2006. augusztus 31., csütörtök

Lustaság

Ma a lustaságomról írok. A családom nőtagjai szerint én lusta vagyok, és emiatt sokat fogunk veszekedni a közel és távoli jövőben. Szerintem abban az értelemben nem vagyok lusta, ahogy ők gondolják, de ez a definíciótól függ. Persze, ha úgy definiáljuk a lustaságot, hogy akkor tekinthető lustának valaki, ha nem csinálja rögtön azt, amit én kitalálok, no igen, akkor tényleg lusta vagyok. Szeretek mindent kedv szerint végezni. Persze vannak dolgok, amikkel nem lehet várni, azokat meg kell csinálni, de hiszem és vallom, hogy viszonylag kevés ilyen dolog van. Amúgy meg miért ne lehetne kedvvel végezni a dolgokat? Miért kell azonnal és mindent megcsinálni, amit egyesek kitalálnak? Amúgy mindig is mondtam, hogy a lustaság viszi előre a világot. Ha az ember megelégedett volna azzal, hogy három nap alatt ér el gyalog a nagynénikéjéhez Zagyvaküküllőre, akkor sosem gondolkodott volna vasútról és autóról, tehát a lustaság ilyen értelemben abszolút hasznos dolog. Most már csak a nőknek be kellene ezt látniuk, ami persze vágyálom...

2006. augusztus 30., szerda

Szerdablog

Ma nem is a morgással akartam kezdeni, csak elöntött az epe, amikor meghallottam szegény Rúzsa Magdit a rádióban. Egy kicsit nosztalgikus hangulat kapott el, amikor megláttam tegnap hazafelé az esti fényben fürdő Naszályt a 2/a útról. Olyan mint egy rosszul kibelezett és partra vetett bálna. Egy részben elhibázott ipartelepítés eredménye látszik rajta, más kérdés, hogy mi lett volna Váccal a DCM nélkül. Amikor általános iskolások voltunk akkor mondták, hogy mire felnőttek leszünk, addigra visszabontják az egész hegyet kb 200 méteresre. Ez szerencsére nem sikerült, bár a hegynek súlyos sebe van, és ez egyre nő, mert a világnak a bódító fehér poron kívül szüksége van arra a hétköznapi szürke porra is, azért még mindig látszik, és birkózik az akarattal, ami az egészet szürke papírzsákokba csomagolva szeretné látni. Akkor valószínűtlenül messzinek tűnt az, ami mostanra szerencsére nem valóság, a Naszály még mindig méltóságteljesen áll, és fürdik a lemenő na p fényében, viszont a régi helyeket, amin akkor önfeledten játszottunk, (Olajdomb, vízfogók, középvárosi temető, stb)  mára már beépítették, házak állnak rajta, és a tulajdonosok gyanús szemmel méregetik az apukákat, ha megállnak a házak előtt és azt mondják a gyereknek, hogy itt akkoriban nem volt semmi, apád itt játszott a többiekkel. A gyerek biztos azt gondolja ilyenkor, hogy - Hülyül az öreg, mert ezek a házak öregebbek mint én, és valószínűleg mindig is álltak, apám mindig ennyi idős volt, sőt azóta is csak öregedett, és a tévé is színes. Beszélnek itt zöldeket kérem - és a többséget nem is érdeklik a régmúlt idők, a szüleik kora, csak a mának élnek. Lehet, hogy ők csinálják jól?

Mai morgásom

Hallgatom a rádiót és a Rúzsa Magdolna slágere megy, napjában immáron kb hatszázszor. Nagyon szép hangja van a lánynak, meg kell hagyni. Engem Cserháti Zsuzsára emlékeztet, de amit csinálnak vele az kritikán aluli. Miért kell egy ilyen jó dalt megutáltatni az emberrel azzal, hogy minden öt percben leadják, már a vízcsapból is ez jön. Éppen mondtam a kollégámnak, hogy Görögországban a helyi rádiókban szinte nem is hallani külföldi slágert, itthon meg nem hallani magyart szinte. Van pár szám, amit le szoktak adni és azt unalomig ismételgetnek. Pl az Omegától a Petróleum lámpa és a Léna. Nekik is volt vagy kilenc lemezük, lemezenként mondjuk 9 számmal számolva, az hirtelen 81 szám, és ebből kettőt találnak érdemesnek. Hasonlóképp az LGT de említhetném Charlie-t is vagy a Republikot. Tele vagyunk jobbnál jobb zenékkel, és a külföldi szemetet nyomják napestig. Nem azt mondom, hogy tiltsák be, mert van aki azt szereti, hogy nem érti mit mondanak benne. (Amúgy jobb is, mert ha kissé odafigyel az ember, rájön hogy a többség eléggé bóvli, ... süt a nap lááá lááá... jaj de jó a strandon láá lááá .. szóval ilyesmi.) Magyarok közül is van persze ami hasonló színvonal, de pl a Republik, és a régi nagyok odafigyeltek arra, hogy mondanivalójuk is legyen ne csak egy jó, megkapó ritmus, és közben meg lááá, lááá.. 
Igényes (magyar/külföldi) zenét a rádiókba!

