Magyarnak lenni

Elmúlt az ünnep és én nem hordtam kokárdát. Viszont láttam másokon, nagy, egész levesestányér méretűeket is, és ezen elgondolkodtam. Mit jelent az, hogy valaki magyarnak érzi magát? Ez egyeseknél kimerül abban, hogy ünnepkor egymást licitálják túl kokárdaméretben, vagy az öklüket rázzák a szónokok felé az ünnepségen. Én mégis úgy gondolom, hogy ez csak egy álca. Egy gesztus, amit a külvilágnak tesznek azért, hogy az évben egy nap bizonyíthassák azt, hogy tartoznak valamihez, vagy valakihez. Én a magam részéről többre becsülöm azokat akik a kokárdájukat a bőrükön belül, de ott viszont egész évben hordják, és nem csak afféle 'díszmagyarok' Akik magyarként szeretnének élni ebben a furcsa kis országban, akik magyarságukat tettekkel bizonyítják, (Itt a tetteken nem azt értem, hogy mindenféle látszattevékenységet végeznek az állítólagos demokrácia védelmében.) akik azzal fejezik ki ezt az érzést, hogy inkább segítik a másikat mint akadályozzák, akik felszedik a szemetet (másokét is), hogy ezáltal élhetőbb környezetet teremtsenek maguknak és másoknak, akik el sem dobják azt, hogy fel se kelljen szedni, akik nem csak magukra gondolnak és lakott területen lelassítanak, akik a magyar nyelvet nem mások gyalázására használják, hanem szeretnék minél magasabb fokon megismerni. Akiknek igénye van a nyelvre, akik művelődnek , akik őrzik ezt a csodát, amivel egyedülállóak vagyunk ebben a hegyektől övezett vidéken. Szóval jobban szeretem az átlagos, hétköznapi magyarságot, mint az ünnepi melldöngetőset. De hát nem vagyunk egyformák. Szerencsére...