2007. február 19., hétfő

A főzés misztériuma

Szeretek főzni. Az ételkészítés számomra egy alkalom, egy lehetőség, hogy valami önállót alkothassak. Általában nálam a dolgokat a pillanatnyi hangulatom irányítja illetve szabja meg, hogy mit is csináljak. Persze van olyasmi, amit kedv ellenére is meg kell tenni, például a napi munkavégzésemet sem irányíthatja pusztán az érzésem, vagy a kedvem, de ha már választhatok a feladatok közül, akkor azt végzem el először, amihez több kedvem van. Külön kedv kell a programozáshoz, a rendszeradminisztráláshoz, de a fotózáshoz és egyéb tevékenységekhez is. A főzés talán az egyedüli olyan, amihez bár ugyanúgy szükségeltetik az indíttatás, de az szinte mindig megvan, legalábbis eddig megvolt. Jó dolog az alkotó munka, jó dolog abból a kevésből, vagy éppen sok nyersanyagból egy ehető és ízletes egészet, mondjuk egy vasárnapi ebédet előállítani. Ez így olyan mint egy áldozat a kulináris örömök oltárán, és ennek a 'vallás' felkent papjának érzem magam ilyenkor. A hétvégi menü: 'Targonyale ves' sóska, főtt krumpli, sertéssült, palacsinta.. Nyamm..

Nincsenek megjegyzések: