Bizonytalanság

Olyan bizonytalan vagyok! Vagy mégse? - Ez az örök kérdés, ami rám nyomja a bélyegét mostanában. Bizonytalan vagyok a saját sorsomban, a családi életemben, a munkám jövőjében. Ez egy kiszámíthatatlan világ sajnos. Miután elolvastam Morita Akio - Made in Sony című könyvét, én is olyan japán típusú vállalatnál szerettem volna dolgozni világ életemben mint pl a Sony. Ahova fiatalon belépnek a beosztottak és nyugdíjasként távoznak és egy eredményes és szakmai sikerektől sem mentes életpálya áll mögöttük, mire nyugállományba vonulnak. Eddig igyekeztem száz százalékig lojális lenni a cégekhez, ahol dolgoztam, de ez a mai világ nem erről szól. Eddig az arány 1:1 Egy cégnek nem kellettem tíz év munka után, a másik pedig úgy érzem, hogy visszaélt a dolgozói lojalitásával. Mi is eldobhatók lettünk mint egy műanyagborotva. Nem az ember számít már, hanem az ember által megtermelt érték illetve van ahol az sem, és ez bizonytalanná teszi az egész jövőt. Ha az nem akarunk beleőrülni abba, hogy mikor tesznek ki az utcára minden előjel nélkül (ahogy az asztalos is felvesz egy másik szerszámot és leteszi ami a kezében van.) akkor kialakítunk egy olyan életstílust, hogy napról napra élünk, nem törődve azzal, hogy mi lesz holnap. Magamon veszem észre, hogy nem érdekel már, hogy mi lesz holnap, a jövő héten. Ez a fajta gondolkodás beleszivárog a családi életbe is, és ez nem jó.