2006. augusztus 29., kedd

Kedd

Ma igen bánatos időre ébredtem, a kedvem is hasonlóképp mélyponton van, de innen szép a győzelem. Még a reggeli kávé elkészítése közben kinéztem a visegrádi hegyekre, és szép fehér ködsáljukat próbálgatták éppen magukra. Később szégyenlősek lehettek, nem sikerülhetett a sminkjük, vagy mi, de teljesen beburkolóztak ködfátylukba, de az is lehet, hogy a köd leple alatt inkább valami boldogabb helyre távoztak addig is, míg eláll ez az eső. Gondoltam arra, hogy egy webkamerát kellene odatenni, mert bár nem olyan mozgalmas mint a Mount St. Helen, de mégis naponta új és új arcát mutatja nekünk az a pár hegy, amiről az ember azt gondolná, hogy évmilliók óta ugyanúgy néz ki, mégis percről percre más és más.

Támad a természet

Tegnap este sikerült megakadályozni, hogy a természet inváziós erői teret nyerjenek a konyhában. Azt már megszoktam, hogy a légierő folyamatos nyomás alatt tart, de eddig a kellően megalapozott vegyvédelem kielégítő sikert hozott, az áttörés nem következett be, a légtér megmaradt az ellenőrzésünk alatt. De tegnap valami szokatlan történt, gyalogos felderítő érkezett. Épp a macskát dobtam ki éjszakára, amikor visszafelé egy apró béka igyekezett bejutni a konyhába. A genfi egyezmény értelmében foglyul ejtettem, majd miután nem vallott be semmit, szabadon engedtem a kertben. Hogy mik vannak manapság?

2006. augusztus 28., hétfő

Feleség

A feleség definíciója: a lényünk azon része, ami miatt állandó bűntudatot érzünk. Több költői kérdést nem akarok feltenni, mert a Sparhelt kályhablogja helyett inkább egyre jobban kvízműsor lesz ebből, ráadásul csupa megoldhatatlan, megválaszolhatatlan kérdéssel. Szóval, ha nem tudod, hogy jódolgodban mit csináljál, akkor javaslom, hogy nősülj meg! Lehet, hogy továbbra sem fogod tudni, de nem lesz jó dolgod.

Barátok elvándorlása

Miért van az (az utóbbi időben tele vagyok kérdésekkel, amit nem tudok megválaszolni magamnak), hogy a barátok elvándorolnak? Megismersz valakit, tök jól elbeszélgetnek, aztán az élet fokozatosan elsodor benneteket egymástól, végül már félszavakat sem mondotok egymásnak. Te nem akarod zavarni őt, (ki tudja ő mit gondol rólad, lehet, hogy tényleg sok a dolga, nem ér rá, család, gyerekek, mind mind érthető kifogások, stb) ő nem is keres, végül szép csendben kimúlik az egész, noha tele voltatok reményekkel? Miért kell ennek mindig így lennie? Szükségszerű-e ez így? Aki tudja a választ, kérem írja be korommal egy kémény belsejébe, de előtte szóljon azért nekem is.

Csak morgok

Miért lehet az, hogy ami 400km-rel nyugatabbra működik, az nálunk sosem? Példaként a lakott területen 50-re gondolok. Ezt olyan nagy teljesítmény betartani? Persze mindenkinek valami hangzatos oka van, hogy éppen miért ne tartsa be a szabályokat, viszont másnak legyen kutya kötelessége betartani mert akkor ő sem tud normálisan szabálytalankodni. Ki kellene váltani a vadászengedélyt ezekre az állatokra.

