajnos már évtizedek óta így megy (Tisztelet a kivételnek, bár én ahol voltam eddig, az nem számított annak, de a nagy számok törvénye alapján egészen biztosan van ilyen.) tehát nem napi jelenség. Mégis képesek egyesek azt sugallni, hogy ez csak pár éve van így, hogy előtte itt volt az orvosi Kánaán, és most valami durva dolog készül. Tudom, az idő megszépíti az emlékeket, a katonaságból is csak a bulik maradnak meg, a klotyótisztítás fogpiszkálóval a múlt ködébe vész, de úgy gondolom, már évekkel, évtizedekkel ezelőtt elértük a békát, és bármerre indulunk el, csak feljebb juthatunk. Csak végre induljunk el valamerre!

2007. június 27., szerda

Itt sárkányok élnek..

Douglas Adams - Utoljára látható c. munkájából megtudhattuk azt, hogy a középkor felfedezői, ha térképészkedés és felfedezés közben számukra valami szokatlant, de ugyanakkor riasztó vagy egész egyszerűen unszimpatikus területet találtak amit nem kívántak felfedezni, a térképükre azt írták, hogy 'Itt sárkányok élnek!' ezzel elejét véve annak, hogy valaki megszólhassa őket a pontatlanságért. Ez jutott eszembe a tegnapi napon, amikor családom egyik nőtagja, a felajánlott utat nem fogadta el, azért mert csak. Noha egyszerűbb, könnyebb és gyorsabb lett volna arra menni, de ő inkább elment másfelé és el is tévedt, de nem jött arra, mint mi. Most már tudom, hogy miért. Ugyanis ő tudta azt, ami nekünk akkor fel sem tűnt. Azon az úton ugyanis sárkányok élnek! Végiggondolva ezt az egyszerűnek tűnő mondatot, arra jöttem rá, hogy határtalan lehetőségeket rejt. A kellemetlen dolgokat elnevezhetjük így, hivatkozhatunk rájuk eképp, indokolhatjuk a munkák halasztását azzal, hogy ott biza sárkányok élnek, kellemetlen ismerőseinkkel tervezett találkozó is elodázható vele, mondván, oda nem megyek, ott sárkányok élnek, vagy egész egyszerűen, ők sárkányok. Milyen egyszerűvé válik így az élet!

2007. június 25., hétfő

A genyák

Talán a címválasztás kissé köznapi, de épp azon gondolkoztam idefelé, hogy milyen más egyéb szóval lehet leírni ezt a viselkedést, de semmi sem jutott frappánsabb eszembe, ami egy szóba sűrítve, mintegy esszenciaként fogalmazza meg ezen viselkedés lényegét, mint ez az egyetlen kifejezés. Ez úgy jutott eszembe, hogy a nej mesélte - látta a volt főnökömet derűsen kávézgatni egy Néphadsereg (Talán Falk Miksa?) utcai jónevű kávéházban - erről rögtön eszembe jutott a gyerekkori jó(?) barátom is, és ezek után a gondolatok megállíthatatlanul törtek elő belőlem. Kettejükkel kapcsolatban jutott eszembe ez a szó - genyák. Azt hiszem nincs másik olyan kifejezés, ami a közös halmazukat ilyen nagyszerűen definiálná. Úgy gondolom, ezeket az embereket (már akik genyák úgy általában) két fő csoportra oszthatjuk. Vannak akik anyagi haszonszerzés érdekében genyák, és vannak akik csak szórakozásból, mert jólesik embertársaikkal kitolniuk. Azt hiszem az utóbbiak a veszélyesebbek. Azért kíváncsi lennek ezekre az emberekre (Illetve nem vagyok kíváncsi, de érdekelne - leheletnyi különbség, de talán lényeges!) hogy hogy néznek reggelente tükörbe. Hogy tudják elfogadni saját genyaságukat? Nem beszélek ilyen 'lényekkel' és aki genya, az valószínűleg igazat sem mondana, lévén lényének egy része maga a hazugság, de biztosan meg tudják maguk számára magyarázni a dolgot. Biztos tudnak egy olyan filozófiát alkotni maguknak, amiben a rossz jóvá válik és a sok ártó cselekedet megfordul és abban a torz tükörben számukra jót, elfogadhatót mutat. Másképp nem hiszem, hogy életben tudhatnának maradni. Vagy lehet, hogy a genyaság örök?

