A hal

Nem szeretem a halat. Az egyetlen olyan étel, amivel ki lehet kergetni a világból. Rendes mindenevőként semmilyen más étellel kapcsolatban nincsenek ilyen érzéseim, a halat kivéve. Annyira erős ezen fóbiám, hogy kiterjed mindazon dolgokra is, amik ugyan maguk nem halak, de halízük van. Bár ezen ételek elkészítése nagyon izgalmas, és maga a látvány ínycsiklandozó, de az eredményt semmiképpen nem kóstolnám meg. A gondolattól is feláll a szőr a hátamon. Hiába no, az én gasztronómiai szótáramban a hal nem kapott helyet. Mit lehet tudni még magáról a halról? Sokak szerint az a vízben élő, nyálkás, bután kinéző izé a kopoltyúkkal.  Az emberek többsége lenézi mindazon állatokat, akik/amik hobbiból nem gyilkolják a fajtársaikat, így ebből a szempontból a hal kifejezetten 'ostoba' lény. Él bele a világba, sorsával elégedetten, szaporodik, sok kishalat 'hoz a világra', amik a természet farkastörvényei szerint vagy felnőnek, hogy folytassák a szülei k útját, vagy könnyű nyáresti vacsoraként végzik valamelyik hasonszőrű vízlakó pocakjában. Időnként, mintegy tiltakozásként az élőhelyüket ért terrorra, halomra halnak, ilyenkor az emberek rosszallóan csóválják a fejüket és azt mondják, hogy ez a tömeges halpusztulás. Lehet viszont őket csodálni azért, hogy egy olyan helyen élnek, ahol még egyik ember sem bírta ki három percnél tovább, és ezt látszólag  boldogan (ha békén hagyjuk őket) teszik. Tulajdonképpen mégiscsak szeretem a halakat. Annyira mindenképp, hogy ne egyem meg őket..