2006. augusztus 27., vasárnap

Vasárnap

Gondolkoztam az arányokon. Olyan furcsa dolog, hogy megváltoznak az arányok, ha az ember megnő. A kertünk gyerekként olyan nagynak tűnt, a benne lévő két meggyfa is hatalmas volt, és olyan hosszú volt az út két locsolókannával a paradicsomos ágyásig. Most meg igazán nem tűnik nagynak. Ugyanígy sokat jártam bevásárolni a deákvári abc-be. Az volt az 'ABC' és a tízes volt a csúcsáruház, az élelmiszerek Mekkája. Nagy benyomást tett rám, amikor először kijutottunk Bécsbe egy carefourba. Elképzelhetetlenül nagy volt, és tele mindenfélével. Azóta ilyesmik épültek a környéken is, és a legnagyobb természetességgél járunk corába, auchanba. Valahogy elveszett ez a gyermeki rácsodálkozás, a varázsa az igazi boltoknak. És ez kár...

2006. augusztus 26., szombat

Péntek

Hurrá, van új konyhaszekrény! Tényleg szép lett, most már lassan költözni is fogunk. Kár, mert már éppen kezdtem megszokni. Hiába az új ház, ha a régiben is otthonosan érzed magad. Ennek örömére jól el is vágtam az ujjam, csak hogy tudjam hol is a helyem. Persze minek is mentem oda. Épp csak vendégszereplésre érkeztem a konyhába, gyorsan elvágtam az ujjam, és már mentem is. A profi rövid úton is el tudja azt intézni, amit más hosszú és megfeszített munkával tud. Láttam egy hirdetést valahol (mostanában tele van a környék velük) hogy kőműves szaktanfolyam indul. Mivel még nem vagyok kőműves, azonnal kedvet kaptam hozzá. Ki tudja mit hozhat az élet, lehet, hogy még szükség lesz egyszer rá...

Jóslás újra

Már pár napja górcső alá vettem, az általam kifejlesztett, a közlekedők reakcióján alapuló előrejelzésemet a napomra vonatkozólag. A kezdeti fellendülés csak látszólagos volt, mára erős visszaesés lett megfigyelhető, vagy az is lehet, hogy véget érvén az iskolaszezon, a figyelmes, illetve egész pontosan a figyelő nem figyelő sofőrök helyét átvették az úton a vakegerek vagy a tudatos szabálysértők. A módszerem napok óta csak rosszat jelez, így bár a módszer valószínűleg jó, mert hiszen egyértelműen jelez valamit, csak úgy tűnik rosszra használom. Tehát az új feladat az, hogy keresni kell valamit amire jó, mert azért kár lenne a sutba dobni  Ennyi rossz napom fizikailag nem lehet! Jó, hogy realista vagyok, de azért ez mégiscsak túlzás!

2006. augusztus 23., szerda

Szerdablog

Egy újabb eseménytelen napnak nézünk elébe. Illetve némi öröm az ürömben, hogy délután gokartozás lesz, ami életemben a második alkalom. Merészen megcélzom az utolsó helyet, és akkor annál hátrábbra nem kerülhetek, viszont minden további javulás már sikerélmény. Esténként dr House. Egyre jobban tetszik az a film, még a Gasztropuccsot is kihagyom miatta a Paprikán, pedig azt is nagyon szeretem. Gasztropuccs rajongók egyesüljetek!

Apró örömök

Apró örömök érnek azóta, hogy ma bejöttem dolgozni. Pl ma már van végre rendes kajám, mert a FoodExpress végre újra szállít. A büfében már kezdtem unni a rántotthús, sült krumpli összeállítást. Ebből látszik, hogy öregszem is, és kinőttem a programozásból, mert régen háromnegyed évig ettem minden nap ugyanazt ebédre és még szerettem is. :-) Sic transit gloria mundi.. - Ahogy a művelt norvég halászok mondják.

2006. augusztus 22., kedd

Tűzijáték

Itt ez a 'jól' sikerült tűzijáték utóélete. Mindenki fel van háborodva és felelősöket keres. Nem lehet, hogy az az ok, hogy az ember túlságosan felülemelkedettnek érzi magát a természet fölé, és az ilyen alkalmak bizonyítják be, hogy még sincs így? Amikor valami megjósolhatatlan történik, annak csak emberi felelősei lehetnek? Nem lenne egyszerűbb kicsit lejjebb venni az egónkból és elfogadni azt, hogy nem tudjuk megváltoztatni a megváltoztathatatlant és mindig a természet lesz a nagyobb úr, bármit is csinálunk. Azzal együtt, hogy nagyon sajnálom azokat és a családjukat is, akik elmentek.

Első gondolatok

Ez az első bejegyzésem - Hmm. Miért van az, hogy az embernek magvas gondolatai támadnak fürdés közben, majd reggelre, ha gép elé kerül, jól el is felejti az egészet? Igazából ezt költői kérdésnek szántam csak..