2007. június 22., péntek

Vihar után

A tegnapi vihar felkavaró volt. Részben, mivel éppen közösségi program gyanánt újra gokartozni voltunk, és a lezárásaként egy kiadós menekülést kellett bemutatnunk a közelgő zegernye elől, amiről hasonló műben lehetne megemlékezni mint a Zalán futása, részben, mert csak úgy előlegként a természet előttünk demonstrálta erejét, ugyanis villám vághatott a vasúti felsővezetékbe amit kiadós szikrazuhatag követett. Ilyet csak amerikai katasztrófafilmekben lehet látni, csak ott azt mondjuk erre, hogy gagyi trükk. Élőben azért sokkal jobb volt, és mindenképpen meglepőbb. Mire hazaértünk, addigra a szél leverte gondosan nevelgetett erkélynövényeimet, természetesen  ügyelve arra, hogy elsősorban az agyagcserepesekkel kezdje. Zeusz, mint a villámok és mennydörgés istene kiadós munkát végzett, de ha rajtam múlott, akkor végig csuklott munka közben. Legalábbis remélem!

Csodák vége

Minden csoda három napig tart. Vagy ha nem háromig, akkor egy hétig vagy hónapig. Járhatsz a mindennapi utadon nyitott szemmel és az ott néha lelt igazgyöngyről esetleg kiderülhet, hogy mégsem annyira igaz, és nem is gyöngy, csak egy fényevesztett kis sárgolyó. Misztikusék erre azt mondhatnák, hogy a sors akarta, hogy így legyen, de én inkább azt mondanám, hogy ilyen az én szerencsém...

2007. június 21., csütörtök

A hiszti vége

A hisztis kollégám ügye lezáródott. A megoldás frappáns, de mindenképp fájdalmas lett, ugyanis nemes egyszerűséggel és azonnali hatállyal kirúgták a cégtől. Az ügynek azért vannak mindenki számára levonható személyes tanulságai. Lehet, hogy elragad a hév, de annyi önkontrollunknak mindenképpen kell lenni, hogy ne menjünk fel az igazgatóságra igazgatókkal ordibálni és a közvetlen főnökünket mószerolni, mert ez, az álmoskönyv szerint nem jelent jót. Ezen esetben az álmoskönyvnek igaza volt, semmi jó nem történt. Ugyan még a tegnapi nap úgy tűnt, sikerült számára egy utolsó esélyt kiharcolni, az igazgatóság határozott álláspontja mindannyiunk utolsó reményeit is szertefoszlatta. Új időszámítás kezdődik a mai nappal ez által. Kollégámat minden hibája ellenére szerettem, és már - már a barátomnak is tartottam. Sok időt töltöttünk egymás mellett, és alapvetően hisztis p.csa természete ellenére jó, kedvelhető, szerethető embernek tartottam. Életünk ezen, kölcsönös szak asza véget ért, kicsit olyan ez, mint amikor az iskolai barátod egy másik iskolába megy a ballagás után. Lehet, hogy továbbra is barátok maradtok, lehet hogy méginkább, hisz a kapcsolatotok nem terheli a napi munka kötelezettsége, de az is lehet, hogy nem, ki tudja?

2007. június 20., szerda

Jóslás

Bár alapvetően szkeptikus vagyok a természetfelettivel és a parajelenségekkel, nekem is szükségem van 'égi' jelekre azzal kapcsolatban, hogy milyen nap elé fogok nézni. Ez azért jobbára kevés ésszel is kikövetkeztethető (Tehát még nekem is menne!) a tegnapi nap eseményeiből, de miért ne hívnánk ki a sorsot egy olyan kártyapartira, ahol a lapjai közé nézhetünk? Eleink ezt mindenféle praktikával érték el, igaz, akkoriban madárcsontokat, tea- vagy kávézaccot használtak ehhez a művelethez. A kávézacc nekem is beválhatna, ha jobban szeretném a török kávét, de mivel a reggelim a délelőtti ébrenlétem fontos sarokköve, így ez a lehetőség a sutba került. Mostanság leginkább az országúton szembejövő feledékeny autósok emlékeztetéséből vonok le következtetéseket. Jómagam úgy szoktam elindulni autóval, hogy motor be, öv be, lámpa fel. Ezek jobbára automatikus mozdulatok, de van, hogy később veszem csak észre, hogy a lámpát nem kapcsoltam fel, ezért jól esik, ha útközben a szembejövők figyelmeztetnek a hibámra. Ebből kiindulva én is szoktam másoknak szólni. Ha kettőből ketten veszik a lapot, akkor az egy jó nap lesz, mert ez azt jelenti, hogy egymásra vagyunk hangolódva, meg lesz az összhangom a többi emberrel. A mai reggel eredménye kettőből nulla, tehát ez nem lesz jó nap. Igaz a tegnapi sem volt az, a mai miért legyen kivétel?

2007. június 19., kedd

Hiszti

A hisztéria irányíthatatlan dühkitörés. Talán ez a legjobb megfogalmazás arra, amit időnként láthatunk gyerekeinknél. Az utódainknál ez a dolog még valahogy kezelhető, vagy figyelmen kívül hagyással, esetleg Makarenkói módszerrel. (Én a hideg vízre esküszöm, de ez egyéni kérdés, viszont cserébe ritkán van kéznél, de annál hatásosabb.) Szánalmas dolog látni egy hisztiző gyereket, de még szánalmasabb, ha ezt egy meglett felnőtt férfi csinálja. Igazából az ilyen helyzetek lekezelhetetlenek, főleg, ha az ember kollégája hisztizik a munkahelyén. Az ember, akit egy ideje szinte testvéremként szeretek (Bár vannak hibái, de azok mindenkinek vannak, nekem is - De arról blogoljon ő, ha akar.) a tegnapi nap egy egyszerű, mondhatni pimfli ügyből olyan cudar hisztit vágott le, hogy ihaj! Ennek egyelőre beláthatatlan következményei lesznek, talán épp aznap rúgatta ki magát emiatt (Természetesen nem is volt igaza.) de ha nem , akkor is nagyon közel került hozzá. Azt hiszem a testvériséget is szüneteltetnem kell átmenetileg (Vagy ki tudja, talán végleg.) mert ezek az  események kiábrándítóak, de legalábbis nagyon elgondolkoztatóak voltak. Őszintén sajnálom ezt a dolgot...

2007. június 18., hétfő

Iskolafelújítás

Véget ért az iskola, a gyerekek egy darabig nem látogatják e becses intézményt. Ezzel nekik befejeződött a tanév, de a szülőknek most kezdődik a szezon, az iskolafelújítás szezonja. A furcsaság az a magyar oktatásban, hogy míg a tanítás ingyenes, a kapcsolt szolgáltatásokról nincsen szó, azt jobb esetben a szülői közösség lapátolja össze, a tanárok rendelik meg. Nálunk legalábbis ez történik. Ma indulunk osztálytermet festeni, mert ez is szülői feladat ám. A tanárok szerették volna még lecseréltetni a linóleumot és a padokat is, de hát azt már nem bírja el ez a leterhelt szülői erszény. Tudom, hogy hálásnak kellene lennem, mert az ilyen események összekovácsolják a közösséget, bár mindig ugyanazt az öt embert látom csak dolgozni, a többi magasról tojik rá, de jobb szeretném, ha inkább feketén fehéren megmondanák, hogy mennyibe kerül és akkor kifizethetnénk, vagy legyen ingyenes de akkor tényleg legyen is az. Egy kicsit olyan ez mint az egészségügy ami papíron szintén nem kerül pénzbe, egyes pártok ezt a zászlajukra is tűzik minden alkalommal, ugyanakkor a pénzt azért szigorúan bele kell rakni, ha az ember nem akar (viszonylag) fiatalon elpatkolni ellátatlanság, vagy valami műhiba okán...

2007. június 16., szombat

Vezetés

Azt hiszem több sofőr lakik bennünk egyszerre de csak az egyik tud vezetni. Vigyázzunk, hogy melyikkel ülünk be az autóba, ha menni szeretnénk valahova! Persze van aki nem választhat, velük van tele a baleseti rovat...

2007. június 15., péntek

Filmajánló

Tegnap szakítva a hagyományokkal, testületileg moziban voltunk a családdal. Kedvenc 'zöldöklű öldöklő'-nket néztük meg, mert már mindenki nagyon várta azt, hogy mivel tudják továbbvinni az előző két részben bevezetett és elvarratlan szálakat. Olvasva az Index filmkritikáit a műről, és vegyes érzelmekkel vágtam bele a filmbe, bár az olvasott jegyzetről Woody Allen (?) szavai jutnak eszembe. Ő azt mondta egy barátjáról: - "Sosem kellett csalódnom benne! Mindig átvert!" - valahogy én is így vagyok ezekkel a kritikákkal. Ha ők azt írják valamiről, hogy lapos és unalmas, akkor biztos, hogy jól fogok szórakozni. Nem tudom mi lehet az oka, talán az eltérő kultúrkör, vagy a neveltetés, de ezek szerint vagy én valósítom meg a sekélyes közízlést, vagy az író, de ez legalább egy fix pont, egy viszonyítási alap az életemben. Archimedesznek is erre a pontra lett volna szüksége, hogy kimozdíthassa a világot a helyéből, nekem ez már megvan, csak olvasni kell hozzá egy kicsit...

2007. június 14., csütörtök

Gatya

Valamelyik komment indította el bennem az emlékezést, minek hatására az eszembe jutott az alábbi (meg)történet. Gatya avagy férfialsó - Ezt akár Pepin sógor is mondhatta volna, de nem. No ehhez kapcsolódik a lehúzási kísérlet. Persze nem a szó köznapi értelmében, amikor is szőke kívánatos szüzek próbálják az embert megszabadítani ezen ruhadarabtól, (mert az ilyesmi után általában gyors ébredés szokott következni) hanem a (számomra) új és megbotránkoztató trükkről, amivel a pénztárcám tartalmát kívánják inkább megcsapolni. Szóval a történet így esett: Szombaton egy szende női hang felhívott telefonon, hogy a .... cégtől van, és velem szeretne beszélni. Épp vezető státuszban voltam, ezért kértem, hogy hívjon vissza másfél óra múlva. Visszahívott, bár ne tette volna. Épp a testem ért dehidratáció megszüntetésére tett kísérletem kellős közepén voltam, gyengén alkoholtartalmú, sárgán habzó ital társaságában és épp félrenyeltem, úgyhogy a kiszáradással vívott küzdelmembe a megfulladással folytatott harc is belevegyült. De azért sikerült beszélnem vele. Az mondta, hogy piackutatást végez férfialsó ügyben, mondom, nosza! Arra gondoltam, hogy feltesz pár kérdést, hogy hol és milyet hordok, stb. De nem, felajánlott egy 'remek' üzletet. Küldene egy csomagot, benne egy általam tesztelni kívánt alsó, amivel ők meg akarják hódítani a Magyarországi gatyapiac Csomolungmáját, és nekem ezért csak 1038 kemény magyar forintot kéne kipengetnem. Bagatell ár egy ilyen remek lehetőségért! Majd a mellékelt termékkísérő lapon kifejteném, mennyire katartikus élményt jelentett számomra ezen remek ruhadarab napi viselése. Mondtam, hogy köszönöm, de telefonban nem vásárolok olyasmit, amit szeretek kézzel megfogni, mielőtt a kosaramba tenném, de, hogy lássa kivel van dolga, térítés nélkül válaszolok a kérdéseire. Meglepett a válasz - Milyen kérdésekre? - Hát, azt mondta, hogy piacot jött kutatni. Ilyenkor fel szoktak tenni a fogyasztást érintő kérdéseket!  - Azt mondta, hogy félreértem. Először vegyem meg az általa kínált tök ismeretlen terméket, majd utána jönnek a kérdésekkel. Nos úgy gondolom, hogy ha egy cég be akar valahova új termékekkel törni, akkor legyen pénze ingyen termékmintára, amit üveggyöngyként a buta indiánok elé szórhat, ha viszont nincs, akkor ez csak egy újabb trükk a Kínában pókok által szőtt dzsunkaalsó (Ennyi pénzért nem hiszem, hogy megéri Kínában bármit is előállítani és ide is hozni - Ezért biztos, hogy nem is emberek szőnek, hanem pókok.) extraprofit melletti értékesítésére. Felháborító!

2007. június 13., szerda

Önzés

Két, laza szálon kapcsolódó gondolat jutott eszembe a tegnapi napon. Mindkettő valamilyen szinten önzés, bár az egyik talán súlyosabb, igaz, hogy az számomra csak egy létező problémára kitalált logikusnak látszó fikció, de elég valószínűnek tűnik. A nagy Sherlock Holmes mondotta volt, hogyha kizárjuk az összes egyéb esetet, bármilyen hihetetlen is, megkapjuk az egyetlen megoldást. Nos ebben az esetben ezt természetesen nem tudom megtenni, hisz nem ismerem a motivációkat, mindenesetre egy beszélgetés során hirtelen megvilágosodtam. Tehát, adott egy család, két gyerekkel. Az idősebbel nincsen semmi baj, ámde a fiatal kis testi hibával született. Ő mindamellett, hogy ettől hátrányban van, eszével és intelligenciájával messze felülmúlja a bátyját, a szülei mégsem tesznek semmit ezen hiba korrigálására (Pedig szerintem lehetett volna) Így nő fel, magányos felnőttként nem alapít családot, végig a szüleivel együtt él, hisz nincs neki senkije, mert mindenki az előtt riad meg tőle, mielőtt igazából megismerhetné. A külcsín újból űbereli a belbecset. A másik probléma tulajdonképpen általános. Számos fiatal és középkorú nő szenved(het) attól a problémától, hogy nem találja meg élete párját, és egyre jobban vágyik gyerekre, ezért egyedül is gyermekvállalásba fog. Tulajdonképpen tenyészkant választ a rendelkezésre álló hímállományból, de a gyermekét saját örömére, egyedül neveli fel. Az ismerőseim körében számos ilyen esetről tudok, olyanról is akinek így született gyereke, és olyanról is aki csak gondolkozik ezen, mint számára egyetlen reális megoldáson. Ez a gyereknek nem jó, azon túl, hogy keresi a másik szülőjét, egy csonka családban nő fel, egy rossz modellt él át és tesz magáévá és jóval kisebb esélye lesz arra, hogy normális családot alapíthasson. A két eset közös eleme a valamilyen szintű önzés. Az elsőben világosnak tűnik, a szülők szerettek volna egy egészséges gyereket aki az unokákat hozza a családba, és egy olyan gyereket, aki idős korukban gondoskodik róluk. A másik eset ennél kissé árnyaltabb, hisz a szerető önzés egyik esete. A gyerekvállalás jó dolog, a gyerek sok örömet ad és mi is sok örömet adhatunk neki, de tudatosan vállaljuk azt, hogy esetleg befolyásoljuk a jövőbeli életét ezzel a döntésünkkel. Kérdésem a következő: Nevelheti egy szülő a gyerekét a saját céljai érdekében? Vállalhat-e valaki úgy gyereket, hogy tudja, nem tudja neki a maximumot nyújtani amire igazán szüksége lehetne? Tudom, a kérdések költőiek, hisz a válasz mindkét esetben igen, hiszen nem tiltja semmi. Nekem mégis kicsit furcsának tűnik...

2007. június 12., kedd

Szerencsesüti

Kaptam a tegnapi ebédemhez egy szerencsesütit. Eddig csak kínai vendéglőkben volt ez szokás, nem gondoltam volna, hogy egy magyarországi ételkihordó cég is bevezette  ezt, de mindenesetre jólesett. Bár ilyet kapott Bruce Willis is az Ötödik elem című film főszereplőjeként közvetlenül azelőtt, hogy megtudta volna azt, hogy kirúgták az állásából, úgyhogy egy árnyék suhant át a lelkemen emiatt, de az csak egy buta film, még ha' az én egyik kedvenc buta filmem egyike is. Szóval itt ez a süti és én rögtön arra gondoltam, hogy el kellene küldeni az én egyik kedves barát-jelöltemnek, hogy legyen neki is szerencséje. Jó dolog az ilyen, és ha nekem jut belőle, akkor szeretek olyannak is juttatni belőle, akit én is szeretek. Azután persze Pesten, az Oktogonnál tucatjával osztogatták a 'szerencsét' de akkor éppen a fogorvos jótékony hatásai készültek elmúlni a számból, így még egy óráig nem ehettem azután. Micsoda szerencse!

Szerencsesüti újra

Ma is kaptam szerencsesütit. Az van ráírva, hogy szeresd a szíved (amúgy nápolya van benne) - csak azt nem értem, hogy az eredeti elképzelés ellenére nekem miért mindig a szívpörkölt jut erről a feliratról az eszembe? Pedig ma már ebédeltem is. Azt hiszem túl vizuális vagyok...

2007. június 11., hétfő

Az út

A hétvégi parti során, illetve ürügyén gondolkodtam el egy kicsit a megismerésen. Az élet folyamatos megismerésből áll, embereket fedezünk fel, illetve próbálunk meg elfelejteni örökre. Az ember rendszerező (és talán rendszerető, [nem tisztelet a kivételnek]) lény így mindenkit igyekszik a lelke könyvtárába vagy kredencébe a megfelelő polcra és az abban lévő skatulyába dugni. A hibát ott követik el legtöbben, (időnként én is), hogy a dobozkák tartalmát időről időre ki kellene borítani az asztalra, hogy utána újra elrakhassuk őket. Ha ez nem így történik (mert az emberek nagy része lusta vagy tán csak kényelmes?) akkor hibákba eshetünk, érdemtelenül ragaszkodunk valakihez aki a hátunk mögött fenekedik ránk, avagy közömbösen, vagy ellenségesen viseltethetünk valaki(k) iránt, akik többet érdemelnének. Kicsit olyan ez, mint az út, amin naponta járunk. Sokan becsukott szemmel is odatalálnának a céljukhoz, mert naponta sokszor járnak arra, így minden fa és bokor ismerős, de talán érdemes mégis nyitott szemmel járni, mert még a megszokott úton is találhatunk igazgyöngyöt, bár léphetünk sz.rba is...

2007. június 8., péntek

Levélke

Indulni látszott egy jó kezdeményezés. Arról van szó, hogy a netet felhasználva már idehaza is lehet filmeket kölcsönözni, amiket vagy csak megnézünk, vagy akár le is tölthetünk a megfelelő díjért természetesen, hogy asztali lejátszón is nézhessük. Üröm az örömben az, hogy megint sikerült hozzákötni ezt a szolgáltatást egy olyan másikhoz, amivel az emberek boldogabbik része nem kíván élni (Nem akarok most itt szabad szoftveres kontra picipuha vitába belemenni, aki manapság látott desktop linuxot tudhatja miről van szó, akinek a linux fatengelyes és fapados, az meg valószínűleg még sosem látott vagy próbált, úgyhogy azokat meg kár lenne győzködni.) Egy kicsit olyan a dolog, hogyha mondjuk répát szeretnél venni a boltban, akkor csakis akkor tehetnéd meg, ha Zepter edényben viszed haza. Erre született az alábbi levél: (Utóbbi időben késztetést érzek a lecsósvödör rugdosására.)
Tisztelt Uraim!

Szeretném tájékoztatni Önöket, hogy egy alapvetően jó kezdeményezésük futott azáltal holtvágányra, hogy egyoldalúan kizárták az egyéb operációs rendszereket használókat a szolgáltatásukból, és a legális filmnézést egyetlen operációs rendszer meglétéhez kötötték. Legalább a letölthető filmek esetén tehettek volna annyi kedvezményt, hogy ezeket a filmeket más operációs rendszereken is lejátszható formában is le lehessen tölteni, ha már a kölcsönzésből nem akarnak engedni. Továbbá tájékoztatnám arról is, hogy internetes statisztikák szerint a neten használt böngészők legalább 30%-a nem internet explorer, tehát egy modern, magára valamire is adó cég nem engedheti meg magának azt, hogy az oldalait csak internet explorerre fejlessze. Kérem Önöket, hogy gondolják át az üzleti stratégiájukat, és nyissanak a jövő felé is, ne korlátozzák illetve kényszerítsék az embereket a szabad választás feladásában azzal, hogy a szolgáltatásaikat csak egy rendszerre korlátozzák. Jómagam Linuxot használok és az Önök kedvéért sem fogok Windowst venni, ugyanis tökéletesen meg vagyok elégedve a rendszerem teljesítményével és ár/érték arányával, ugyanakkor szívesen fizetnék az Önöktől letöltött, és lejátszható filmekért. Kérem ne mondják azt, hogy nincs szükségük az én pénzemre!

Köszönettel:

Aláírás
Ui: Nem csak Linux és MacOs létezik a világon. Sok ember használ egyéb rendszereket, pl. BSD-t is, akikben ugyanúgy meglenne az igény, hogy vásároljanak, ha tehetik.

Meglepő, és nem várt módon válaszlevél érkezett:

Kedves Xxxxx,

Ezt csak megköszönni tudjuk. Alapvetően igaza van a formátumok háborújával kapcsolatban, jó volna ha linuxon és mac-en is menne minden. Jómagam is linux desktopot használok ha csak tehetem (irodában és itthon is) és engem is idegesít, ha valami csak windowson megy. Ezek viszont itt most leosztott lapok, ugyanis jelenleg csak egy használható DRM (jogkezelés) létezik és az a microsoft tulajdona és fejlesztése. Emiatt viszont csak windowson megy a lejátszás. DRM nélkül viszont sajnos nem forgalmazhatóak filmek interneten.
Az internet exploreres észrevétel viszont nem jogos. Minden használható firefox stb. alól is (én is firefox alatt használom) maximum a lejátszás megkezdésekor még egyszer be kell jelentkezni a windows media player web ablakában (internet explorer). Vagy telepíteni kell firefox alá is az activex plugint és engedélyezni a javascriptet (egyszerűbb bejelentkezni újra).


Üdvözlettel,

filmklik

 
Ha harc, hát legyen harc! Ezt a levelet természetesen erőteljes marketingszempontok írták, és tulajdonképpen azt jelenti, hogy toll a fülembe, csak kissé finomabban. A kesztyűt felvettem, a levélre válaszoltam, kíváncsian várom a folytatást...

2007. június 7., csütörtök

Árkok és vizek

Mostanság vadul ásnak árkokat mindenfelé. Ezt persze nem politikailag, az országot kettéosztandó, bár olyan is van bőven, hanem a szó fizikai, materiális értelmében. Valószínűleg a monszunövezetbe történt átsorolódásunk miatt, de az is lehet, hogy valakinek az eszébe ötlött, hogy az eleink, bár ugyan technikailag le voltak maradva, (például sokkal durvább és bárdolatlanabb módon tudták csak irtani egymást) de nem voltak hülyék, így nem véletlenül áskálódtak az utak mentén. Így hát kiadták az utasítást, hogy árkot minden útra! Csasztuska még nem született róla, de jó ütemben fogtak neki a megvalósításhoz, buzgón ássák a szép új árkokat, de egy apró malőr azért közbe szokott csúszni. Ezeknek az árkoknak ugyanis eleje van és vége.  Én úgy gondolom, egy ilyen meder inkább egy folyamat  (Lefolyamat!)  mint egy tárgy,  és van lejtése és vezet is valahová. A modern árkok nem ilyenek. Megáll bennük a víz, talán folyik is, de  lehet, hogy éppen középre, szóval ne m az iga zi. Hiába, ez a víz még a demokráciában is öntörvényű dolog, arra folyik amerre az útja lejt, mert nem felemelkedni akar, nem a többség elgondolását követi, hanem a maga feje után megy, és talán egyetlenként mindig szeret egyre lejjebb kerülni...

2007. június 5., kedd

Vallás vagy mitológia

Az autóban beszélgettünk hazafelé a kölökkel a mitológiáról és a görög istenek viselt dolgairól, de azóta sem hagy nyugodni a gondolat. Mostanság úgy gondolunk rájuk mint egy mesére, mitológiának, történeti alakoknak tartjuk őket nem vallásként tiszteljük őket, pedig nekik körülbelül annyira voltak mesebeli alakok mint nekünk Jézus. Akkoriban komolyan vették, Istenként imádták és templomokat építettek nekik, a beleegyezésüket kérték, vagy figyelembe vették az általuk küldött jeleket. Ma már 'tudjuk' hogy nem volt igazuk. Isteneik letűntek, elfelejtődtek, helyükbe más bálványok léptek, ők megmaradtak egy élvhajhász bagázs szappanoperáinak főszereplőjeként. Manapság csak legfeljebb kacagunk rajtuk nagyon is emberi viselkedéseik miatt. Főisten meg alistenek?  Aki villámokat szór, ha haragszik, és szabadidejében félreteszi isteni mivoltát, hogy földi lányokkal hajszolja az élvezeteket, miközben neje (aki mellesleg a testvére is volt) mindent megtesz azért, hogy ezek a randik ne jöhessenek létre így vagy úgy. Tiszta 'Barátok közt'. A mi Istenünk természetesen jobb és hatalmasabb is, nagyon szeret minket, bár időnként furcsán fejezi ezt ki azzal, hogy azokat veszi magához, akik még élhetnének közöttünk és mi nagyon ragaszkodunk hozzájuk, de ebből is csak a határtalan szeretete látszik. A mi vallásunk akkor is jobb mint az övék, mert a béke nevében igáz le, a szeretet nevében pusztít, és különben is fogadd el, hogy ez így van, mert nálunk van a puska!

2007. június 4., hétfő

A TV hatalma

A hétvégén aprócska gondolat ütött a fejemben tanyát, ami fejlődött és végül egy egészen más dolog lett belőle, de mégis van valami kapcsolat. Olyasmi ez talán, mint amikor a stand homokjában az ember meglát egy aprócska kis férget, és húzni kezdi. Az nehezen jön, de azért enged, és lassan de lassan a homokból egy strucc bontakozik ki. Szóval valahogy így. Tudom, kissé erőltetett a hasonlat, de jobb nem jutott az eszembe. Szóval a TV. Napjaink Istene illetve bálványa, ki hogyan próbál gondolni rá. A benne zajló dolgok tudatosan és tudattalanul átformálják a mindennapjainkat, hatással vannak a létezésünkre. Ezzel és egy hírrel kapcsolatban jutottak eszembe mindenféle gondolatok. A hír az volt, hogy a médiahatóság kötelezte az országossá váló csatornákat arra, hogy hírműsort sugározzanak. Nem tudom kinek van ilyen agyahagyott gondolatvilága, mert kevés embert ismerek, aki mondjuk a Spektrumra menne híradót nézni, de ha kellően nagy a minta, akkor biztos le sz benne ilyen is. A szabályozás ebből a szempontból mindenképpen elhibázott, mert nem kellene egy tematikus csatornát csak azért a műsorstruktúrájának a megváltoztatására kényszeríteni, mert országosan fogható. Értelmesebb lenne egy olyan szabályozás, hogy műsoridejének X százalékát magyar- vagy magyar vonatkozású műsorokkal kell megtöltenie. Azt hiszem ez mindenkinek jót tenne. Talán az én illetve a mi tudatunk is fejlődhetne, és az embereknek kedvet csinálhatnának az országhoz, amiben élnünk 's halnunk kell..

2007. június 1., péntek

Gondok

Egy kollégám rendesen elintézte a mai reggelemet. Maximálisan hanyag volt, és most egy egész cég issza a levét. A minimális figyelemmel elkerülhető lett volna a baj, ráadásul ez hosszú évek rutinja, de mégse csinálta meg, így most mi szívunk. Még a blogot is hanyagolnom kell. Csapás, csapás hátán..